„Megőrizni, megérteni és továbbadni a zsidó múltat”

Írta: Szombat - Rovat: Politika

Pál Borbálával, a Centropa Magyarország vezetőjével beszélgettünk a zsidó történelem és a holokauszt oktatásáról, és arról, hogy milyen módon segíthet a Centropa adatbázisa és eszköztára személyessé, átélhetővé tenni a XX. századi történelmet és a holokauszt emlékezetét.

Pál Borbála (Fotó: Bacsi Róbert)

Nemrég neveztek ki a Centropa Magyarország vezetőjévé. Milyen út vezetett a Centropához és a zsidó közösségi civil világba?

Az ELTE-n és később a CEU-n is szociológiát tanultam, sokat foglalkoztam a kisebbségek, a zsidó kisebbség, az identitás és előítéletesség kérdésével, de azt nem állítanám, hogy emiatt dolgozom ma egy zsidó civil szervezetnél. A zsidó közösségben az utóbbi 5 évben vagyok igazán aktív. Előtte kevés szerepe volt a zsidóságnak az életemben, olyan családban nőttem fel, ahol a zsidóság nem volt központi része az életünknek. A zsidó közösséghez való kapcsolódásom a Haver Alapítványon keresztül indult el, amikor Haver-önkéntes lettem. (A Haver Alapítvány önkéntes oktatói elsősorban középiskolásoknak és egyetemistáknak tartanak interaktív órákat informális oktatási eszközökkel a zsidóság témájában. – a szerk.) Amikor a foglalkozások keretében elmentünk iskolákba beszélni a zsidóságról, akkor beszéltem először nyilvánosan a saját zsidóságomról is, tulajdonképpen ekkor reflektáltam erre először. A Haver Alapítványon keresztül ismertem meg a Centropa akkori vezetőjét, neki köszönhetően kezdtem a Centropánál projektkoordinátorként dolgozni. A szervezetet tavaly óta vezetem én.

Miért döntöttél úgy, hogy a Centropánál kezdj el dolgozni?

A Centropa ötvöz két számomra nagyon fontos témát – a zsidó történelmet és az oktatást. Ezek mellett pedig fontosnak tartom a kisebbség és a többség közötti párbeszéd megteremtését és az előítéletek mérséklését is.

Pontosan hogyan és milyen módszerekkel dolgoztok?

Történelmi-oktatási szervezetként definiáljuk magunkat. Rendelkezünk egy nagy és nyilvánosan elérhető zsidó életútinterjú- és családifotó-adatbázissal – ezek az anyagok történeti forrásként is értékesek, de mi azt szeretnénk elsősorban, hogy oktatási anyagként vegyék hasznukat pedagógusok és diákok, akik az elsődleges célközönségeink. A munkánk fontos része a tanártovábbképzések szervezése és az említett forrásokon alapuló oktatási anyagok készítése.

Elsősorban azt akarjuk megmutatni, hogyan lehet személyes történetekből kiindulva zsidó történelmet tanítani. Nem kizárólag a holokausztot, hanem a mindennapok történetét is, a zsidó közösségi élet XX. századi történetét Magyarországon. Ha a zsidóság kapcsán szó esik bármiről a közoktatásban, az minden bizonnyal a holokauszt. Ugyanakkor arról, hogy kik voltak ők, amíg Magyarországon élni engedték őket, alig van ismerete az embereknek. Ha tudható valami arról, milyen volt az élet, a zsidó élet ott, ahol lakom, jobban átélhető és személyesebb veszteség lesz a holokauszt.

Fontos célunk, hogy a tanárok minél inkább bevonják a diákokat olyan oktatási projektekbe, amelyek a fenti témákat dolgozzák fel. Hirdetünk például helytörténeti versenyeket a diákoknak, hogy tárják fel és mutassák be a településükön egykor élt zsidó közösséget. Az, hogy a diákok maguk kutathatnak, használhatják a digitális eszközeiket, szabadon engedhetik a kreativitásukat nagyon sokat segít a bevonódásban. Az elkészült anyagok pedig minden esetben az ő saját alkotásaik lesznek. Ez az aktív tanulási mód az egyik legjobb útja annak, hogy a diákok megismerjék a közösségük múltját, a városuk, falujuk épületeit, eredeti funkciójukat, legyen szó akár egy zsidó boltról a szomszéd házban vagy a környékbeli épületről, ami régen zsinagóga volt.

