Esterházy János – érdemek és védhetetlen megnyilvánulások

Az MTI vasárnap az alábbi hírt tette közzé:

Esterházy János mártírhalált halt felvidéki politikus szimbolizálja a 20. századi magyar sorsot – erről beszélt Zsigmond Barna Pál, a Fidesz határon túli magyar ügyekért felelős igazgatója az M1 aktuális csatornán szombaton.

Mint mondta, példaértékű személyisége beépült a magyar köztudatba. A második világháború idején mentette a magyarokat, lengyeleket, zsidókat, a háború végéig tagja volt a szlovák parlamentnek és szembeszegült például a zsidótörvényekkel. A háború alatt a fasiszták, a háború után a kommunisták üldözték – tette hozzá.

Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség főtitkára elmondta, az Esterházy János Emlékbizottsággal évről évre megemlékeznek a felvidéki magyarság ikonjáról.

Esterházy Jánost a második világháború után a szlovák kormány kiadta a Szovjetuniónak, ahol koholt vádak alapján kényszermunkára ítélték és a Gulágra küldték. Eközben távollétében egy szlovák bíróság a fasizmussal folytatott együttműködés hamis vádjával halálra ítélte, 1957. március 8-án egy morvaországi börtönben hunyt el. Szlovákiában mindmáig nem rehabilitálták.

*

A Szombat honlapján több éven keresztül folyt a vita Esterházy életéről és politikai működéséről. (Az írások ide, ide, ide, ide, ide kattintva olvashatók.) A vita keretében felsorolták érdemeit és védhetetlen megnyilvánulásait.

Esterházy korának gyermeke volt: alapjaiban helyeselte az antiszemita politikát, öntudatosan vallotta magát antiszemitának, támogatta a zsidók jogfosztását, részt kért  az “árjásítás” során a zsidóktól elvett vagyonból a magyar kisebbség számára. Támogatta az európai “új rend” kialakításáért folytatott német politikát.

Ezeken a kereteken belül – már csak kisebbségi helyzetéből kifolyólag is – kétségkívül mérsékeltebb volt, mint a szlovák fasiszta bábállam elitje. Mentett zsidó személyeket és nem szavazta meg a zsidók “kitelepítéséről” (értsd: deportálásáról) szóló törvényt.

Közép-európai politikus volt, aki végig az establishment része maradt és nem fordult azzal szembe, mint Bajcsy-Zsilinszky Endre. Nem is volt mentőangyal, mint a deus ex machinaként Budapestre érkezett Raoul Wallenberg.

Így hát igaz az, hogy „Esterházy János… szimbolizálja a 20. századi magyar sorsot”.

Csak nem úgy, ahogy azt a Fidesz politikusa a világgal el akarja hitetni.