Harry Potter és a széder

A rengeteg rituálé és hagyomány, a sok héber áldás miatt a gyerekek bevonása a széderbe nem könnyű feladat ezen az éjszakába nyúló emelkedett estén, melynek célja, hogy a „beszéld el fiadnak” parancsot követve a kivonulás történetét megismerjék és átéljék. A közös emlékezésen túl néhány új elem beépítése segíthet nekik abban, hogy a zsidó közösség büszke, elkötelezett tagjaivá váljanak.

Megkértem a világ különböző tájain élő néhány barátomat, ismerősömet: mondják el, miként teszik a legkisebbek számára vonzóvá az egyik legfontosabb ünnepünket bevezető estéét.

Amikor a Bécsben lakó Natascha gyerekei még kicsik voltak, egyfajta gyorsított ünnepet ültek. Igyekeztek a legfontosabb részekre koncentrálni. Kanadai férje ehhez nagy odaadással egy „gyerekbarát” Haggadát készített, amit még ma is használnak. Hozzáfűzte kedvenc dalait héberül és angolul, valamint összeállított egyszerű rejtvényeket és kifestőket. A tíz csapást különösen érdekes képekkel gazdagította. Azokat a jeleneteket, amikor Mózes felszólítja a fáraót: „Engedd el a népemet!” – és amire a fáraó „Nem!”-mel válaszol, hallatlan lelkesedéssel utánozták a picik. És persze Natascháék is elrejtenek egy darab maceszt, ami után a csemeték még ma nagy kiabálás és ujjongás közepette kutatják át a házat. A megtaláló díjat kap, amelyet igazságosan osztanak  el az összes gyermek között.

Deborah Ausztráliában a vendégeivel „széder-bingót” játszik. Az évek során összegyűjtötte a minden évben előforduló mókás vagy önkéntelen helyzeteket és egy bingótáblában összegezte őket egy-egy mezőben, például:

– Valaki megkérdezi: Melyik oldalon is tartunk?

– Valaki kiloccsantja a bort vagy szőlőlét.

– Valaki arra panaszkodik, hogy hamisan énekelünk.

– Valaki azon sopánkodik, hogy túl sokat evett.

A játékosok bejelölik az éppen megtörtént esetet a lapjukon. Az nyer, akinek elsőként áll össze az előre meghatározott minta, például sor vagy átló. A felnőttek legalább olyan odaadóan vesznek részt a játékban, mint a gyerekek.

„A széder előtt a gyerekekkel LEGO-ból kis piramisokat építünk. Ezzel teremtjük meg a hangulatot az izraeliták egyiptomi rabszolgaságáról való beszélgetésre” – kezdi a beszámolóját Julia Szófiából. A piramisok a dekoráció részeként az asztalon maradnak. Emellett egyéb kis figurákat, állatokat és a csapásokat szimbolizáló apró tárgyakat készítenek elő a széder különböző lépéseihez. Ahogy végigmennek a Haggadán, a gyerekek ezek segítségével játsszák el a jeleneteket, és magyarázzák el, mi történik. Az est csúcsa a desszertverseny. A vendégek otthonról hoznak egy saját készítésű nyalánkságot. Az étkezés végén a gyerekek hivatalos zsűrit alkotnak: gondosan megkóstolják az egyes finomságokat, megtárgyalják, kinek melyik a kedvence, majd odaítélik „Az Év Pészah-desszertje” címet. „A feladatukat a gyerkőcök mindig roppant komolyan veszik!” – folytatja Julia. Természetesen náluk sem lenne az est teljes az afikomán keresése nélkül. Juliáék ezt a nálunk is jól ismert hideg-meleg játékkal fűszerezve teszik érdekfeszítővé. Az izgalom egyre fokozódik, mígnem végül valaki megtalálja az elrejtett maceszdarabot, amit büszkén visz az asztalhoz.