Milyen tanárokkal és körülbelül hány tanárral álltok kapcsolatban?

Minden tanár és oktató felé nyitottak vagyunk. Bár elsősorban középiskolai tanárokkal dolgozunk, de kapcsolatban vagyunk általános iskolai tanárokkal és egyetemi oktatókkal is. A történelemtanárokon kívül pedig nyelv- és földrajztanárokkal, rajztanárokkal, művészeti tárgyak oktatóival is. Mi abban hiszünk, hogy a holokauszt, a zsidóság és a zsidó kultúra tanítása bármelyik tantárgyba integrálható. A tanárok nagyon különböző és sokféle helyről jönnek: Budapestről és vidékről, szakközépiskolából és gimnáziumból, elitiskolákból és hátrányos helyzetű gyerekeket tanító intézményekből egyaránt.

Mit tapasztalsz, milyen elvárásaik, előfeltevéseik, előzetes tudásuk van a hozzátok forduló tanároknak a zsidóságról?

Sok tanárban van némi félelem, mert kötelező ugyan a zsidóságról, elsősorban a holokausztról tanítaniuk, de nincsenek felkészítve arra, hogyan nyúljanak egy ilyen érzékeny témához. Ez igaz a történelemtanárokra, de például egy más tárgyat tanító osztályfőnökre is, akinek beszélnie kellene erről az osztályával a holokauszt-emléknapon. Állami képzések nemigen elérhetőek a témában és a tanárképzésben sem jelenik meg hangsúlyosan a holokauszt-oktatás. Azokban, akik hozzánk fordulnak oktatási anyagokért és módszerekért, természetesen már eleve él valamiféle érdeklődés és nyitottság. A legtöbb tanár, akivel találkozunk, nagyon elkötelezett és igazán szeretne tanulni.

Az ismerethiányon, a módszertani eszköztelenségen kívül más is akadályozza azt, hogy a zsidóságról, holokausztról szó essék az iskolákban?

A zsidóságról tanítani még ma is valamennyire tabu. A tanárok sokszor nem tudják kiszámítani, hogy vajon szembesülnek-e majd előítéletekkel az osztályban, és ha igen, hogyan kezeljék ezeket. A holokausztról való oktatást külön nehezíti, hogy egyszerre kell alapvető történelmi ismereteket átadni és érzékenyíteni is a diákokat, és mindezt úgy, hogy nagyon kevés idő (jellemzően egy-két történelemórányi) áll csak rendelkezésre.

A tanárok pedig sokszor túlterheltek, és kevés a mozgásterük, hiszen az erősen központosított oktatási rendszer miatt szinte mindent jóvá kell hagyatniuk felsőbb szinteken is. Ezekbe a problémákba sajnos mi is sokszor beleütközünk az együttműködéseink során.

Hogy látod a zsidó közösség helyzetét és mit gondolsz, mik a főbb kihívások?

A Mozaik Hub tagjaként sok szervezettel ápolunk jó kapcsolatot és vannak sikeres együttműködéseink. A tágabb közösségben azt látom, hogy sok és sokféle szervezet működik párhuzamosan, ami egyrészről pozitív, de összehangoltabb munkával és jobb kommunikációval talán hatékonyabb tudna lenni a közösség.

Mennyire hasonlítanak a zsidó közösség kihívásai a magyar társadalom problémáira?

Ugyanabban az országban élünk. Az, hogy mi történik a társadalomban, az oktatásban vagy a kulturális életben, hatással van a zsidókra és a zsidó közösségre is. A zsidók problémái nem csak a zsidóké, a magyarországi problémák pedig nemcsak a többségi társadalomé. Hiszek abban, hogy a problémáink közösek.

A beszélgetés a Szombat folyóirat és a Mozaik Zsidó Közösségi Hub együttműködésében készült interjúsorozat része. (x)

támogatás
Pop up banner

Címkék:Centropa Magyarország, civil hang, Pál Bori

[popup][/popup]