Ellenvallás

Írta: Pajor Tamás - Rovat: Hagyomány, Politika

A Szombat az alábbi kérdéssel fordult magyar közírókhoz, kutatókhoz, véleményformálókhoz: A migráció – áldás vagy átok?

A migráció világjelenséggé nőtte ki magát és egyben a legerősebben megosztó kérdéssé vált a mai Európában. A bevándorlók segítését egyesek az emberjogi elkötelezettség, a humanista értékrend próbakövének tekintik, mások viszont  – mint a magyar kormány – a vészharangot kongatják, mondván, hogy a túlnyomórészt iszlám kultúrájú migránsok milliói nem tisztelik, hanem aláássák az évszázadok alatt kialakult európai együttélési normákat és értékrendet.

Ön miként vélekedik a migrációról? Áldás vagy átok? Lehet-e a fenti dimenziók mentén értelmezni a jelenséget? És ha nem, hogyan értelmezzük, milyen alapelvek szerint viszonyuljunk hozzá?

Van-e mindennek külön jelentősége zsidó közösségek számára?

*

Pajor Tamás dalszerző, előadóművész, a Hit Gyülekezet tagja:

A migrációval kapcsolatos kérdés megválaszolását világnézeti bevezetővel kezdem. Sosem állt úgy szemben egymással az ateista és a teista világlátás, mint ma.

 

Tán azért sem, mert a bibliai istenhit történelmi képviselete jóval többször volt névleges, mint tényleges. Ma ez változóban van. A formalizálódott vallás pedig nem ellenpólusa, hanem inkább kiváltó oka volt az ateizmusnak.

A zsidóság céltévesztését a nagy szétszóratásig a próféták szenvedélyes vádbeszédeiből ismerjük.

A történelmi kereszténység elszakadását a Jézusi és apostoli tanításoktól pedig a középkori vallásgyakorlat sokszor tárgyalt bűnein túl a Nyugat mai erkölcsi-szellemi állapota is jelzi.

Itt az ideje, hogy a múzeumi látványossággá, idegenforgalmi háttérképpé silányított pszeudovallástól elfordulva visszaássunk a gyökerekig. Pont ezért nemhogy rejtegetni nem kívánom, éppen ellenkezőleg, radikálisan kikiáltom a Biblia és a belőle következő világnézet igazát és prioritását. Az ezzel úgy háromszáz éve szemben álló paradigma mai képviselőinek szemében az egyik legnagyobb botránykő, hogy a bibliai kinyilatkoztatás a kizárólagos világmagyarázat igényével lép fel. Ez nem keverendő össze a társadalmi pluralitás tagadásával, hiszen Isten hiteles képviselői minden korban gyakorolták a békés egyet nem értő együttélést a más meggyőződésűekkel. De azt miért is kéne elvárni egy zsidótól, vagy egy kereszténytől, nota bene, egy zsidó-kereszténytől, hogy saját hitét, amely lényegéből fakadóan abszolút, ne tartsa abszolútnak. Ez a joga, a vallásszabadság elemi feltétele is egyben. Azé a vallásszabadságé, amelyet az egykor még valóban szabadelvű gondolkodók kiemelten fontosnak tartottak. Miért nekem, hívőnek kellene relativizálnom, megcsonkítanom hitemet, amikor annak lényegéhez tartozik – a nem embereket, hanem más hitvilágokat kizáró – exkluzivitása, és miért nem azoknak kéne a toleránsabbnak lennie meggyőződésem felé, akik önmagukat amúgy is relativista és elfogadó gondolkodásúként határozzák meg?

Most épp fordított a helyzet. A teisták döntő többsége elfogadja a plurális társadalmat, sőt párbeszédkész a vele ellentétesen gondolkodókkal is.

Mindeközben sokan az ateista humanizmus képviselői közül maximum szánakozó cinizmussal simogatják meg buksinkat, mint szegény hülyékét, rosszabb esetben agresszívan bélyegeznek. Ám tegyék, éljen a szólásszabadság, amivel mi is élhetünk.

Mert miért is kéne félnünk az akadémikus álruhát öltött véleményterrortól, a lesajnáló marginalizálástól?