Ernestéknél, akik nemrégen alijáztak, szintén fontos tényező a piramisok elkészítése. Csakhogy nem LEGO-ból, hanem pillecukorból és hurkapálcikákból építették meg őket. Míg a társaságban lévő mérnökök heves viták közepette túlbonyolították a dolgot, az amatőr lurkók kiváló ehető építményeket állítottak össze. Az est vége felé a Had gadjá-t különös módon énekelték el: mindenkinek előre ki kellett választani, mit szeretne a dal szereplői közül eljátszani, például a bárányt, botot, vizet stb. Minden alkalommal, amikor kiszemelt személy, állat vagy tárgy szóba került, a résztvevőnek egy arra jellemző hanggal kellett megszólalnia, valahogy így. „Végül az egész egy hatalmas, vidám hangzavarba torkollott” – emlékszik vissza Ernest.

Johannesburgban Karen férje fáraónak öltözik, a többiek pedig rabszolgáknak. A széderasztalt ők is a Haggadából származó tárgyakkal díszítik. Az égő csipkebokor egy gally, amelyet láng-alakú sárga, narancssárga és piros krepp-papírral borítanak be, így utánozzák a tüzet. Az asztalon elhelyezik  a 10 csapást: játékbékákat, a jégesőt jelképező műanyag-golyókat, vörös ételfestékkel színezett vízzel teli üvegeket, műanyag vadállatokat stb. Mindenki felolvas egy-egy fejezetet a Haggadából. Amikor egy unalmasabb részhez érnek, a gyerekek elhagyják a szobát, és ki kell találniuk egy rövid színjátékot az Exodus valamelyik történetéből. Ezt követően nagy tapsvihar közepette előadják a darabot. A széder során többször is felszólítják őket, hogy meséljék el a társaságnak, mit tanultak az iskolában, és megkérik őket, hogy énekeljék el az összes elsajátított dalt. A széder végén Karenék is eljátsszák a Hag gadját az állatok hangjaival és mozdulataival, majd az egyik gyerek egy székre állva levezényli az Echad mi jodea angol változatát, a Who Knows One?-t.

Batya és családja szintén Johannesburgban lakik. A diaszpóra szokásainak megfelelően ők két estén át tartják a szédert. Az első egy hagyományos komoly, a második egy szupervidám változat. Minden évben kiválasztanak egy témát, majd ehhez kapcsolódó programot és játékokat találnak ki. Így például az egyik évben – mi mást lehetne Dél-Afrikában kieszelni? – szafarit rendeztek. A széder minden szakaszában (Kádés, Urchác stb.) a gyerekeknek meg kellett találniuk egy-egy, a fejezethez kapcsolódó elrejtett tárgyat, mintha rejtőzködő állatokat próbálnának meg felfedezni a vadonban. Ehhez mindenki még egy távcsövet is kapott. Az egész egy kicsit  hasonlított az afikomán keresésére, csakhogy itt a széder 15 lépését használták fel.

Közkívánatra ebben az évben másodjára is Harry Potter-témájú szédert rendeznek. Ehhez a „Nem hivatalos Roxfort-haggadát”  fogják használni – mint megtudtam, ilyen is létezik! Az asztalt idén is a „Roxfort-kastély Nagytermében” fogják megteríteni, majd a széder szakaszaihoz kapcsolódó játékot fognak játszani: 15 előre elkészített doboz mindegyike a széder egy-egy szakaszával lesz felcímkézve és mindegyikben egy-egy feladat rejlik majd, például egy kis horgászjáték, amiből ki kell halászni az összes halat a véres Nílusból. Akire sor kerül, annak lehetősége van választani két édesség vagy a dobozban rejlő kihívás között, aminek a teljesítéséért viszont három csoki jár. „Most, hogy a gyerekeink, unokahúgaink és unokaöcséink egy kicsit nagyobbak, Purim után együtt kezdjük el összegyűjteni az ötleteket és tervezzük meg a szédert. Ez legalább annyira szórakoztató, mint maga az ünnep estéje” – fejezi be Batya nem csekély lelkesedéssel a tudósítását.

Hát akkor: Hag Pészah Szameach!