Legyél a hangom, ha elvisznek
A 19 éves Bita Shafiei eltűnése és az iráni iszlamista rezsim rettegése a lányoktól.
Bita Shafiei
Bita Shafiei 19 éves.
November 13-án tűnt el — három nappal azután, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság biztonsági emberei letartóztatták az édesanyját, Maryam Abbasi Nikoo-t.
Maryam nem először került az iszlamista rezsim célkeresztjébe: a hírszerzés emberei korábban is többször zaklatták és őrizetbe vették civil- és társadalmi tevékenysége miatt, 2023-ban pedig “vallási sértésre” hivatkozva emeltek ellene vádat. 2025. november 10-én ismét betörtek a családi otthonba, házkutatást tartottak, majd minden hivatalos indoklás nélkül elhurcolták.
A lány egyedül maradt Shahinshahrban, majd vidékre utazott rokonokhoz. Az iráni iszlamista állam emberei ott csaptak le rá. Azóta sem a család, sem az ügyvéd, sem emberi jogi szervezetek nem kapnak hivatalos tájékoztatást arról, hol és milyen állapotban van az anya és a lánya.
Független iráni jogvédő csoportok szerint nagy valószínűséggel az iszfaháni Dolatabad börtön magánzárkáiba vitték őket. A letartóztatás módja, a jogi eljárás teljes mellőzése, az információhiány, az azonnali elszigetelés pontosan illeszkedik az iszlamista rezsim gyakorlatába: a cél az elhallgattatás, a megfélemlítés, a példastatuálás. Az üzenet a külvilágnak szól: aki szembe száll a teokratikus diktatúrával, az megbánja.
Miért vitték el Bitát?
A letartóztatása előtt néhány nappal Bita videót tett közzé a közösségi médiában. A poszt a rezsim nyílt politikai kritikája, és egyértelmű állásfoglalás a monarchiapárti ellenzék mellett.
Tudta, hogy ezért el fogják vinni. Nem ez volt az első eset.
Bita már 17 évesen megismerte a rendszer kínzókamráit.
2023-ban, amikor a lányok elleni iskolai mérgezések miatt diákok tízezrei tiltakoztak országszerte, Bitát is letartóztatták. Mindössze 17 éves volt. A tüntetések apropója egy hónapokon át tartó jelenség volt. 2022 végén és 2023 első felében Iránban több mint 90 lányiskolában, legalább 20 tartományban jelentettek tömeges rosszulléteket, amelyeket a diákok beszámolói és helyszíni vizsgálatok szerint ismeretlen, mérgező gáz vagy más kémiai anyag belélegzése okozhatott. A lányok fulladást, mellkasi nyomást, eszméletvesztést, végtaggyengeséget, bénulásszerű tüneteket, görcsöket, heves hányingert, szédülést és égő torokfájdalmat tapasztaltak; sokukat kórházba kellett szállítani, több ezer érintett gyermekről készült jelentés. A támadások földrajzi és időbeli mintázata — egymástól távoli iskolákban, hónapokon át, azonos tünetekkel — erősen felveti a szisztematikus kémiai támadás gyanúját, különösen mivel az esetek kizárólag lányiskolákban történtek.
Az iszlamista rezsim mindvégig következetesen tagadott, ellentmondó, bagatellizáló nyilatkozatokat adott, és nem biztosított nyilvános toxikológiai vizsgálatot, nem tett közzé hivatalos eredményeket, nem vont felelősségre senkit, ezzel gyakorlatilag elismerve, hogy a lányok tömeges mérgezése mögött a diktatúra áll.
A tiltakozó gyerekek egy részét letartóztatták.
Bita később elmondta, hogy a kihallgatások során többször megkínozták, és több ujját is eltörték. Az akkor 17 éves lány felfoghatatlan testi és lelki gyötrelmeken ment keresztül az iszlamista állam rendőrségi és igazságügyi rendszerének poklában.
Ezért különösen bátor, hogy most, két évvel később újra megszólalt. Pontosan tudta, hogy mi lesz a következmény.
A videó, amiért most eltüntették
A felvételen hallható szöveg magyar fordítása:
„Üdvözlök minden iráni honfitársamat, monarchistákat és szabadságkeresőket.
Én, Bita Shafiei, két év hallgatás után…
Miután engem és édesanyámat letartóztattak, negyven napot magánzárkában tartottak és három hónapig börtönben voltunk.
Mindezek után úgy döntöttem, nem hallgathatok tovább.
Látom Irán népét, látom magát Iránt – és fáj a szívem.
Most megtöröm ezt a hallgatást, és szeretném, ha a generációm és más generációk megtisztelnének azzal, hogy képviselhetem őket.
Kijelentem, hogy Irán felszabadulása után senki más, csak Reza Pahlavi herceg vezethet bennünket vissza a méltósághoz és büszkeséghez.
Itt maradok Iránban, és hűséget fogadok II. Reza Sahnak.
Arra kérlek benneteket, legyetek bátrak. Ne féljetek. Van hercegünk.
Nem maradhatok csendben azután, ami velünk történt.
Nem számít, mi lesz velem.
Az én vérem nem értékesebb azokénál a gyerekekénél, akiket megöltek.
Éljen a király. Éljen a nemzetépítő Pahlavi-dinasztia.”
