Heisler: “Fantasztikus kihívás a Mazsihisz elnökének lenni”

Közgyűlést tartottak vasárnap a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) küldöttei a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában. Az ülésen átadták a Zsidóságért díjakat, elnöki tájékoztatót tartott Heisler András, majd a közgyűlés megvitatta és elfogadta a Mazsihisz 2023-as költségvetését. 

A nyitóimát Markovics Zsolt miskolci főrabbi mondta, majd a küldöttek a napirendről szavaztak. Elöljáróban Heisler András, a Mazsihisz elnöke azt mondta: mivel a kiküldött közgyűlési meghívóban nem szerepelt a Nagykállói Zsidó Hitközségnek a Szövetségbe való felvételi kérelméről szóló napirendi pont, ezért most teszi föl a kérdést a küldötteknek arról, hogy napirendre veszik-e az ügyet, vagy sem. Mivel az alapszabály szerint ilyen esetben a közgyűlés napirendjére csak egyhangú döntéssel lehet új napirendi pontot fölvenni, az ügy megtárgyalása nem kerülhetett a küldöttek elé, mert egy ellenszavazat érkezett: méghozzá Deutsch László főrabbi részéről.  Ez azért keltett meglepetést, mert a küldötteknek ekkor nem arról kellett szavazniuk, hogy felveszik-e a Mazsihiszbe a Nagykállói Zsidó Hitközséget, hanem csak arról, hogy megvitatják-e ezt a kérdést. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a főrabbi nemleges szavazata később személyeskedéstől sem mentes, éles vitát váltott ki, sőt a nagykállói kérdés az ülés végén az egyebek című napirendi pont keretében is visszatért.

 

Átadták a Zsidóságért-díjakat

Az első napirend a Zsidóságért díjak átadása volt, amelyet Kiss Henriett, a Rumbach igazgatója vezetett le. Mint emlékeztetett rá, ezt a rangos díjat Tordai Péter elnöksége alatt, 1999-2002 között alapította a Mazsihisz azzal a céllal, hogy kitüntesse és elismerje a magyarországi zsidóságért különösen sokat dolgozó személyeket. A díjakat Heisler András és dr. Kunos Péter, a Mazsihisz-BZSH ügyvezető igazgatója adta át.

 

Elnöki beszámoló: Tíz év mérlege

A második napirendi pont Heisler András elnöki beszámolója volt, aki – tekintettel arra, hogy megbízatása 2023-ban véget ér – ezúttal az elmúlt tíz év mérlegét vonta meg, kitérve a pozitívumokra és negatívumokra, eredményekre és kudarcokra egyaránt.

Mint fogalmazott, fantasztikus kihívás a Mazsihisz elnökének lenni, s bizonyára ugyanígy élték meg ezt elődei is ebben a megtisztelő pozícióban. Egy Mazsihisz-elnöknek lehetősége van különleges emberekkel való találkozásra idehaza és szerte a világban. Mint mondta, neki megadatott olyan jelentős szellemi nagyságokkal barátságot kötnie, mint például Heller Ágnes, Ungvári Tamás vagy Konrád György. Akár elődeinek, Feldmájer Péternek és Tordai Péternek, neki magának is lehetősége volt találkoznia és megbeszélést folytatnia a világpolitika ismert szereplőivel.

Ez utóbbiak közül Heisler András kiemelte, hogy négyszer találkozott Ferenc pápával, megbeszélést folytatott Angela Merkel német kancellárral, fogadhatta Emmanuel Macron francia államfőt, és a Mazsihisz-székházban beszélhetett Benjamin Netanjahu izraeli és Orbán Viktor magyar miniszterelnök előtt. 

Heisler András kitért arra is, hogy Mazsihisz-elnökként nemcsak emberi nagyságokkal találkozott, de szembesült azzal is, hogy az emberekben az aljasság is ott lakozik. Igaz, szerinte ebből is a pozitívumokat kell levonni, ami ebben az esetben az, hogy az elnöki székben ülve alaposan ki lehet ismeri az emberi természet felső és alsó szintjeit.

