Fél évszázad az Örökkévaló előtt

Interjú Horovitz László előimádkozóval, judaisztika tanárral.

Jól tudom, hogy már a szülei is a Teleki térre jártak imádkozni?

Eredetileg a Teleki tér 5. szám alatti imaterembe jártunk, ott volt a briszem is. Moshe Weisz ortodox rabbi volt a mohel, később ő volt ott a bar micvómnál is a Kazinczyban. Miután a Teleki tér 5 bezárt, a Magdolna és a Dobozi utcába is jártunk, végül a család a Teleki tér 22. alatti haszid stíbelhez csatlakozott.

Eredetileg honnét költöztek Budapestre?

Anyukám családja talán Tiszafüredről, vagy annak környékéről származik, anyai nagyapámnak kóser fűszerüzlete volt a Teleki-tértől nem messze. Apukámék hajdúszovátiak, onnét költöztek Debrecenbe, ahol nagyapám melamed és könyvelő volt. Édesanyám később a MAOIH-nál (az ortodox hitközségnél – a szerk.) dolgozott, pénzbeszedő volt. Apukám már Pesten próbált szerencsét. A Magdolna utcában az 50-es években működött egy szombattartó faüzem, az Egység Faipari KTSZ, apukám ott volt asztalos, később ő volt a Szeretetkórház mesgiahja.

Ismeri a családja történetét régebbről is?

A Horovitz családot kutattam korábban. Azt találtam, hogy 1492-ben, amikor kiűzték a zsidókat Spanyolországból, egy rabbi Csehországban telepedett le, Horovice városában. Megkedvelte a választott lakhelyét és felvette a Horovitz nevet, tőle származunk. Anyukám a híres huszti rabbi, Mojse Schick leszármazottja. A Schick név egy héber kifejezést rejt: „sém Jiszrael Kajdes”, Izrael neve szent.

Hol tanult? Milyen volt a zsidó oktatás a háború után?

Először a két nagyapám tanított, nekik hála három éves koromban már tudtam héberül olvasni. Amikor eljött az idő, a Dob utcába kerültem óvodába, itt Raj Lili néni, Raj Tamás mamája tanított minket. Sok gyerek járt ebbe az óvodába abban az időben. Az óvodás évek után a Kazinczy utcába írattak be a szüleim, akkor itt volt az egyik utolsó jesiva Pesten. A beiratkozást megelőzte egy tábor a Gyöngyvirág utcában. Ezt a pesti ortodoxok szervezték, és nyáron egy teljes hónapig tartott. Itt minden nap tanultunk, pénteken és szombaton pedig átsétáltunk az Alma utcába imádkozni. Emlékszem, az ima után kakaót és sütit kaptunk. A tábor végeztével már kezdtük is a jesivát. Anyukám szerette volna, ha rabbi leszek. Tanáraim között volt Mózes Imre, Weiss Ignác és Sáje Benedikt. A jesiva mellett állami iskolába is járnunk kellett, kötelező volt, így délelőttönként a reáliskolában okítottak minket, délután pedig a jesivában.

Délelőttönként az állami iskolában én voltam az egyetlen az osztályban, aki sapkában ült. De, ha erről nem is tudta volna valaki, hogy zsidó vagyok, a cidáklim rendszeresen kilógott az iskolaköpenyem alól, ami sok derültséget szerzett az osztálytársaimnak.

Hogyan telt egy napja?

Hat előtt keltünk, 6:30-kor már imádkoztunk. A jesivában megreggeliztünk és átmentünk az állami iskolába. Itt részt vettünk a kötelező oktatáson, majd visszamentünk a Kazinczyba, ahol estig tanultunk. Majd jött az esti ima és a vacsora. Nem laktak messze a szüleim, de mégis bent laktam a többi bóherrel együtt. Hétvégére mindig hazamentem, a Szombatokat a Doboziban ültük meg a családtagjaimmal. Ez egészen 8. osztályig tartott, akkor bezárták a jesivát. A tanáraim szétszéledtek, ki Izraelbe, ki Amerikába ment. Benedikt rabbi, ha jól emlékszem, Bécsben kapott rabbi állást. Ekkor én is hazaköltöztem, a nyolcadik osztályt már bejárósként végeztem el.

Mit csinált az általános iskola után?

Apám nagyon vallásos volt, szerette volna, ha vallásos iskolában tanulok tovább. Nekem kicsit elegem lett a vallásos közegből, kicsit ki akartam szakadni, ezért világi iskolába iratkoztam be, így kerültem a Finommechanikai és Műszeripari Szakközépiskolába, itt is érettségiztem le. Érettségi után az Orionhoz mentem dolgozni. Itt a pályafutásom 1982-ig tartott, ekkor egy betegség miatt eljöttem onnét.

Mikor lett bál tfila (előimádkozó)?

