Jó szándék, rossz szöveg – gondolatok a zsidó–palesztin szolidaritási petícióról
Kevés ügyben vágyunk jobban konszenzusra, mint a béke ügyében – éppen ezért fájó, amikor egy petíció, amely a békéről akar szólni, mégis megoszt. Ugyanakkor szövege több ponton olyan fordulatokat tartalmaz, amelyek miatt sokak számára, akiket megszólítani szeretne, nem vállalható, nem aláírható.
Jószándékú észrevételeimet az alábbi pontokba szedve igyekeztem megfogalmazni:
1. A közösségi képviselet megkérdőjelezése
A petíció egyik kulcsmondata így szól: „Sok mindenben különbözünk, de egyvalamiben egyetértünk: a jelenlegi izraeli kormány és a magyarországi közbeszédben meghatározó hangú hazai zsidó szervezetek, véleményformálók egyoldalú, szélsőséges megnyilvánulásai nem képviselik a véleményünket. (…) Ezek a meghatározó szereplők nem a mi nevünkben cselekednek, nem a mi nevünkben beszélnek.”
Ez a megfogalmazás három okból is problematikus:
- Általánosít: Ez az állítás tényszerűen nem igaz. A magyarországi zsidó közbeszédben számos rabbi, közösségi vezető és értelmiségi szólalt meg higgadtan, árnyaltan és béketeremtő módon. Az általánosítás elfedi a meglévő sokszínűséget, és méltatlan azokhoz, akik valóban törekedtek az árnyalt állásfoglalásra.
- Megosztó: Ahelyett, hogy párbeszédet nyitna, közös értékek mentén konszenzust igyekezne teremteni, belső törésvonalakat húz. Így a szöveg épp azt a szolidaritást gyengíti, amelyet erősíteni szeretne.
- Delegitimál: A mondat gyakorlatilag elvitatja a közösségi szervezetek képviseleti jogát. Pedig bármely zsidó szervezet a saját tagsága nevében teljes joggal szólalhat meg. A petíció azonban általánosítva ezekre a szervezetekre süti rá a „szélsőséges” bélyeget, ellehetetlenítve tagjaik számára a petíció aláírását.
2. Izrael kritikája és az antiszemitizmus határa
A petíció egyik állítása így hangzik: „A mindenkori izraeli kormány cselekedeteit kritizálni nem egyenlő az antiszemitizmussal – hanem demokratikus érték és érdek.”
Ez féloldalas állítás: igaz ugyan, hogy Izrael kormányának döntéseit bírálni legitim, de a szöveg elmulasztja kimondani, hogy Izrael bírálata sokszor eszköz az antiszemitizmus kifejezésére.
Fontos világosan különbséget tenni:
- Valóban legitim, ha valaki Izrael kormányának döntéseit bírálja,
- Antiszemitizmus, ha valaki anticionizmusba csomagolva Izrael létjogosultságát vitatja el.
Ez a különbségtétel nem csupán retorikai árnyalat kérdése. Ha a határ elmosódik, az antiszemitizmus könnyen normalizálódhat, ami minden magyar zsidó létérdekével szembe megy.
3. Az állam felelőssége és a tüntetések tiltása
A petíció így fogalmaz: „Eközben aggódva figyeljük, hogy Magyarországon betiltják a tűzszünetért és békéért kiálló tüntetéseket. Hogy semmibe veszik a legnagyobb nemzetközi jogvédő szervezetek szakmai véleményét. Hogy folyamatosan támadják az ezeket közlő független magyar sajtót.”
Ez a bekezdés súlyos állításokat tesz, de homályban hagyja, hogy ki a felelős mindezért.
Ha a magyar államra vonatkozik a kritika, akkor fontos felvetni: az államnak nem csupán a szabadságjogok védelme az egyik legfontosabb feladata, hanem állampolgárainak védelme is. Nyugat-Európában számos példát láttunk arra, hogy palesztinpárti tüntetések antiszemita skandálásba, terrorista zászlók lengetésébe, erőszakba torkolltak. Egy állam ezért teljesen érthető módon dönthet úgy, hogy tiltja az ilyen megmozdulásokat – miközben a gyülekezési szabadság aránytalan korlátozása joggal vált ki komoly aggodalmat.
4. A hazai közbeszéd leegyszerűsítő leírása
A petíció másik hangsúlyos állítása: „Visszautasítjuk, hogy a hazai közbeszéd csak a legszélsőségesebb hangokat erősíti fel, és rajtuk keresztül démonizálja a ‘másik’ oldalt.”
Ez az állítás szintén tényszerűen nem igaz.
- Nincs megnevezve a felelős: ki erősíti fel a szélsőségeket? A kormány? A média? A zsidó szervezetek? A közösségi platformok? Az állítás így levegőben lóg.
- Kizárólagosságot sugall: a „csak” szó azt a benyomást kelti, mintha a közbeszéd kizárólag szélsőségeket tolna előtérbe. Ez nem felel meg a valóságnak.
- Mellőzi a sokszínűséget: a magyar nyilvánosság nem homogén. Több médium (például Telex, 24.hu, HVG, Magyar Hang, Szombat) rendszeresen törekszik arra, hogy a konfliktust árnyaltan, izraeli és palesztin forrásokat egyaránt megszólaltatva mutassa be.
A petíció ezzel az általánosítással elhallgatja és leértékeli mindazok munkáját, akik komoly erőfeszítést tesznek a kiegyensúlyozott, objektív tájékoztatásért.
Mihez kezdjünk a petícióval?
A petíció jó szándékkal született, de szövege erősen megosztó.
Törésvonalakat húz, többeket méltatlanul szélsőségesnek bélyegez.
Ugyanakkor lehetséges, hogy felvetéseire a magyarországi zsidó közösségnek érdemes lenne reagálnia. Talán éppen a hazai zsidó közösségnek kellene megteremteni a nyílt, tisztességes és pluralista vita lehetőségét – hogy megszülethessen egy olyan petíció, amelyet világlátástól függetlenül közösségünk minden tagja jó szívvel írhat alá.
