Komoly Ottó és a cionista embermentés

Lélekmentők – Komoly Ottó és a magyar cionista mozgalom embermentő tevékenysége a vészkorszak idején címmel nyílik időszaki kiállítás a Holokauszt Emlékközpontban július 12-én. A kiállítás ismertetője szellemtörténeti háttérbe ágyazza Komoly pályaképét.

Komoly Ottó személyiségében és tevékenységében a modern zsidót láthatjuk teljes valójában, ahogyan azok a helyzetek is az új korszak következményei voltak, amelyben cselekednie kellett. A felvilágosodással beköszöntő új szellemiség tette lehetővé családja felívelő pályáját Közép-Európa átalakuló társadalmában. Ez inspirálta apját és utóbb őt – az egyén politikai szerepének, nézeteinek fontossá válásával – a zsidó nemzeteszmével történő azonosulásban. Ez a polgári ethosz szülte azt a filantróp, utóbb nemzeti alapra helyezett gondolkodásmódot is, ami az embermentés talajává vált. A modern világ eszmeiségében nyert értelmet az ősi gyökerek keresése, amely a cionizmussal az ókori zsidó állam előképéig nyúlt vissza, és a haladás eszméje, ami ennek megújításához nyújtott víziót. A modernitás árnyoldalai lettek ugyanakkor a fajiságra vonatkoztatott fejlődésgondolatok, a tömegeket mozgósító világháborúk és a soában megtestesülő népírtás rémsége is. Mindez viszont arra ösztönözte Komoly (Kohn) Ottót és társait, hogy életüket kockáztatva másokat mentsenek, és koruk hőseivé váljanak.

Komoly Ottó életútja

Kohn Ottó Budapesten született 1892-ben egy jelentős mértékben elmagyarosodott (akkulturális) kereskedő családba. Apja hatására Kohn Ottó már fiatalon tevékeny szerepet vállalt a cionista mozgalomban, fordított (Herzl: Altneuland művét magyarra) és írt (pl. A zsidó nép jövője).

A magyar cionisták várakozásai nem igazolódtak be, a forradalmak után a zsidó nemzeti mozgalom a várt áttörést nem tudta elérni. Kohn Ottó a háborút követően a Budapesti Műszaki Egyetemen statikus mérnök diplomát szerzett és megnősült. Egy budapesti tervezőirodánál helyezkedett el, statikusként részt vett Kozma Lajossal és Enyedi Bélával a Margit körúti, Bauhaus stílusú Átrium bérház tervezési munkáiban. 1931-ben vezetéknevét Kohnról Komolyra magyarosította. „A névváltoztatásban az a gyakorlati szempont vezette, hogy hatósági eljárásoknál a Kohn név, mint a beterjesztés szerzőjének neve, eleve ellenhatást váltott ki és gyakran ártott az ügynek, amelyben eljárt.” – írta felesége, Lilla visszaemlékezésében.

A cionista mozgalom 1943-ig

Az első világháborút követően a cionista ideológia Közép-Európában is jelentős zsidó tömegeket tudott megnyerni magának. Ez egyrészt köszönhető volt a politikai cionizmus kétségtelen sikereinek Palesztinában, másrészt a teljesen átalakult Közép-Európában, így Magyarországon is végbement nemzettudatbeli változásnak. A korábban főáramban lévő nyelvi-kulturális alapokon nyugvó asszimilatív nemzetkoncepciót, felváltotta a törzsi, a közös származást előtérbe helyező eszme, mely gyakran a helyi zsidók ellen irányult. (Ezt szemlélteti pl. a numerus clausus törvény.)

A cionista elit a neológ azonosulás helyett a megértést, illetve a zsidó sors és a magyar sors közötti hasonlóságot hangsúlyozta. A magyar nemzetstratégia megváltozásával a cionisták az „asszimiláns” zsidó, azaz a neológ stratégia csődjére mutattak rá, azt önfeladásnak minősítették és harcot hirdettek ellene.

A cionista ideológiát mind a zsidó reformirányzat (neológia), mind pedig a tradíciók megőrzéséért küzdő csoport (ortodoxia) hevesen ellenezte, ennek tudható, hogy a Magyar Cionista Szövetséget többszöri sikertelen próbálkozás után csak 1927-ben tudták legalizáltatni. Az irányzatok a fő cél elérését, vagyis a zsidó állam megalakítását eltérő módon kívánták megvalósítani. A pártpaletta széles skálát foglalt magába a szélsőségesen baloldali nézeteket való Hasomer Hácáir és a jobboldali Bétár tömörülés között.

Magyarországról az első világháború és 1938 között évente két-háromszáz ember vándorolt ki, nagyrészt legálisan. A kivándorlási engedélyeket elsősorban azok az ifjú cionisták, a halucok kapták, akiket a baloldali és polgári cionista pártok ifjúsági szervezetei készítettek fel arra, hogy Palesztina földjén kibucot alapítsanak. A fiatalokat Magyarországon haksaráknak nevezett táborokban készítették fel a kétkezi munkával járó kihívásokra, a földművelésre, állattenyésztésre.

Komoly Ottó az 1930-as évek közepétől először a budapesti és az országos szervezet vezetőtestületében vett részt. A cionista politikában vallott mérsékelt nézetei, integráló személyisége és a mindig kompromisszumra törekvő egyénisége a mozgalom minden irányzata számára elfogadható jelölté tette a Magyar Cionista Szövetség elnöki székébe, amikor az 1940-ben megüresedett.

