Documenta: Az antiszemitizmus-botrány tovább folytatódik

Írta: Polgár György - Rovat: Képzőművészet, Külpolitika, Kultúra-Művészetek, Politika

Azzal, hogy a németországi documentán, a világ egyik legrangosabb kortárs művészeti seregszemléjén eltávolítottak egy antiszemita elemeket tartalmazó óriásfestményt és az igazgatónőt lemondásra kényszerítették, az ügy korántsem zárult le véglegesen.

Burhan Karkoutly szíriai művész alkotása

Július végén újabb antiszemita képeket fedeztek fel a kiállításon. Erről a RIAS Hessen nevű kutató- és információs központ számolt be, ahol zsidóellenes megnyilvánulásokat lehet bejelenteni. Eszerint egy látogató antiszemita ábrázolásokat tartalmazó brosúrákat talált az egyik kiállítóteremben. Burhan Karkoutly szíriai művész 1988-ban készült rajzai részben antiszemita sztereotípiákat ábrázolnak. Többek között egy Dávid-csillaggal megjelölt katona látható, amint egy palesztin kisfiút fenyeget, ami a „gyermekgyilkos Izrael” szemléletre utal. A Der Spiegel politikai hetilap értesülése szerint az alkotás már korábban feltűnt a kasseli kiállítás szervezőinek, de úgy döntöttek, ezek nem merítik ki az antiszemitizmus fogalmát, ezért a helyükön hagyták őket. A kiállítás átvilágítását egyéb, esetleges további zsidóellenes műalkotások kiszűrésére a felelősök a kezdetektől fogva elutasították.

A kormánykoalíciót alkotó három párt erőteljesen hallatta hangját e témában. Helge Lindh, a Németországi Szociáldemokrata Párt (SPD) parlamenti frakciójának kultúrpolitikai szóvivője a Die Welt című lapnak nyilatkozva kijelentette, hogy az ábrázolás „tipikusan náci karikatúrákra emlékeztet”. Lindh a kiállítás átfogó vizsgálatát és értékelését követelte antiszemita motívumok tekintetében független német és nemzetközi szakértők részvételével. „A zsidóellenességet a documenta vezetősége „nem veszi komolyan, sőt talán még tolerálja is” – szólalt meg ugyanebben a lapban Marlene Schönberger, aki a parlament zöldpárti frakciójában az antiszemitizmus elleni küzdelemért felel. „Többszöri figyelmeztetés és értesítés ellenére nem akadályozta meg, hogy antiszemita műveket tegyenek közzé a documentán” – állapította meg a kiállítás vezetőségéről Frank Müller-Rosentritt, a Szabaddemokrata Párt (FPD) külpolitikai szakértője. Az ellenzéki Kereszténydemokrata/Keresztényszociális (CDU/CSU) frakció helyettes vezetője, Dorothee Bär pedig kijelentette: „Elfogadhatatlan, hogy az embertelen antiszemitizmust a művészeti szabadság címkéje alá akarják rejteni.” Követelte, hogy az állami finanszírozást állítsák le mindaddig, amíg nem történik átfogó ellenőrzés az antiszemita tartalmakra vonatkozóan.

Felháborodásának adott hangot a Németországi Zsidók Központi Tanácsának elnöke, Josef Schuster is: „Vagy senki sem képes felismerni a documentán az antiszemitizmust, vagy senki sem hajlandó megakadályozni azt” – mondta a Bild című napilapnak. A Honestly Concerned (Őszintén Aggódók) nevű társadalmi kezdeményezés a documenta idő előtti bezárását követelő petíciót tervez benyújtani. Nem kevés bírálatot kapott Claudia Roth zöldpárti kulturális államminiszter is, aki már jóval a kiállítás előtt értesült a botrányt kiváltó Népek igazsága című zsidóellenes óriásfestményről, de nem tett semmilyen lépést, és csak a későbbiekben csalatkozott a vitához. Ezért egyesek az ő lemondását is követelték.

Ezzel szemben az indonéz Ruangrupa kurátori kollektíva változatlanul nem értette meg az eset Németország történelméből fakadó kényes voltát, és visszautasította a vádakat. Szerintük a brosúrában szereplő képek semmiképpen nem antiszemita jellegűek. A művészcsoport „félreértelmezésnek” tartja az ügyet, mondván, hogy „egyik kép sem ábrázolja absztrakt módon a zsidó vallású embereket”.

Jóllehet többször volt szó egy szakértői bizottság felállításáról, amely a tárlat anyagát átvizsgálta volna, az időközben lemondásra kényszerített Sabine Schormann főigazgató ezt gyakorlatilag megakadályozta és utóda, Alexander Farenholtz sem tartotta szükségesnek. A művészi szabadság jegyében a képeket inkább jogászoknak mutatták be azzal az eredménnyel, hogy a műveket büntetőjogi szempontból nem minősítették relevánsnak. Farenholtz csak olajat öntött a tűzre, amikor a napokban adott interjúban nem csak elhárított minden felelősséget, hanem kifejtette, amúgy sem érzi magát hivatottnak annak a megállapítására, hogy mi is pontosan az antiszemitizmus.

Nicole Deitelhoff (forrás Wikidata)

Végül a hatalmas politikai és társadalmi nyomás hatására, közel két hónappal a megnyitót követően mégis felkértek egy, hét tudósból álló független szakértői csoportot. Vezetője Nicole Deitelhoff politológus, a Leibniz Intézet Hesseni Béke- és Konfliktuskutató Alapítvány igazgatótanácsának ügyvezetőnője. „Tudományos tevékenységünknek egyetlen központi célja van: feldolgozni, hogyan történhettek a tizenötödik documentán antiszemita incidensek, és javaslatokat kidolgozni arra, hogyan kezeljük ezeket a jövőben, mind a jelenlegi kiállítás keretében, mind azon túl, hogy ilyenek ne fordulhassanak elő újra” – olvasható az alapítvány weboldalán. Deitelhoff csapatában az antiszemitizmus, a globális összefüggések és a posztkolonializmus, a művészetek és a jogtudományok területén jártas neves tudósok vesznek részt. Többek között Christoph Möllers, a berlini Humboldt Egyetem közjog és jogfilozófia professzora, Julia Bernstein, a Drezdai Állami Művészeti Gyűjtemények főigazgatója, valamint a pszichológus és viselkedéskutató Marina Chernivsky.

A bizottság már az első hivatalos nyilatkozatában furcsállta, hogy a documenta nyilvános nyilatkozataiban eddig alig vették figyelembe az antiszemita műalkotásokról szóló vita hatását a zsidó közösségre. Szerintük a documenta vezetősége eddigi magatartásával már a kezdetektől egyértelművé tette, hogy – noha a nyitottság iránti elkötelezettségét hangoztatta – az antiszemitizmus problémájával nem kíván komolyan foglalkozni. 

*

Egy állam politikáját egy demokráciában természetesen szabad bírálni. A documenta szervezőinek felületessége és halogató taktikája azért káros, mert nem csak a zsidógyűlölet tiszta formájának adott teret, hanem széles nyilvánosságot biztosított azoknak, akik ellenszenvüket a közel-keleti konfliktussal kapcsolatos – jogos vagy jogtalan – „Izrael-kritika” álcája mögé rejtik. Az antiszemitizmus utóbbi időben tapasztalt növekedésével a háttérben ez a magatartás különösen veszélyes.

[popup][/popup]