Miért változott meg a török külpolitika Izraellel kapcsolatban?

Ez év elején január 20-án Mevlüt Çavuşoğlu török külügyminiszter telefonon minden jót kívánt izraeli kollégájának Yair Lapidnak, aki éppen a koronavírusból lábadozott. Ilyen személyes jókívánságokra korábban nem volt példa, hiszen a két ország külügyminisztere jóval több, mint egy évtizede nem beszélt egymással. hogyan és miért változott meg a török diplomácia iránya? Milyen pozíciót foglaltak el az orosz-ukrán válságban?

A bevezetőben említett példa ne tévessze meg az olvasókat, hiszen a török-izraeli kapcsolatoknak mély, strukturális korlátai vannak, amik nehezen engedik meg a komolyabb közeledést. Erdogannak komoly engedményekre lenne szüksége Izrael részéről ahhoz, hogy ezt a kapcsolatot elfogadhatóvá tegye odahaza – főleg azért, mert 2023-ban elnökválasztás lesz Törökországban. Jeruzsálemnek pedig kevés oka van arra, hogy most kezdjen bele egy közeledésbe. Ráadásul a Közel-Keleten végbement geopolitikai átalakulás során Izrael komoly szövetségeseket talált az Ábrahámi-egyezmények keretében így nincs igazán szüksége most Ankarára.

 

A török-izraeli kapcsolatok történeti háttere

1949 márciusában Törökország volt az első muszlim többségű ország, amely elismerte Izraelt, és gazdasági együttműködésük is kibontakozott: Izrael hozzáférhetett a török mezőgazdasági termékekhez, Törökország pedig izraeli technológiákat importált. A szovjet terjeszkedés, az arab nacionalizmus, az iszlám terrorizmus ellen Törökország és Izrael magas szintű hírszerzési kapcsolatokat tartott fenn a múlt század derekán.

Ez a kiterjedt együttműködés a külső geopolitikai nyomásnak azonban nem tudott ellenállni: Törökország az arab országoktól akart támogatást nyerni a Cipruson zajló görög-török konfliktussal kapcsolatosan, ami a mai napig nem rendeződött. Ankara egyre erősebben függött az arab olajtól, az arab piacoktól. Végül a folyamatos Izrael és a palesztin konfliktus belső ellenállást váltott ki a törökök körében, így 1966-ban Ankara majdnem megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel, és nagyon kemény palesztinbarát külpolitikába kezdett: 1974-ben elismerte a Palesztin Felszabadítási Szervezetet.

Az Öbölháború idején azonban a török diplomaták felismerték az új tendenciákat, és a konfliktus után az arab világ zűrzavarában ismét nyitni kezdtek Jeruzsálem irányába. A koalíciós haderőbe az Öbölháború során Ankara a harmadik legnagyobb kontingenst küldte. Ankara gyorsan számos biztonsági együttműködési megállapodást is kötött Izraellel, amit a 1996-os török-izraeli védelmi megállapodásban kodifikálták is.

Aztán megérkezett az elefánt a porcelánboltba: 2000-es évek végén Erdogan miniszterelnök keményebb álláspontot kezdett képviselni. Palesztin ügyekben elkezdte Izraelt bírálni „erőszakos módszerei” miatt. A törés 2010-ben következett be, amikor a Mavi Marmara incidens során izraeli katonák megöltek kilenc török „aktivistát”, akik hajójukkal megpróbálták áttörni a Gázai övezet elleni izraeli blokádot.

 

A mostani lehetőségek

Sok elemző azonban úgy véli, hogy a közeledés mindkét félnek érdeke, hiszen kölcsönösen fontos a két országnak a Földközi-tenger keleti részén található földgáz kitermelése. Mind két országtól erőforrásokat van el a szíriai instabilitás, ez az ország soha véget nem érő biztonság kihívás mind Ankarának, mind Jeruzsálemnek.

A gazdasági együttműködés fejlődik: 2008-ban 3,8 milliárd dollár volt a két ország közötti árucsere értéke, míg 2020-ra 6,5 milliárd dollárra ugrott. Nagyjából 75 000 izraeli állampolgár büszkélkedhet török-zsidó származással. A Földközi-tenger túloldalán pedig több mint 15 000 zsidó él – Foreign Policy Research számítása szerint.

Isaac Herzog, Izrael Állam elnöke február 16-án Erdogannál járt. A török elnök ekkor úgy látta: Törökország és Izrael kapcsolata „fordulóponthoz” érkezett. A regionális béke érdekében nagyobb kereskedelmi és energetikai együttműködést fognak folytatni – közölte a Financial Times beszámolója szerint. Herzog szerint pedig a földközi-tengeri szomszédok “együtt dolgozhatnak a térség stabilitásának elősegítése érdekében”.

Erdogan elmondta, hogy „nyíltan megosztotta” Herzoggal a palesztin kérdéssel kapcsolatos nézeteit. Izrael pedig a találkozó során kifogásolta, hogy Erdogan felkarolta a Hamászt, a Gázai övezetet irányító militáns csoportot.

Ugyanakkor Törökország és Izrael a kétoldalú kereskedelem 17 százalékos növelésére törekszik az idén, ami elérné a 10 milliárd dollárt – jelezte Erdogan.

A török elnök tavaly év végén rendezte a viszonyát az Egyesült Arab Emírségekkel, és 10 milliárd dolláros beruházási ígéretet kapott, valamint kifejezte azon szándékát, hogy áthidalja az Egyiptommal és Szaúd-Arábiával fennálló ellentéteket.

Bár számos izraeli közvetlenül Erdogannak tulajdonítja a török-izraeli kapcsolatok korábbi romlását, most Oroszország Ukrajna elleni háborúja is arra kényszerítheti az országokat, hogy újrakalibrálják külpolitikájukat. Mindkét ország felajánlotta, hogy közvetít a konfliktusban.

Korai még fordulópontról beszélni. Törökországban jövőre választások lesznek, Szíria pedig olyan bonyolult érdekek gyújtópontja, hogy egyelőre felelőtlen dolog volna baráti viszonyról beszélni.