A természettudományos állítások és bármely világnézet között mindig szükségszerű a hit-ugrás. Az ateizmus, mint világnézet, ugyanúgy hit, mint a Teremtő Isten létének elfogadása. Nem létezik tudományos világnézet. Csak tudomány és világnézet.

Meg önnön nagyságuktól megrészegedett, metanyelvükbe záródott tudósok, akik nem veszik észre, hogy saját tudományterületük kompetenciáját véletlenül kiterjesztik érvénytelen zónákra is, pl. a lét egészére.

És ha már ilyen jól kiterjesztették, akkor egyidejűleg borzasztóan objektívek és semlegesek is lesznek.

Csak ez az objektivitás és semlegesség sajnos nem észleli önnön szubjektivitását és semlegtelenségét.

Szóval erre a kis bevezető világnézeti dühöngésre azért volt szükség, hogy egyértelművé tegyem, nem szégyellem a bibliai hitet és világnézetet, amelyet persze még soha senki sem cáfolt meg és annak lényegéből adódóan nem is fog.

A zsidó-keresztény kinyilatkoztatás az egyetlen koherens, az emberi szívet igazán megnyugtatni képes világmagyarázat. Egyedül ez tud igazságos és valóban emberszerető megközelítést nyújtani a mindenre, így témánkra, a migrációra vonatkozóan is.

Nézzük tehát, hogy mit tanít a Biblia a bevándorlóval, vagyis a jövevénnyel való bánásmódról.

Noha a Tóra államigazgatási szabályai csak a bibliai idők Izraelére vonatkoztak,  erkölcsi üzenete általános érvényű.

Az Úr a jövevények státuszát Izrael korábbi, szintén jövevény voltához hasonlítja, valamint az embertársi szeretet alaptörvényének, a  „Szeresd felebarátodat…” parafrázisaként is alkalmazza.

„Hogyha jövevény tartózkodik nálad, a ti földeteken, ne nyomorgassátok őt. Olyan legyen néktek a jövevény, a ki nálatok tartózkodik, mintha közületek való bennszülött volna, és szeressed azt, mint magadat, mert jövevények voltatok Egyiptom földén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. (3 Mózes 19:33-34)

Ez ugyanúgy részét képezte a Tóra által előírt szolidaritásnak, mint az árvákról és özvegyekről való gondoskodás.

Ugyanakkor súlyos egyoldalúság lenne a jövevények magatartásának szabályozására vonatkozó parancsok figyelmen kívül hagyása. Ugyanis az Úr nemcsak az előbbieket, hanem a következőket is mondta:

„Óh, község! néktek és a köztetek lakozó jövevénynek egy rendtartástok legyen; örökkévaló törvény legyen a ti nemzetségeiteknél, hogy az Úr előtt olyan legyen a jövevény, mint ti. Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, a mely közöttetek lakik.” (4 Mózes 15:15-16)

Számos Igét idézhetnénk még annak bizonyítására, hogy a Mindenható részéről ez az asszimilációs elvárás kiterjedt megannyi lényeges parancsolatra.

Érdekes azonban, hogy miközben az ateista érvelők a Bibliából önkényesen kiragadott és szövegkörnyezetüktől elidegenített humanitárius elvekkel baltázzák a migráció kritikusait, eközben az általuk játékba hozott erkölcsi kódex egyéb útmutatásait, például a szexuálerkölcs tekintetében, már egy cseppet sem vonatkoztatják sem magukra, sem másokra. Pedig, ahogy Jézus mondja: „Az írás fel nem bontható”.

Nem lehet a bevándorlók befogadásának elvét  egyoldalúan hangsúlyozni, és közben lánctalpakkal taposni a szexualitást szabályozó, a hedonista életmódot elítélő, a család értékeit, vagy a magántulajdont védelmező törvényeken.