Az embermentő Komoly Ottó

A Budapesti Zsidó Segély- és Mentőbizottság (Váádát háezra véhácáláh) 1943 januárjában alakult meg azzal a céllal, hogy a környező országokból menekülő zsidókat segítse, a menekülésüket megszervezze, valamint a magyarországi zsidóság önvédelmét előkészítse. A Mentőbizottságban csak cionisták vettek részt. A német megszállást követően minden olyan személlyel felvették a kapcsolatot, akiknek pozitív hatása lehetett a magyarországi zsidók sorsára. A Komoly Ottó által vezetett „magyar vonal” a magyar politikai vezetésnél próbálta megakadályozni a deportálásokat, később azok leállítására törekedett. Kasztner Rezső és Joel Brand a „német vonalon” tárgyaltak, főleg Adolf Eichmann-nal, aminek eredményeként megszületett a Kasztner-vonat néven ismertté vált mentőakció. Krausz Miklós, a Palesztinai Hivatal elnöke, semleges követségek segítségével menlevelek ezreit állította ki a budapesti zsidók részére. Végül a halucok, a cionista mozgalom ifjúsági pártjainak tagjai, embereket csempészték át a határon vagy menekítettek ki gettókból, és hamis iratokat készítettek. Komoly Ottó is részt vett a Kasztner-vonat utaslistájának összeállításában, a Mentőbizottság pedig pénzügyi forrást biztosított a halucok által szervezett szökésekhez.

Komoly és a magyar zsidó vezetés tiltakozása ellenére májusban elkezdődtek a deportálások. Természetesen számára is adott volt a lehetőség arra, hogy a „Kasztner-vonaton” elhagyja az országot, de mint azt barátjának, Marton Ernőnek írt utolsó levelében kifejtette, a felmerült erkölcsi aggályok erősebbnek bizonyultak: „Én a magam részéről nem tudtam elhatározni, hogy velük menjek. Erkölcsi halottnak érezném magam, ha most elhagynám a posztomat.”

1944 szeptemberében Friedrich Born, a Nemzetközi Vöröskereszt magyarországi képviselője kinevezte Komoly Ottót az „A” osztály igazgatójává, amely a „Nemzetközi Vöröskereszt gyermekosztálya” néven volt ismert. A halucok és a Mentőbizottság segítségével Komoly 52 gyerekház alapítását kezdeményezte, amivel mintegy 6000 gyermeket és 600 alkalmazottjukat mentett meg.

1944. december 28-án beköltözött a pesti rakparton lévő Ritz Szállóba, innen vitték el a nyilasok „kihallgatásra” 1945. január elsején. Valószínűleg a Dunába lőtték.

Cionizmus a második világháborút követő időszakban

A holokauszt során Magyarországon az ország zsidóságának mintegy 70%-a elpusztult.  A hitközségek ekkor már felhagytak a mozgalom ellehetetlenítésével, sőt a cionisták számottevő befolyást szereztek a közösségekben (pl. gyermekotthonok, felkészítés a kivándorlásra). A második világháború után a baloldali cionisták mezőgazdasági és ipari munkások tömegeit képezték ki.

A megmaradt magyarországi zsidóság ekkor már szimpatizált Izrael állam megalapításával, a koalíciós időszakban a cionista pártok viszonylagos politikai önállóságot élveztek, azonban a kommunista hatalomátvételt követően 1949-ben a Magyar Cionista Szövetséget betiltották, vezetőiket letartóztatták és perbe fogták.

A kivándorlás hatalmas méreteket öltött, 1945 és 1953 között 20-25 ezer lehetett a zsidó kivándorlók száma, amihez még hozzáadódik a Kárpát-medence más országaiból szintén útra kelt 50-60 ezer magyar ajkú, vagy magyar-zsidó gyökerekkel rendelkező személy. Palesztinában, majd az 1948-ban megalakult Izraelben a kivándorolt magyar zsidók többsége nagyobb városokba költözött, ahol vagy az egykori foglalkozását próbálta újra űzni vagy lehetőséget kaptak, hogy kibucban helyezkedjenek el, vagy kellő felkészültség esetén saját települést alapítsanak.

Komoly Ottó emlékezete

Komoly Ottó személye köré a háború után kisebb kultusz épült, a cionisták a legnagyobb mártírjuknak tartották, miközben neológ és ortodox körökben is tisztelet övezte.

1948 nyarán Tildy Zoltán köztársasági elnök posztumusz a Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozatát adományozta Komoly Ottónak, amelyet lánya vett át Tel-Avivban. Az államszocialista érában, ahogy a cionista ellenállás története, úgy Komoly Ottó emléke is tabusítás alá került.

A rendszerváltást követően Komoly Ottónak több emléket is állítottak szerte a fővárosban. A Dohány utcai Zsinagóga sírkertjében a holokauszt magyar áldozatai és a Budapesti Zsidó Segély- és Mentőbizottság egykori tagjainak tiszteletére emelt emlékművön Komoly Ottó nevét külön is megemlítik. A Zsidó Múzeum és Levéltár bejáratánál elhelyezett tábla embermentő tevékenységére és mártírhalálára hívja fel a figyelmet.

Izraelben emlékét őrzi többek között az 1951-ben ültetett liget a Herzl-hegyen, a fák közé emelt szimbolikus sírkő, utcák Haifán és Netánján, valamint Jád Nátán, a róla elnevezett, 1953-ban létrehozott, magyar zsidó alapítású mosáv.