Miért gondolja a norvégok 38 százaléka, hogy az izraeliek nem jobbak a náciknál?

Egy nemrégiben közzétett közvélemény-kutatás szerint a norvégek 38 százaléka úgy véli, hogy Izrael úgy bánik a palesztinokkal, mint ahogyan a nácik bántak a zsidókkal. Ugyancsak mostanában az oslói polgármesteri hivatal tanulmányt tett közzé arról, hogy a város középiskoláiban nőtt a zsidó középiskolások ellen elkövetett verbális támadások és testi sértések száma; a zsidó gyermekek egyharmadát legalább havonta kétszer érik ilyen zaklatások.

Néhány hete Jonas Gahr Støre, korábban az ország külügyminisztere, jelenleg pedig az ellenzékben lévő Munkáspárt vezére kijelentette, hogy az Izrael által az elmúlt hónapokban hozott intézkedések egy apartheid állam lépései voltak. Hangsúlyozta, hogy vannak, akiket egyenlőtlenül kezelnek, és ez ellentmond a demokráciának. A veterán Izrael-gyűlölő ugyanakkor azt állította, hogy pártja nemcsak a palesztinok, hanem egyben a zsidó állam barátja is.

Støre legutóbbi Izrael-ellenes kirohanása a párt ifjúsági szervezetének (AUF) találkozóján, Utøya szigetén hangzott el. Az évente itt rendezett táborozásokon nevelődik a norvég szociáldemokraták következő nemzedéke. (Utøya neve akkor vált világszerte ismertté, amikor a hírhedt Anders Breivik 69 embert gyilkolt meg a szigeten 2011 júliusában.)

Ivar Fjeld az AUF vezetőjeként vett részt a nyári rendezvényeken 1986–87-ben. Évekkel később, már keresztény aktivistaként úgy emlékezett vissza ezekre az időkre, hogy a palesztin vendégek kábítószerezéssel tűntek ki, és a norvég fiatalokat is ilyen irányba befolyásolták. Az AUF vezetősége mit sem tett mindennek megakadályozásáért.

2011-ben Izrael befeketítése már a program fontos része volt. Az AUF vezetők és az Izrael ellenes előadók egyek voltak Izrael ostorozásában. Hatalmas transzparens hívott fel Izrael bojkottjára. A programon Støre is megjelent, és noha beszédében elutasította a bojkottot, de Eskil Pedersen AUF vez etővel a transzparens előtt pózolva fényképezkedett. Beszédében az izraeliek által emelt védőfal lebontását követelte, de arról nem szólt, hogy azt az izraeli civilek elleni öngyilkos bombamerényletek megakadályozása céljából emelték.

Két norvég orvos, Mads Gilbert és Erik Fosse egy gázai kórházban dolgoztak a Hamász jóváhagyásával. Élményeiket az ’Öntött ólom’ hadművelet hatásáról Eyes in Gaza című, 2009-ben megjelent könyvükben tették közzé. Csupán azt felejtették el közölni, hogy a kórház egyben Hamász támaszpontként is működött. Állításuk szerint az Izraeli Hadsereg asszonyokat és gyermekeket gyilkolni vonult be a Gázai-övezetbe. A könyvhöz a fülszöveget Støre írta, és abban elismerését fejezte ki a szerzőknek. Jens Stoltenberg, a Munkáspárt akkori vezetője és miniszterelnök telefonbeszélgetésben a norvég nép és kormány teljes támogatásáról biztosította őket. Stoltenberg jelenleg a NATO főtitkára.

2009-ben Trine Lilleng norvég diplomata, az ország szaúd-arábiai nagykövetségének első titkára e-mailt küldött állomáshelyéről, amiben gázai halott gyermekek szerepeltek holokauszt áldozatokkal összemásolva. A néhány héttel később Izraelbe látogató Støre azt nyilatkozta, hogy Lilleng már nincs Rijádban. Négy hónappal később Cnaan Liphshiz izraeli újságírónak telefonos érdeklődésére azt válaszolták, hogy Lilleng ’konzul’ a nap második felében lesz hivatalában.

Raphael Schutz, Izrael oslói nagykövete, küldetése vége felé megelégelte az állandó uszítást. Facebook oldalán üzente, hogy azok, akik szerint Izrael illegitim állam, tagadják jogát a létezéshez, és Izraelt a náci Németországhoz hasonlítják, azok az egykori norvég miniszterelnök Vidkun Quisling utódai. A 2. világháború idején Quisling volt a kollaboráns norvég kormány vezetője, aki felelős volt norvég zsidók deportálásért és vagyonuk elrablásáért. Neve a köpönyegforgatás és a nácikkal való kollaborálás szinonimája lett.

Számos norvég ingerülten reagált az izraeli nagykövet szavaira. A közhangulat azonban nem változott.

Ahogy a témáról tudósító Algemeiner cikke megjegyzi: számos norvég, a múlt tényeivel való szembenézés helyett abban a hazug illúzióban talál vigaszt, hogy a mai zsidók nem jobbak a náciknál.

Az Algemeiner cikkét Bassa László fordította