Jönnek és mennek

A Szombat az alábbi kérdéssel fordult a magyar közírókhoz, kutatókhoz, véleményformálókhoz: A migráció – áldás vagy átok?

A migráció világjelenséggé nőtte ki magát és egyben a legerősebben megosztó kérdéssé vált a mai Európában. A bevándorlók segítését egyesek az emberjogi elkötelezettség, a humanista értékrend próbakövének tekintik, mások viszont  – mint a magyar kormány – a vészharangot kongatják, mondván, hogy a túlnyomórészt iszlám kultúrájú migránsok milliói nem tisztelik, hanem aláássák az évszázadok alatt kialakult európai együttélési normákat és értékrendet.

Ön miként vélekedik a migrációról? Áldás vagy átok? Lehet-e a fenti dimenziók mentén értelmezni a jelenséget? És ha nem, hogyan értelmezzük, milyen alapelvek szerint viszonyuljunk hozzá?

Van-e mindennek külön jelentősége a zsidó közösségek számára?

*

Kőszeg Ferenc, szerkesztő, politikus válasza:

 

Migráció nélkül nem lenne emberiség. Ha az a kelet-afrikai törzs, amelynek leszármazottai benépesítették a Földet, nem oszlik csoportokra, és nem indul el előbb Dél-Afrika, aztán Eurázsia felé, ott halt volna ki, már százezer évvel ezelőtt, ahol kialakult, és ma nem lenne se Európai Unió, se migrációs válság. De még Putyin, sőt Orbán Viktor sem. Migráció tehát létezik. Ha helyeseljük, hogy a földtekét emberek lakják, azt is hozzá kell tennünk: hál’ Istennek.

A migráns ellenben olyan széles csoportot jelöl, hogy nem jelent semmit. Minden országban vannak emberek, akik nem abban az országban születtek. Ezek turisták, vendégmunkások, diákok, tartózkodási engedélyt szereztek, vagy megkapták a befogadó ország állampolgárságát, menedékkérők vagy menekültek, oltalmazottak, és még lehet sorolni a kategóriákat. A migráns manapság csak becsmérlő vagy szitokszóként létezik, ahogy Romániában bozgornak nevezik a magyarokat, Amerikában niggernek a feketéket, Magyarországon biboldónak a zsidókat. Tisztességes ember ezeket az elnevezéseket nem használja. A migránst sem.

Kormányunk és a dróton rángatott kormánysajtó három dolgot állít a külföldiek ügyében.

1, Soros és az Európai Unió általa lepénzelt parlamenti képviselői, tisztviselői ázsiai, afrikai bevándorlókkal akarják elárasztani Európát, hogy felszámolják a kontinens keresztény jellegét.

2, Ha a magyar kormány nem épít kerítést a déli határon, Magyarországot már elárasztották volna a migránsok.

3, A magyar kormány távol tartja a letelepedni szándékozó külföldieket Magyarországtól, és védelmezi Magyarország szuverenitását.

Mindhárom állítás csúsztatás, hazugság, ostobaság.

1, Az Európai Unió 28 országának 510 millió lakosa van. A népesség természetes fogyása évi 3 ezrelék, vagyis az unió országainak lakossága évente másfél millióval csökken. Csakhogy a fogyást 2015-ben 2,4 millió személy ellensúlyozta, akik az unión kívüli országokból, zömmel Ázsiából és Afrikából vándoroltak be. Az éves bevándorlás tehát az unió lakosságának a fél százalékát sem éri el. A Magyar Tudományos Akadémia Migrációs Kutatócsoportjának összesített adata szerint az Európai Gazdasági Térség országaiban 2014. január 1-én a lakosság 6,6 százaléka született az Európai Unión kívüli országokban. Ebben a számban azonban benne vannak a balti országokban élő oroszok, illetve azok, akik Boszniából menekültek Horvátországba. Az Európán kívül születettek aránya a volt szocialista országokban a legalacsonyabb: Magyarországon 1,5, Lengyelországban 1, Bulgáriában 0,9 százalék, holott ezekben az országokban a legnagyobb arányú a népességfogyás: Bulgáriában például 5 ezrelék.