Bita nem az egyetlen kamasz lány Iránban, akitől retteg a rezsim. A saría törvényeket minden áron végrehajtó, nőgyűlölő államnak mostanra rengeteg fiatal lány vált áldozatául.
A teokratikus rezsim azért retteg a fiatal nőktől, mert a nők totális engedelmességének kikényszerítése a hatalmi struktúra alapja; amikor egy fiatal lány ezt nyilvánosan megtagadja, az nem puszta normaszegés, hanem a rendszer legitimációjának cáfolata. Egyetlen lány bátorsága képes megmutatni, hogy az állam erőszakmonopóliuma már nem elég a társadalmi kontroll fenntartásához — és éppen ezért kezeli a rezsim őket stratégiai fenyegetésként.
Bita egy videóban hivatkozott Yaldára, arra a 19 éves aktivistára, akit szintén letartóztattak és napokon át kínoztak, hogy megbánást tanúsítson. Elengedése után 5 nappal holtan találták. A rezsim „öngyilkosságként” jelentette be a halálát; iráni jogvédők szerint azonban egy megrendezett, a brutális kihallgatás nyomait eltüntető gyilkosságról volt szó.
Bita azt mondta róla: „Yalda sem tört meg a kínzások ellenére. Én sem fogok.
Ha elvisznek vagy mártírrá válok: legyetek a hangom.”
Izraeli légicsapások és hasznos idióták
2025 júniusában Izrael célzott légicsapás-sorozatot indított az Iráni Iszlám Köztársaság ellen. A rezsim stratégiai és katonai infrastruktúráját támadták. A műveletek több mint száz célpontot értek — köztük nukleáris létesítményeket, rakétabázisokat és a politikai foglyok megkínzásáról és kivégzéséről hírhedt teheráni Evin börtön komplexumát —, világossá téve, hogy Izrael nem az iráni népet, hanem az országot túszul ejtő, elnyomó iszlamista államgépezetet támadja.
Az izraeli csapások éjszakáján sorra kerültek a közösségi médiába olyan felvételek, ahol az utcákon táncoló, tapsoló, dudáló iráni fiatalok euforikus örömmel fogadták, hogy az Iszlám Köztársaság katonai és titkosszolgálati létesítményei találatot kapnak. Ezek a spontán utcai örömkitörések világosan mutatták, mekkora izgalommal figyelte az iráni nép, hogy végre felcsillant a remény. Egyszer vége lehet az 1979 óta tartó rémálomnak.
Ezzel párhuzamosan Európa több nagyvárosában iszlamisták vállvetve tüntettek radikális baloldali csoportokkal az iráni rezsim védelmében.
Londonban, Berlinben, Párizsban: „Stop bombing Iran” feliratú táblákkal parádéztak, büszkén lobogtatták az Iráni Iszlám Köztársaság zászlóját.
A megtévesztettek demonstrációit nem nézhetjük ártalmatlan “jóemberkedésnek.” Ezek a megmozdulások legitimálják az elnyomást, a jogfosztást, és érvénytelenítik az irániak majd’ 50 éves szenvedését. Azt üzenik, hogy a rezsim bűnei relativizálhatóak, a megkínzott és kivégzett politikai foglyok felfoghatatlan bátorsága pedig hiábavaló volt.
Ez az a cinikus nyugati “erényfitogtatás”, amelyben bárki simán nevezheti magát “emberi jogi aktivistának”, miközben az iszlamista diktatúra oldalára áll.
Irán jövője
Fontos kimondani: nem minden iráni monarchiapárti.
Sokan egy demokratikus, parlamentáris berendezkedésű, szekuláris államot szeretnének.
A viták valósak — de a közös pont egyértelmű: a nőgyűlölő iszlamista diktatúrának véget kell érnie. Független közvélemény-kutatások szerint, a 92 millió lakosú ország legalább 80%-a szeretne véget vetni a rezsimnek.
Ezt a harcot pedig nem politikai pártok, nem hadseregek, hanem túlnyomórészt fiatal lányok, nők viszik a vállukon.
Túl sokan adták már az életüket a vágyott változásért. Olyanok, mint Mahsa Amini (22), Sarina Esmailzadeh (16), Armita Geravand (16), Yalda Aghafazli (19), Nika Shakarami (16), Hadis Najafi (20), Fatemeh Rezaei (15), és számos névtelen diáklány, akiket 2022–2023 során lőttek le, vagy vertek halálra.
Bita Shafiei és édesanyja, Maryam Abbasi Nikoo továbbra is őrizetben vannak. Közel egy hónapja kínozzák őket, hogy hamis vallomások kikényszerítésével állíthassák őket bíróság elé.
A “bűnük” az, hogy egy szabad Iránért küzdenek.
Nem hagyhatjuk, hogy elnémítsák őket!
Ahogy Bita kérte: legyünk mi a hangjuk!
Források:
https://www.iranhr.net/en/reports/42/
https://hengaw.net/en/news/2025/11/article-85
https://www.jpost.com/opinion/article-876696
https://www.hra-iran.org/mass-poisoning-of-schoolgirls…/
https://iranhumanrights.org/…/one-girl-dead-400…/
https://apnews.com/article/366a199119720e69696a123560ef4018
https://www.theguardian.com/…/iran-supreme-leader…
Az írás eredetileg a Kendőzetlenül blogon jelent meg.