– Minden pozitívumával és negatívumával ez a tíz év számomra fantasztikusan izgalmas volt, s ezért mindenkinek szeretnék most köszönetet mondani – hangsúlyozta Heisler András.

A tíz évvel ezelőtti állapotokat úgy jellemezte, hogy a Mazsihisz gazdasági tevékenysége átláthatatlan volt, centrális volt az ügyvezetői hatalom, a szervezet túl közel került a pártpolitikához, és bezárkózó magatartást folytatott azzal az indokkal, hogy a Mazsihisznak csak a saját híveivel kell törődnie, nem kell foglalkoznia a teljes magyarországi zsidó közösséggel. Az ő vezetése alatt azonban a szervezet meghirdette a változó világra nyitott zsidóság politikát, a gazdálkodásban átláthatóságot, transzparens működést vezetett be, és nyitott a magyar közélet felé abban a tekintetben, hogy hangsúlyosan képviselte a magyar társadalomban a hiteles történelemszemlélet és hiteles emlékezetkultúra ügyét.

Mint mondta, elnöksége alatt egy demokratikusan működő, független és autonóm szervezet kiépítése volt a cél, és egy olyan vezetőség felállítása, amely közgyűlési felhatalmazás alapján végzi a munkáját, továbbá átérzi, hogy a Mazsihisznek az egész magyar zsidó közösségért felelősséget kell viselnie, nemcsak a saját tagjaiért.

A hiteles történelemszemlélet képviseletének jegyében és szellemében történt meg – idézte föl az elnök –, hogy a Mazsihisz 2004-ben visszautalt a magyar kormánynak egy nagy összegű állami támogatást, így tiltakozva az olyan törtémelemtorzító folyamatok ellen, amelyeknek egyik kiteljesedése a budapesti Szabadság téren a Gábriel arkangyal emlékmű felállítása volt, Székesfehérváron pedig Hóman Bálint szobrának felállítása, amit a Szövetség sikeresen meg tudott akadályozni.

– Az Egyesült Államokban van olyan egyetem, ahol a civil kiállás témakörében már tananyag a Mazsihisz sikeres akciója a Hóman-szobor ellen – hangsúlyozta Heisler András. – Felvállaltunk egy konflikust, végigvittük, sikert arattunk, s mindezek után kiváló együttműködést tudtunk kialakítani Székesfehérvár jelenlegi polgármesterével, Cser-Palkovics Andrással. 

Az elnök ezek után külön kitért a már említett 2017-es találkozásra Netanjahuval és Orbánnal, mert – mint fogalmazott – a két miniszterelnök előtt elmondott beszéde máig érezteti a hatását a Szövetség és a kormány kapcsolatában.

– Meglátásom szerint udvarias és visszafogott beszédet mondtam, de kritikát fogalmaztam meg a Mazsihisz nevében – közölte Heisler András. – Orbán Viktornak azt mondtam, hogy a Soros-kampány miatt a magyar zsidók félni kezdtek, ezért ez ellen tenni kellene, továbbá ragaszkodni kellene a hiteles történelemszemlélethez. Ennyi volt mindössze az Orbán Viktornak szóló kritikus elem, míg Netanjahu kormányfőnek azt mondtam, hogy a diaszpórában született gyermekeink Izraelben meghalhatnak ugyan Izraelért, ám a zsidóságuk elismerése gyakran kérdéses, s ez a probléma megoldásra vár Izrael és a diaszpóra kapcsolatának erősítésével.

Az elnök emlékeztetett rá: a két kormányfő előtt elmondott 2017-es beszédét a hazai és nemzetközi zsidó közvélemény nagy lelkesedéssel fogadta, és egy-két ellentétes véleményt kivéve a Mazsihiszen belül is pozitív volt a beszéd fogadtatása.

– Később azonban többen kritizálni kezdték és történelmi hibának nevezték – tette hozzá Heisler András –, és sok esetben azok kritizálták a leghevesebben, akik korábban a leglelkesebben támogatták.

