Miért a zsidók?

Írta: Dennis Prager - Joseph Telushkin - Rovat: antiszemitizmus, Hagyomány, Politika, Történelem

Mi magyarázza az antiszemitizmus egyetemes voltát, mélységét és tartósságát? Miért ez a gyűlölet és félelem attól a néptől, amely soha nem volt több elhanyagolható kisebbségnél az őket gyűlölők, tőlük rettegők tengerében? Miért szinte mindig és szinte mindenhol a zsidók?

1933. április 1. Náci egyenruhások megjelölik a zsidó boltokat (Fotó: Bundesarchiv) Képünk illusztráció

Az alábbiakban részlet olvasható a fenti címen megjelent könyvből. Az amerikai szerzőpáros – Dennis Prager – Joseph Telushkin – műve angol nyelvterületen komoly visszhangot váltott ki. Magyarul nemrég látott napvilágot.

*

A tudomány sokféle válasszal szolgál erre a kérdésre. Ezek közül a legelterjedtebbek a gazdasági tényezőkre, a bűnbakképzés igényére, etnikai gyűlöletre, xenofóbiára, a zsidók gazdagságára, befolyásos voltára, valamint vallásos bigottságra hivatkoznak. De végső soron e válaszok nem magyarázzák az antiszemitizmust: csupán azokra a tényezőkre adnak magyarázatot, amelyek növelik az antiszemitizmust, és adott körülmények között előidézik a fellángolását. Egyik válasz sem teszi érthetővé az antiszemitizmus egyetemességét, mélységét és tartós voltát. Tulajdonképpen nem találunk az antiszemitizmussal foglalkozó tanulmányok között olyat, amely akárcsak megpróbálna egyetemes érvényű magyarázatot adni a zsidógyűlöletre. Szinte az antiszemitizmussal foglalkozó összes tanulmány majdnem kizárólag történelmi narratívákra épül, azt a látszatot keltve, hogy az antiszemitizmusnak nincs egyetemes indítéka.

Mi elvetjük ezt a megközelítést. Figyelmen kívül hagyni vagy tagadni, hogy az antiszemitizmusnak alapvető okai vannak, nem csak a józan észnek mondd ellent, hanem a történelemnek is. Az antiszemitizmus túl régi és túl sok, egymástól eltérő kultúrában létezik ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjuk alapvető okának problematikáját, és/vagy azt állítsuk, új vagy helyi tényezők a felelősek akárhányszor kitör. Adott társadalomra jellemző tényezők segítenek számot adni az antiszemitizmus fellángolásának idejéről és módjáról, de nem magyarázzák az eredetét és létezésének okát. Citáljunk ide egy példát: Németország gazdasági összeomlása az 1920-30-as években segíthet megmagyarázni, miért kerültek hatalomra a nácik, de nem magyarázza a nácik zsidógyűlöletét, még kevésbé azt, hogy miért akarták a világ összes zsidóját meggyilkolni. A gazdasági összeomlás nem magyarázza a gázkamrákat.

Dennis Prager és Joseph Telushkin

A zsidók által keltett szenvedélyek konzisztens volta következetes magyarázatot kíván meg. Az ókori egyiptomiakban, görögökben, rómaiakban, a középkori és sok mai keresztényben és muszlimban, a nácikban és a kommunistákban egyetlen közös dolog lehet, hogy egy adott időszakban a zsidókat tartották a legnagyobb ellenségüknek. De miért?

A zsidókban csak a legutóbbi időkben vetődik fel a kérdés, hogy „Miért a zsidók?” A zsidó történelem írásos kezdeteitől egészen korunkig soha nem tették fel, és tudták, hogy miért nem. A zsidók véges végig történelmük folyamán zsidó voltuk elkerülhetetlen következményének tartották a zsidógyűlöletet. Az antiszemitizmus régi zsidó értelmezése az antiszemitizmus újkori értelmezéseivel ellentétben egyetemes magyarázattal szolgál a zsidógyűlöletre: ez a judaizmus (a zsidók istene, törvényeik, a zsidóságuk népként való megélése és a kiválasztottságuk). Mint látni fogjuk, a történetírás megerősíti az antiszemitizmusról alkotott tradicionális zsidó nézetet, hogy a zsidókat az őket meghatározó zsidó tényezők miatt gyűlölték. Az antiszemitizmus dejudaizálására tett modernkori próbálkozások, amelyek az antiszemitizmust gazdasági, társadalmi és politikai okokra vezetik vissza, és pusztán a bigottság egy másik fajta manifesztációjaként egyetemesítik, mind a zsidó történelem tényeivel, mind a zsidó történelem antiszemitizmus-felfogásával szembemennek.