Mert az utóbbiak áthágásának elkerülhetetlen következménye, a Tóra átokfenyegetése:

„Ha pedig nem hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, hogy megtartsad és teljesítsed minden parancsolatát és rendelését, a melyeket én parancsolok ma néked: reád jőnek mind ez átkok, és megteljesednek rajtad:…
…A jövevény, a ki közötted van, feljebb-feljebb emelkedik feletted, te pedig alább-alább szállasz. Ő fog néked kölcsönt adni, és nem te kölcsönzöl néki; ő fej lesz, te pedig fark leszel.” (5 Mózes 28:15, 43-44)

Már a világháború utáni elsőgenerációs bevándorlás elindítása is az elfuserált családpolitika szülte népességcsökkenést kívánta kompenzálni.

A csak gazdasági mutatókra szűkült gondolkodású szakbarbárok azonban nem számoltak azzal, amire a számtan nem is vezethet el.

Ez pedig az érkezők spirituális alapú ismerete lett volna, és ennek matekos következményei is vannak. Ugyanis egy kritikus határt átlépve a betelepülők demográfiai túlsúlya már elkerülhetetlen. Ha pedig ez a formálódó többség tagadja pl. szabad akaratot, az egyének jogait, vagy az állam és az egyház szétválasztását, akkor az átbillenés nem csak az előbbi értékek megsemmisítését jelenti, hanem mindannak a likvidálását is, amiből ezek kinőttek. Ez pedig a sokszor félreértett és száműzni kívánt zsidó-keresztény kinyilatkoztatás.

Az átbillenés támogatóit az az összeférhetetlenség sem zavarja, hogy az érkezők továbbiakban is gyakorolni kívánt vallása pont az általuk végzett emberjogi tevékenységeket üldözi és korlátozza leginkább.

Az asszimilációban a nemzetek között gyakran túlteljesítő zsidóság szerepe pedig nem egybevethető az integrációt hitelvi alapon elutasító muszlim népességével.

És nem az a veszélyes, hogy a migrációval lehet ijesztgetni, hanem azért lehet a migrációval ijesztgetni, mert az veszélyes.

Ha pedig irányított is, akkor az irányítók felelőssége súlyos.

Egyesek nagyot buktak nemrég, egy rejtett kamerás felvételen.[*]

Amennyiben ráhatásunk annyi lenne csak, mint egy megszívott közlekedőedényben működő vákuum, vagyis csak a kezdőlökéshez lenne közük, az is káros lenne, ha pedig folyamatosan szervezik, az gengszterizmus, melynek az importált áldozatok ugyanúgy kárvallottjai.

Ez manipulált népességkeverés, az érintettek együttműködésével véghezvitt deportálás.

Eredménye pedig a nemzeti lét feloldása egy arctalan globalizmusban.

Pedig, ahogyan egy nemzeten belül, a hatalmi ágak szétválasztása megfékezi a hatalommal való visszaélést, úgy igaz ez a nemzetek egymás közti viszonylatában is. Az eltérő nemzeti karakterek csiszolják, korlátozzák egymást. Minderre pedig, az ember Biblia által leírt bűnös hajlama okán van szükség.

A zsidóság genetikailag hordott Szináj-hegyi istenélmény bevésődése, a háromezerötszáz éves írásbeliség, a belőle kinövő vitakultúra, egyszerre lépéselőny, de égig érő feladat is, és ez utóbbival népünk mindmáig nem tudott megbirkózni. Ez az ajándékhalmaz nem érdem, hanem kegy és felelősség, amelynek pedig súlya nagy.

Mindez olyan összetétel, ami a  zsidóságot hol messiási, hol anti-messiási tettekre ösztönzi. A sejtbéli transzcendens érintettség akkor is megnyilvánul, ha hordozója már elszakadt annak ősforrásától, sőt szembefordult vele. Viszont a szekularitásba átlopva szükségképpen az ember ilyenkor hamis célokat keres magának. A zsidó univerzalizmus, a szolidaritás, az emberjogi, szociális érzékenység és társai a Tórától és a prófétáktól elszakítva világmegváltó hevületű, de szükségképpen káros rendszereket alkot. A jót nem lehet kivonatolni, leválasztani eredetéről, a Teremtőről.

Teremtő pedig nem az ember, ezért az ateista humanizmus csak nevében tud emberséges maradni.

Az elvilágiasított igazságszilánkok pusztító repeszekké váltak.

A mai új gyűjtővallás egyik hajtóereje a bibliaellenesség, a másik pedig a gyarmattartói bűntudat.

