Mágnások és guruk – zsidók az amerikai jobb- és baloldalon

A hazai lapokból tájékozódó újságolvasó kapkodja a fejét, amikor az amerikai zsidó mágnások és kampánytanácsadók itt-ott vállalt szerepéről hall. Különösen az előítéletes embereket érintheti érzékenyen az a bonyolult jelenség, hogy zsidók a jobboldalon és a baloldalon is találhatók, és nagyjából ugyanolyan eltérően gondolkodnak, mint a nem-zsidók.

Na ja, mondja a jól értesült antiszemita: „a zsidó” odamegy, ahová az érdeke húzza. Ahol több pénzt keres, ha eladja magát.

Igen ám, de pl. az izraeli Ron Werber politikai menedzser, aki az izraeli, az amerikai és a magyar baloldalon is számos klienst tudhat magáénak, következetesen baloldali jelölteknek ad tanácsot, míg George E. Birnbaum és Arthur J. Finkelstein az amerikai republikánusok, az izraeli és a magyar jobboldal szakértői, kimondottan konzervatív kampányguruk. Finkelstein is, Werber is a negatív kampány nagymestere – mondhatni, ugyanaz az iskola, csak politikai értékorientációjuk tér el egymástól élesen. Megbízóik és azok, akik a politikát szakmának tekintik, mindkettőt nagyra értékelhetik. A politika világát ellenszenvesnek ítélők pedig egész tevékenységüktől viszolyoghatnak.

Előítéletek igazolására ugyanakkor nem nagyon alkalmasak, mert nem váltogatják köpönyegüket, az egyik következetesen baloldaliakkal, a másik kimondottan jobboldaliakkal dolgozik együtt.

Hová is kell tenni akkor ezeket a fránya zsidókat? – kérdezheti a jámbor és értetlen, zsidókat nem kedvelő tévénéző, újságolvasó. Nos, a válasz, akárcsak más kérdések esetén: a szabad világban vannak ilyen zsidók, meg olyan zsidók is: baloldaliak éppúgy, mint jobboldaliak.

Persze, felvethető az előítéletes ellenérv: “mindegy annak a fránya zsidónak, jobbra, vagy balra áll, csak megéljen belőle, oszt lehet, hogy a választás után még spannol is egymással a jobb- meg a baloldali médiaguru, és közösen röhögik ki gój megbízóikat”. A helyzet azonban az, hogy ezek a – többi spindoktorhoz hasonlóan,  számunkra sem különösebben szimpatikus – szakemberek nemigen spannolnak egymással. Éppúgy nem kedvelik a másikat, mint az átlagos bal- és jobboldaliak, legfeljebb nem veszik személyesre a dolgot.

S ugyan mit kezd az előítéletes elme azzal a ténnyel, hogy azok a fránya zsidók nemcsak kivesznek a pártkasszákból, de bőségesen be is tesznek? Mit kezd az antiszemita előítélet a ténnyel, hogy Soros György dollármilliókat nyom ezekben a hetekben is az amerikai demokrata elnökjelölt, Hillary Clinton kampányába, Sheldon Adelson, egy másik amerikai zsidó mágnás pedig 100 milló dollárral tolja az amerikai republikánus Donald Trump szekerét?

Persze-persze, halljuk az ellenérveket: “majd visszakapják okosba’, bizniszbe’, ha csókosuk hatalomra kerül”. Csakhogy ez jellegzetesen kelet-európai gondolkodás, miszerint valaki csak azért segít mást, mert közvetlen anyagi érdeke fűződik hozzá, és hasznot remél belőle.

Biztos van ilyen az USÁ-ban is, Izraelben is. A baj e gondolkodással csupán az, hogy az amerikai, izraeli szabadpiaci viszonyok közepette Soros és Adelson támogatása olyan mértékű, amit egyetlen politika sem akar és talán nem is tudna visszaadni nekik, s vagyonuk nagysága következtében nincs is szükségük rá. A nyugati polgári ethosznak egyszerűen része az adakozás egy-egy mágnás eszmei céljaiért.

Az ő víziójuk, ambíciójuk lényegesen nagyobb ennél. Adelson egy ország, Izrael létét akarja garantálni és azt a politikát támogatni, mely ehhez leginkább hozzájárul, Soros pedig a világ, de legalább egyes régióinak (pl. a nacionalizmusok, rasszizmus és idegengyűlölet szabdalta Közép-Európa) gondolkodását szeretné alakítani a transznacionalizmus, az egyetemes humanizmus jegyében. Sorost Izrael léte és biztonsága önmagában nem igazán érdekli, inkább palesztin projekteket, vagy izraeli-palesztin együttműködést támogat (vagy éppen a közel-keleti menekültek európai integrációját), hiszen a nemzetállami gondolkodás határait kívánja lebontani, Adelsont viszont nem izgatja a transznacionalizmus. Mint mondják, politikailag egytémájú ember: Izrael érdekli. Ha tetszik, a két mogul egymás antitézise.

Így tehát, ha az egyik jobboldali, patrióta szellemet támogat, mint Adelson az USÁ-ban és Izraelben, a másik, Soros, baloldali liberális gondolkodást bárhol a világon, akkor – minden együttérzésünk mellett – megint csak jeleznünk kell, hogy ők sem passzolnak a globális antiszemita politikai világmagyarázatokba.

Ha csak nem olyan összeesküvés-elméletekben gondolkodnak a zsidófalók, amelyben egymásnak homlokegyenest ellentmondó, s egymással beszélőviszonyban sem igen lévő emberek működnek együtt gyökeresen eltérő értékrendjük és gyökeresen eltérő érdekeik ellenére.

Ahogy azonban a mondás tartja: ilyen állat nincs.