Az antiszemiták nem azért gyűlölik a zsidókat, mert jómódúak (a szegény zsidókat is gyűlölik), mert erősek (a gyenge zsidókat is bántalmazzák), mert a zsidók kellemetlen emberek (az antiszemiták a kedves zsidókat sem kímélik), mert az uralkodó osztályok a zsidók irányába kanalizálják a munkások elégedetlenségét (a kapitalizmus előtti társadalmak és a nem kapitalista berendezkedések – a korábbi Szovjetunió, a többi kommunista ország, a harmadik világ számos országa – jóval antiszemitábbak, mint a kapitalista társadalmak). Az antiszemiták a zsidóságukért gyűlölik a zsidókat. Mihelyt a gazdag zsidók áttértek a keresztény hitre, a keresztény antiszemiták megszűntek gyűlölni őket. A muszlim antiszemiták magukhoz ölelik a mohamedán hitre áttért zsidókat. Ugyanez érvényes lényegében az összes többi antiszemitára ­- a nácik kivételével, akikkel később fogunk foglalkozni.

Mi támasztja alá, hogy a judaizmus provokálta ki a zsidóellenességet? Négy válasz adható erre a kérdésre:

  1. A judaizmus évezredeken át négy komponensből tevődött össze, ezek a következők: Isten, a Tóra, Izrael és a kiválasztottság – vagyis a zsidók által bevezetett istenkoncepció, a zsidó Törvény, a népként való önmeghatározás, és a meggyőződés, hogy a zsidó nép Isten választott népe. A zsidók ragaszkodása e komponensek bármelyikéhez volt a fő oka az antiszemitizmusnak, és nem csupán azért, mert kívülállót csinált a zsidókból, hanem – ami még fontosabb – mert a nem-zsidókban ez gyakran azt érzetet keltette, hogy a zsidók ezzel kétségbe vonják az ő istenüket (isteneiket), törvényüket (törvényeiket), nemzeti elkötelezettségüket és/vagy nemzeti értékeiket.
    Azzal az állításukkal, hogy az ő istenük az emberiség egyetlen istene – amivel egyidejűleg kétségbe vonták mindenki más istenének legitim voltát -, a zsidók beléptek a történelembe, ahol azóta is gyakran állnak háborúban más népek legdédelgetettebb értékeivel. De az antiszemiták azért is gyűlölték a zsidókat, mert azok az élet minden aspektusára kiterjedő, saját törvényeik szerint éltek. Azzal pedig, hogy saját nemzeti identitást is tulajdonítottak maguknak, a zsidók azoknak az antiszemita szenvedélyeit is felerősítették, akik úgy érezték, ez az identitás veszélyt jelentett az ő nacionalizmusukra.
  1. S mintha a fentiek nem lennének elegendők, a judaizmus már a legrégibb idők óta azt tartja, hogy Isten azért választotta saját népének a zsidókat, hogy teljesítsék küldetésüket: a világ elvezetését Istenhez és az Ő erkölcsi törvényeihez (vagyis az etikai monoteizmushoz). A zsidók kiválasztottságának a doktrínája az egyik fő oka az antiszemitizmusnak.
  2. A judaizmus létének a célja a legrégebbi idők óta a világ jobbá tétele (egy naponta ismételt ősi zsidó ima szavaival élve: „Isten uralma alatt jobbá tenni a világot”). Ez a kísérlet a világ megváltoztatására, az őket körülvevő (vallásos vagy szekuláris) társadalmak isteneinek a kétségbe vonása, valamint a másokkal szemben (még ha nem is kimondottan a judaizmus nevében) támasztott morális elvárások folyamatos feszültségforrást képeztek.
  3. A judaizmus iránti elkötelezettségük eredményeként a zsidók életminősége szinte az összes, nekik otthont adó társadalomban jobb volt nem-zsidó környezetükénél. Például szinte mindig képzettebbek voltak a környezetüknél; családi életük rendszerint szilárdabb alapokon állt; jobban odafigyeltek egymásra, mint nem-zsidó szomszédjaik; a zsidó férfiak kisebb valószínűséggel folytattak italozó életformát, verték a feleségüket, hagyták el a gyermekeiket. E tényezőkből következően az átlag zsidó életminősége vagyoni helyzetére való tekintet nélkül magasabb volt, mint a vele összemérhető, egyazon társadalomban élő nem-zsidóé.

Dennis Prager – Joseph Telushkin: Miért a zsidók? – Az antiszemitizmusnak, mint az emberi gonoszság legjellemzőbb tünetének az okai Minerva Kiadó 2020. Fordító: Szekeres Gábor

támogatás
Pop up banner

Címkék:antiszemitizmus, Miért a zsidók?, monoteizmus

[popup][/popup]