Igazságtétel nyolc évtized múltán – történelmi és családi dráma a Zsidó Múzeumban

Aki ott volt, soha nem fogja elfelejteni, hogy mi történt szerda este a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárban. A meghívó szerint a BUDDHA VAGY KŐBÁCSI – Két élet egy díszletben című tárlat megnyitójára invitálták a közönséget – a valóságban azonban egy történelmi és egyúttal családi dráma kellős közepébe csöppentünk. Egy magyar zsidó gyökerű kanadai család több mint nyolc évtized után kapta vissza az őket megillető javakat Szabó Gál Andrástól, aki éppen e tárgyak között nevelkedett…

– Ez csodálatos dolog, egyszerűen lenyűgöző. De van benne szomorúság is. Érdekelne, hogy mit szólna a nagyapám, ha látná ezeket a tárgyakat. Mit mondana az apám? Mulatságos lenne hallani a nagymamámat, ahogy körbejár és azt mondja: „Sose szerettem azt a festményt, sose!” De közben biztosan könnyezne. Szóval, ez egy egészen rendkívüli történet az életemben – nyilatkozta a kanadai Richard Lederman, aki a tengerentúlról tizenöt rokonával együtt azért utazott Magyarországra, hogy részt vegyen a BUDDHA VAGY KŐBÁCSI – Két élet egy díszletben című tárlat megnyitóján a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárban március 11-én.

Mint azt Toronyi Zsuzsanna, az intézmény főigazgatója a megnyitóbeszédében elmondta: a most kiállított tárgyak – bútorok, festmények – nem a múzeum tulajdonában vannak, de nem is Szabó Gál András tulajdonában, akinek ez a tárlat köszönhető – hanem azoké a Ledermannoké, akik a nagyvilágból érkeztek ide, hogy megtekintsék a számukra is ismeretlen anyagot.

Hogy miért volt fontos nekik ez a tárlatmegnyitó annyira, hogy ilyen sokan felekerekedjenek a tengerentúlról? Mert amíg Szabó Gál András („Villám Géza”) fel nem bukkant a semmiből az életükben, Richard Lederman és testvérei szinte semmit sem tudtak a nagyapjukról, Lédermann Pálról, aki a II. világháború előtt gazdag üzletember volt Budapesten, és aki a zsidóüldözés elől külföldön keresett menedéket. Kanadában kezdett új életet, és nem beszélt a magyarországi életéről semmit, ő és a fia (aki még Budapesten született a háború előtt) olyannyira hallgattak a múltjukról, hogy a külföldön született gyerekek nem is kaptak zsidó nevelést, egyszerűen szinte semmit nem jelentett nekik a zsidóság.

Aztán megjelent náluk Szabó Gál András Budapestről, és közölte velük, hogy nála van Lédermann Pál hátrahagyott vagyonának egy része. Bútorok, festmények, könyvek, és egy Buddha-fejet ábrázoló, nagy szobor. Az ő nagyszülei lakásában voltak ezek a tárgyak, közöttük töltötte a gyerekkorát. S habár jogszerűen került a Lédermann-hagyaték egy része hozzájuk, Szabó Gál András mégis úgy döntött, hogy mindez a gazdag textil-nagykereskedő leszármazottait illeti. Felkutatta őket, hogy történelmi és emberi igazságot szolgáltasson.

A kanadai Ledermannok eleinte nemigen akartak hinni neki, de aztán meggyőződtek róla, hogy valóban egy rendkívüli ember rendkívüli ajánlatáról van szó. Aki elhatározta, hogy visszaadja nekik azt, ami az övék, és erről a szépségesen fájdalmas, vagy fájdalmasan szép történetről forgat egy dokumentumfilmet A Lédermannék nyomában címmel.

Lédermann Pál tizenhat leszármazottja ilyen előzmények után utazott hát a budapesti tárlatra, amelynek kurátora Eliana Szabo volt. A kiállításmegnyitó résztvevői lényegében egy történelmi és egyúttal családi dráma kellős közepébe csöppentek. Hiszen a Ledermannok nemcsak azért jöttek Magyarországra, hogy részt vegyenek a tárlaton – hanem azért, hogy részt kapjanak végre a saját múltjukból, amiről eddig nem volt tudomásuk. Nem csoda, hogy Szabó Gál András meglett férfiember létére a könnyeivel küszködve köszöntötte őket és a tárlatmegnyitó közönségét; miképpen a kanadai Richard Ledermannak is fátyolos lett a tekintete, amikor erről a hihetetlen történetről beszélt…

Richard Lederman a tárlatmegnyitón azt nyilatkozta: számára ez a budapesti látogatás egy rendkívüli történet betetőzése, hiszen korábban szinte semmit nem tudott nagyapja magyarországi életének részleteiről. Bár tisztában volt vele, hogy felmenői a holokauszt borzalmai elől menekültek el az országból, a család évtizedekig mélyen hallgatott a múltról, még Richard apja sem volt hajlandó mesélni a háborús évekről. A titkolózás olyan mértékű volt, hogy a gyerekeket már nem zsidóként nevelték, így ők fel sem fogták az események történelmi súlyát vagy a család valódi gyökereit. A fordulatot Szabó Gál András e-mailje jelentette, aki szívós munkával „vadászta le” az örökösöket. Még azt is tőle tudták meg, hogy nagyapjuknak volt két testvére is. Az előkerült hagyaték és a régi tárgyak láttán Richard az érzelmek széles skáláját élte meg, ugyanakkor mindez nemcsak lenyűgöző volt számára, hanem szomorú is – hiszen ezek azok a tárgyak, amelyeket a nagyapja és az apja sohasem láthatott viszont…

S hogy mi lesz a tárgyak sorsa? Richard Lederman azt mondta: erről még nem született megegyezés. Egyelőre ugyanis – és ez kiderült a megnyitón – a tengerentúli Ledermannoknak fel kell dolgozniuk azt a tényt, hogy végre lett saját múltjuk, saját történetük, ami egyszerre megrendítő és gyönyörű. A történetet a nagyközönség részletesebben a Netflixen ismerheti meg 2027-ben Szabó Gál András dokumentumfilmjéből.