A történelem visszatérő hibája, hogy a jelent a múltból levont következtetések alapján, a hibaismétlés elkerülésének szándékával ugyan, de mégis rosszul értelmezik.

A jelent csak a jövő aspektusából lehet helyesen értelmezni, ehhez azonban elengedhetetlenül szükséges a biblikus, prófétai látás, hiszen csak Isten ismeri a jövőt.

Ma viszont egy mindezt alapjaiban elutasító világi vallás született, új elnyomott osztályokat és megdöntésre váró ellenségeket kreálva, a valóságot mellőző doktriner céljai számára.

A mai világforradalom kapuzárási pánikjában, új felkarolandókra és szintén új burzsoáziára talált.

Kedvezményezettjei a nők, a fehértől eltérő bőrszínűek, a menekülteknek hívott bevándorlók, az elnyomott szexuális kisebbségeknek nevezett nemváltoztatók és mutációik, akiket gyorsan és radikális törvényi átalakításokkal kell megvédeni, akkor is, ha senki nem bántja őket.

Az ellenség pedig a fehér kereszteslovag, a  gyarmattartó, aki bőrszínéből adódóan csak rasszista lehet, és persze a szegény, üldözött másfél milliárd békés muszlim vérszomjas elnyomója, Izrael.

Az igazság az, hogy Izrael léte a történelem által nyújtott legnagyobb bizonyíték a Biblia hitelessége mellett. A Biblia pedig roppantul idegesítő azoknak, akik mindig pont ellenében emelnek tétet.

Nem meglepő, de szomorú párhuzam a Makkabeusi korral, hogy ezen ellenvallás klérusa javarészt a zsidóság hitehagyott képviselőiből áll.

Az viszont már tűrhetetlen, hogy mára szinte ez a mélyen antizsidó identitás kezd a zsidóság legfőbb ismérvévé válni, legalábbis e téveszme képviselőinek szemében. Az egyetemi safespace-ekről kigördülő transzagitátor (akinek orientációjához az ABC összes betűjére szükség van), a bálnához láncolt zöldbőrű ökogerilla, a símaszkos posztpunk tüntetésszervező kezd lenni számukra az új homo judaicus.

Ez az alakot váltott hamis messianizmus ma is kávéházi vagy egyetemi tervező asztalról akarja megmenteni maga gyártotta alanyait. A zsidóság sajnos azért válik mindig vezető erejévé az ilyesminek, mert isteni kiválasztottsága nagyon is valóságos és Teremtőjével szembefordulva sem szabadul ettől, csak ekkor épp a metafizikai ellenpólust erősíti, és az munkál benne.

Régi vágya feloldódni a népek tengerében, és mi tűnt erre alkalmasabb eszköznek, mint a régi és az új internacionalizmus, ahol aztán nem lennének Grűnök és Kohnok csak greenek és klónok.

Ez azonban sohasem fog sikerülni, a Mindenható kiválasztása ugyanis megmásíthatatlan.

A világ valóban elveszett, új világra van szükség.

Ezt a posztvallás hívei újbeszél-duplagondollal,   emberszabászattal, nem-cserével, abortuszklinikákkal, az operatív részt pedig az antifa brigádok baseballütőjével akarják elvégezni.

A hívők ezzel szemben a Biblia eszkatológiai kijelentésének fényében, a Messiás beavatkozásától várják az új világot. Én az utóbbiban szeretnék élni.

[*]„Rejtett kamerás felvételen magyarázzák a civilek, hogyan tanítják ki a menekülteket a hatósági interjúra”

Rejtett kamerás felvételen magyarázzák a civilek, hogyan tanítják ki a menekülteket a hatósági interjúra

Egy menekülteket segítő nemzetközi civilszervezet munkatársának rejtett kamerával felvett mondatai miatt áll a bál: az Advocates Abroad egyik emberét egy kanadai migrációellenes aktivista-youtuber, Lauren Southern verte át. A rejtett kamerás felvételen az látható, hogy két ember egy kávézóban beszélget, a narráció szerint Leszbosz szigetén.

támogatás

Címkék:2019-01