Nagyon hamar. 13 évesen a Kazinczyban volt a bar micvóm. Emlékszem, 10 perces drósét kellett mondanom jiddisül. Nekem már a szüleim is magyarul beszéltek, sőt, a nagyszüleim is, ezért ez a dróse nehéz feladatnak bizonyult. De az egyik tanárom megírta, én pedig megtanultam kívülről, így adtam elő. Akkoriban olyan erős kötelék fűzte össze a közösség tagjait, hogy a bar micvómra a Doboziból apám vezetésével az egész kile átjött a Kazinczyba!

Az Akácfa utcában is volt még akkoriban egy sűl, itt tanított Grossberg Jenő rabbi. A bar micvóm után néhány nappal Grossberg rabbi áthívott és megkért, hogy legyek előimádkozó, próbaképpen. Ez volt az első alkalom. Grossberg rabbinak tetszett, ezért gyakran áthívott a későbbiekben is. Hétvégente, ahogy hazamentem, a Doboziban lettem előimádkozó, ide járt akkor a családom. Azóta is, több mint 50 éve, rendszeresen járok előimádkozni.

A beszélgetésünk kezdetén említette, hogy járt az OR-ZSÉ-ra is.

Igen, 1982-ben, miután eljöttem az Oriontól, az Országos Rabbiképző Intézet, mert akkor még így hívták, esténként felnőttoktatást szervezett. Ez hetente két alkalommal volt, itt tanulhattunk Tórát, de aki nem tudott héberül olvasni, az azt is megtanulhatta. Deutsch Jidu és Salgó főrabbi vezették ezeket az alkalmakat.

Majd 1987-ben Raj Tamás hívott, hogy iratkozzak be a kántor szakra. Abban az időben együtt tanulhattam Frölich országos főrabbival, Markovics miskolci főrabbival, de Tóth Emil és Klein Ervin is itt tanult akkor. Az utóbbi mondta, hogy ha az „ő zenei tudását összegyúrnánk az én vallási ismereteimmel, micsoda kántort kaphatnánk!”

Ha jól emlékszem, nemcsak kántornak tanult az OR-ZSE-en, ugye?

1990-ben átiratkoztam a Pedagógiumra, ott is diplomáztam 1994-ben, mint judaisztika tanár. A Pedagógiummal jártunk Izraelben is, tanulni. Ott ismerkedtem meg Balázs Gáborral, az OR-ZSE mai rektorával. Akkoriban ő még kint élt, ott tanult és dolgozott. Amikor a csoportunk kiment, ő segített nekünk, olyan madrich-féle volt nekünk.

El tudott helyezkedni a judaisztika tanári diplomával?

Igen, egy rövid ideig az Anna Frankban tanítottam, majd magántanár lettem. A magántanárságot most is folytatom, a hozzám fordulóknak tanítok hébert, előimádkozást és judaisztikát. Ez utóbbit azok kérik, akik szeretnének megismerkedni a zsidósággal vagy a zsidóságukkal.

Térjünk kicsit vissza az előimádkozásra. A Dobozi után is folytatta az előimádkozást, azóta, ha jól tudom, több helyen is megfordult, sőt, legutóbb a Tanzsinagógában volt előimádkozó, péntek este.

Hétvégente, 13 éves korom óta ott vagyok előimádkozó, ahová a családom is járt. Sokáig a Doboziban voltam, majd, miután a Dobozi megszűnt, a Teleki térre mentünk. 1985-től a Nagyfuvarosban voltam, eleinte hétköznap, majd Szombaton is, egészen 2024 végéig. 2025 januárjától Darvas főrabbi kérésére a Hegedűsben vezetem hétköznaponként az imákat, de szombat délelőtt a Telekiben vagyok.

Az állandó helyeken kívül egy-egy ünnep során sok helyre hívtak már. 1999-től az Őszi Ünnepeken Nagykőrösön vagyok. De vezettem az imát Jajm Kipperkor Szombathelyen, Szükeszt és Svüeszt Székesfehérváron. A MAZSIKE kérésére kétszer vezettem náluk a szédert, Hódmezővásárhelyen ugyancsak kétszer szédereztem.

Mit gondol, lesz előimádkozó utánpótlása a fogyatkozó magyarországi zsidóságnak?

Erre biztató jeleket látok. Egyre több fiatalt érdekel az előimádkozás, az OR-ZSE is indított előimádkozó tanfolyamot. Sem a Teleki téren, sem a Hegedűsben nem vagyok egyedül, mind a két közösségben vannak fiatalok, akik egyre gyakrabban állnak ki előimádkozni. Szóval, bizakodó vagyok.

Nem kérdeztem még a magánéletéről, a hobbijairól és a terveiről.

Egyetlen hobbim van, de az évtizedek óta kísér: szeretem a kvízműsorokat és a vetélkedőket. Tervek? Az én koromban a legfőbb terv az egészség megőrzése. Az utóbbi időben sokat betegeskedtem, az erőm sem a régi. De még megyek, és addig csinálom, amíg bírom. Ez elég nekem.