2, A délszláv háború kezdetén rövid idő alatt ötvenezer ember menekült elsősorban horvát területekről Magyarországra. A 2013-ban kezdődő menekültválságig ez volt a Magyarországot elérő legnépesebb menekülthullám. Akkor a magyar társadalom rokonszenvvel, segítőkészen fogadta a menekülőket. 1993 márciusában azonban Boross Péter belügyminiszter kijelentette: „Magyarország megtelt”. Az állítás jól bevált az idegenellenes politika jelszavaként, a xenofóbia pedig Magyarországon is, Európa-szerte is ügyesen helyettesítette a szalonképtelen antiszemitizmust és rasszizmust. Az egy hivatallá összeolvasztott idegenrendészeti és menekültügyi hatóság elkötelezett végrehajtója lett az idegenellenes politikának. Hiába alakult névleg civil hivatallá, megmaradt rendőri hatóságnak. Méghozzá olyan rendőri hatóságnak, amely 1990-ig az állambiztonsági szervezet szoros irányítása alatt működött, és ezt a hagyományt vitte tovább mentalitásában, de jelentős részben személyi állományában is. Találóan mondta Szakály Sándor: a kamenyec-podolszki tömeggyilkosság közvetlen előzménye, a rendezetlen állampolgárságú külföldiek kitoloncolása az országból 1941-ben, a magyar hatóságok szempontjából jogszerű idegenrendészeti intézkedés volt. Pintér Sándor belügyminiszter is úgy véli, a menedékkérők szögesdrót mögé zsúfolása, éheztetése jogszerű idegenrendészeti intézkedés, amely még csak szabadságkorlátozást sem jelent, hiszen a menekülők bármikor visszatérhetnek Szerbiába.

A menedékkérők száma Magyarországon a közel-keleti válság hatására 2013-ban emelkedett az évi háromezerről hirtelen húszezer fölé. A csúcsév 2015 volt, a rendőrség ekkor azt jelentette, hogy az év során 391 ezer „illegális határátlépővel” szemben intézkedett. Hatalmas szám, még akkor is, ha tudjuk, hogy az állítólag Magyarországra érkezett menekülőknek csak a 48 százaléka, 187 ezer ember nyújtott be menedékjogi kérelmet. Az MTA Migrációs Kutatócsoportjának tanulmánya szerint 2014. január 1-je és 2015. augusztus 31-e között az Európai Gazdasági Térség országaiba 1,2 millió menekülő lépett be. Papíron. Mert a nemzetközi vándorlás tudományos kutatói szerint ez a szám jóval meghaladja a menedékkérők tényleges számát, hiszen a menekülőket útjuk során több országban is regisztrálhatták. A valóságosnál magasabb számok arra bizonyosan jók, hogy fokozzák a riadalmat, hogy a társadalom a menekülők beáramlását történelmi katasztrófaként élje át. Ezekre a számokra hivatkozva rendelte el Orbán Viktor, hogy 2015-ben a lebontott vasfüggöny helyett szögesdrót függöny épüljön Magyarország déli határára.

A magyar menekültpolitika, amióta létezik, arra épül, hogy a menekülők tovább menekülnek, hiszen eszük ágában sincs itt maradni, ahol mindenütt kicsinyes gyűlölködéssel találkoznak, és nincs rá módjuk, hogy megteremtsék a saját életüket. A statisztikák évről-évre megmutatták, hogy a menedékjogi eljárások 60-70 százaléka határozat nélkül megszűnt. Ez akkor történt meg, ha a kérelmező az első érdemi meghallgatása előtt, azaz a nyilvántartásba vételétől számított három-négy héten belül eltűnt. Akit egy évig fogva tartottak a határőrség „közösségi szállásnak” nevezett börtönében, az a szabadulása másnapján tűnt el: a határőrségi épület bejáratától néhány száz méterre már várták a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal leghatékonyabb munkatársai, az embercsempészek, hogy jó pénzért tovább szállítsák őket Európába. Ez a stratégia folytatódott a menekültválság idején. Ekkor azonban már nem a menekülők 60-70 százaléka menekült tovább Ausztriába, Németországba, hanem – a Migrációs Kutatócsoport fentebb idézett elemzése szerint – 97-99 százaléka.  Miközben azokat, akik (mint például én is) személyautóval vittek menekülőket az osztrák határra, büntetőeljárással fenyegették, a kormányzati propaganda pedig teli szájjal szidalmazta Angela Merkel befogadó menekült-politikáját, 2015 szeptembere első napjaiban buszok szállították rendőri biztosítással az osztrák határra a budapesti pályaudvarokon gyülekező menekülőket.