A pozitívumok közé sorolta, hogy a Mazsihisz nyitott a zsidó civil szervezetek, a szekuláris zsidó társadalom és a progresszív zsidóság felé, továbbá élénkítette a nemzetközi kapcsolatait. Helyes döntésnek nevezte, hogy hosszú előkészítés és három közgyűlésen való megvitatás után a Mazsihisz küldöttei kétharmados többséggel megszavazták a progresszív közösségek társult tagként való csatlakozását.

Beszélt három épületfelújításról is, ami az ő elnöki ciklusára esett: az egyik a Rumbach-zsinagóga teljes körű helyreállítása; a másik a Szeretetkórház folyamatban lévő fejlesztése, amely 75 százalékban már befejeződött; és a harmadik volt a szegedi zsinagóga külső felújítása.

 – De nem sikerpropagandát akarok folytatni, összeírtam a kudarcokat is, amik nagy kudarcok voltak, és a megoldásuk alighanem már az új elnökségre vár majd – tért rá az általa negatívnak ítélt mozzanatokra Heisler András. 

Első helyen a rabbitestület és a világi vezetés között kialakult konfliktust említette, amit szerinte meg kellene szüntetni, ez a feszültség ugyanis hosszú távon rombolja a közösséget. A feszültség egyik fő okának azt nevezte, hogy a rabbitestület – amelyből több főrabbi ki is lépett – olyan elnököt tart tisztségben, aki a sajtóban lejáratta a Mazsihiszt, sőt, az egyházi státuszát is megkérdőjelezte, márpedig – fogalmazott – „aki a Mazsihisz egyházi státuszát kérdőjelezi meg, az a létünket kérdőjelezi meg”. A Mazsihisz világi vezetése kérte a Rabbitestületet, hogy cseréljék le az elnököt, mert vele nem tudnak együttműködni, ez azonban nem történt meg. (A szóban forgó rabbitestületi elnök a Kecskeméten élő Róna Tamás főrabbi – K. Zs.)

A kudarcok között említette Heisler András a szövetségen belüli széthúzást, sőt, árulásokat, ugyanis – mint mondta – „a smúzolós történet belső árulás volt, és sajnos itt ülnek köztünk olyanok, akik ebben részt vettek és továbbítottak belső információkat”. Ez a gyengeségünk jele volt – tette hozzá –, ezért sorolható a kudarcok közé.

A harmadik fő kudarcnak azt tartja, hogy szerinte a Mazsihisz és a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) között oktalan versengés folyik, ami szintén rombolja a közösséget.

– Mióta elnök vagyok, legalább három BZSH-elnökkel dolgoztam – fejtette ki –, volt, akivel közeli baráti viszonyban voltam, volt, akivel kevésbé, de az oktalan versengés ekkor is éreztette hatását. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy ez a probléma nem személyfüggő, nem az egyik vagy másik BZSH-elnök hibájából fakad, hanem rendszerprobléma. 

Szerinte a problémát szervezeti összevonásokkal lehetne orvosolni, és a BZSH taghitközségeinek meg kellene adni azt az önállóságot, ami a taghitközségeknek jár, azaz véleménye szerint azonosan kellene kezelni a BZSH-körzeteket a többi taghitközséggel, de ennek a megoldása már nem ennek az elnöki ciklusnak a feladata lesz.

– Kudarcként éltem meg, hogy ezt a konfliktust  nem sikerült megszüntetni, a versengésnek ugyanis semmi értelme, hiszen más a funkciója a Mazsihisznek, s más a BZSH-nak – fűzte hozzá.

Heisler András végül megemlítette azt is, hogy a pandémia alatt meggyengültek a közösségek, kisebb létszámban látogatják a hívek a zsinagógákat, mint a járvány előtt. Úgy vélte, hogy a pandémia alatt meggyengült közösségek megerősítése és a közéleti fásultság leküzdése fontos feladat, ami még megoldásra vár.

Teljes cikk