 

3, Akármilyen hangos is a külföldi ellenes propaganda, akármilyen gátlástalan a „migránsok” elleni uszítás, azért Magyarországon élnek, dolgoznak külföldiek, sőt a menekültválság enyhültével lassacskán emelkedik a nemzetközi védelemben részesülők száma is. 1995-ben 138 ezer külföldi tartózkodott Magyarországon, 2018-ban (kerekítve) 162 ezer. A változás nem jelentős, de azért kicsit nagyobb, mint amennyit a puszta számok mutatnak. 2011-ben ugyanis 73 ezer román állampolgár élt Magyarországon, 2018-ban csak 23 ezer. Csakhogy időközben megkapták a magyar állampolgárságot. Ha még ma is román állampolgárok lennének, akkor a Magyarországon élő külföldiek száma huszonhárom év alatt nem 24, hanem 54 ezerrel nőtt volna.

A múlt század utolsó évtizedében az idegenrendészeti hatóságok minden megtettek, hogy kiszekírozzák a letelepedett kínaiakat Magyarországról. Pintér Sándor akkor, országos rendőr-főkapitányként még nem migráns terroristákról, hanem a kínai triádok rémtetteiről regélt. A hivatalos statisztika szerint 1995-ben 3469 kínai élt Magyarországon, 2018-ban száz híján húszezer.

Miközben az Origo.hu vagy a 888.hu minduntalan védtelen nőket megerőszakoló migránsokról ír, a Bevándorlási és Menekültügy Hivatal honlapján boldogan mosolygó afrikai és távol-keleti menedékkérők tárgyalnak a BMH figyelmes tisztviselőivel. 2016-ban oltalmazottként 271-en, menekültként 154-en részesültek védelemben, 2017 novemberéig pedig – szokatlanul magas szám – 980 kérelmező lett oltalmazott.

Ez a néhány száz védelemben részesült menedékkérő meg a tízezer külföldieknek kiadott munkavállalási engedély persze nem változtatja meg sem a demográfiai, sem a munkaerő-piaci helyzetet. Hiszen közismert adat, hogy Magyarország lakossága 1981 óta 737 ezer fővel csökkent, sőt a „természetes fogyás” az egy milliót is meghaladta volna, ha nem települ át a szomszédos országokból 363 ezer magyar nemzetiségű román, szerb állampolgár. A statisztikai adatok inkább arra jók, hogy világossá tegyék, a migránsellenes demagógia roppant káros ugyan, valójában azonban csak parasztvakító frázispuffogtatás. A hozzá kapcsolódó sorosozás pedig merő zsidózás. Mi mást jelentene, hogy egy öreg zsidó spekuláns lepénzeli az Európai Unió meg az ENSZ döntéshozóit, hogy aláássa Európa keresztény kultúráját? Ez Tiszaeszlár, a Jud Süss meg a Der Stürmer antiszemitizmusa. Az Orbán-kormány szájtépői az ő utódaik.

Persze ha az ember Budapest Belvárosában lakik, elég kinéznie az ablakon, vagy lesétálnia az utcára, hogy lássa az Orbán-demagógia szemérmetlen ürességét. A Buddha-bár Hotelnek átnevezett északi Klotild-palotát arab szállodások üzemeltetik. Nekik adta el a Párizsi Udvart is Rogán Antal, néhány éve még a Belváros-Lipótváros polgármestere, s azóta is fő-kegyura. Ha Városház utca felől elindulunk a Váci utca felé, a Pilvax köz bal oldalán ír kocsma mellett haladunk el, utána a nagy múltú Pilvax kávéházban libanoni shisha bár működik, utána thai étterem következik. A Petőfi Sándor utca túloldalán, már a Haris közben a régi ékszerbolt arab tulajdonba került, hamarosan nyílik egy Kashmir feliratú bolt, gondolom, kasmíri gyapjút fognak árusítani benne, aztán megint egy thai-vietnami étterem következik. Nincs nekem ezzel az égvilágon semmi bajom, egy világvároshoz hozzátartozik a sokszínű bolthálózat meg a nemzetközi konyha. Csak azt érteném, hogy a derék órás a szomszédban, aki ugyanazt látja, amit én, elszántan Orbánra szavaz, mert az távol tartja tőlünk a terrorista migránsokat.

Itt abba akartam hagyni, de aztán még egyszer rápillantottam az internetre. És ott a Kamaraonline elnevezésű oldalon azt látom, hogy a KSH adatai szerint a Magyarországon működő több mint félmillió vállalkozás közül tizennyolcezer – 3,6 százalék – van külföldi, főképp német és amerikai tulajdonban, de ezek a cégek termelték 2015-ben a magyarországi vállalatok árbevételének 53, 7, termelési értékének 58, 5 százalékát, és ők foglalkoztatják a magyarországi munkaerő 26, 1 százalékát, 677 ezer munkavállalót. Hogyan is állunk akkor a magyar szuverenitással, amelyet Orbán Viktor olyan hevesen védelmez Brüsszellel szemben?