Az európai zsidóságot a megosztottság veszélye fenyegeti?

Az Európai Zsidó Kongresszus választásán a hivatalban lévő elnök, Ariel Muzicant és elődje, Moshe Kantor néz szembe egymással – de a szövetség jövőjéről végül is ez dönt. A Tachles című svájci zsidó lap cikkében Tobias Müller tette mérlegre az esélyeket:

Természetesen David Obadia is Jeruzsálembe utazik a következő napokban. Ott, két nappal a Zsidó Világkongresszus (WJC) választása után, május 21-én az Európai Zsidó Kongresszus (EYC) vezető tisztségeiről szavaznak újra. Obadia, aki egy éve a spanyolországi zsidó közösségek szövetségének elnöke, szintén indul az elnökségi posztért. Ettől eltekintve – szervezetének közleménye szerint – szavazatával az EJC európai zsidó életért és az antiszemitizmus elleni küzdelemért végzett munkájának folytatását kívánja segíteni, “különösen 2023. október 7. óta”. Azóta – folytatódik a közlemény – “nagyon nehéz időket élünk át. Erős, stabil és jó kapcsolatokkal rendelkező intézményekre van szükségünk”.

Nyilvánvaló, hogy a választások központi jelentőséggel bírnak ebben a bizonytalan helyzetben. A zsidó lakosság helyzete az elmúlt években Európa-szerte jelentősen romlott. Az antiszemita attitűdök gyorsan terjednek, különösen a közel-keleti háborúk nyomán, és egyre inkább szavakban és tettekben, sőt, az európai zsidók fizikai megfélemlítésében, támadásokban és gyilkosságokban nyilvánulnak meg. A tét valóban nagy, de ezeknek a választásoknak a jelentősége nem csak erre korlátozódik. Van egy másik dimenziójuk is: egy belső dimenzió, amely egyúttal messze túlmutat rajtuk.

 

Lemondás vádak miatt

A figyelem középpontjában a két jelölt áll: a hivatalban lévő Ariel Muzicant, 73 éves, a Bécsi Zsidó Hitközség régóta hivatalban lévő elnöke és az osztrák főváros ingatlanvállalkozója, valamint elődje, Moshe Kantor, 71 éves, az Orosz-Zsidó Kongresszus korábbi elnöke, a Forbes-listán szereplő moszkvai műtrágyamogul és filantróp. Ő már 15 éve állt az EJC élén, ennek nagy részét Muzicant alelnökként töltötte be. Ezért logikus volt, hogy 2022 áprilisában, amikor Kantor lemondott posztjáról, ő követi. Ennek kiváltó oka az volt, hogy a brit kormány úgy döntött, hogy az akkor Londonban élő üzletembert felvette a „Putyin háborús gépezetének kiéheztetését célzó átfogó új szankciók” listájára. Nyilvánvaló, hogy a választások központi jelentőséggel bírnak ebben a bizonytalan helyzetben. A zsidó lakosság helyzete az elmúlt években Európa-szerte jelentősen romlott. Az antiszemita attitűdök gyorsan terjednek, különösen a közel-keleti háborúk nyomán, és egyre inkább szavakban és tettekben, sőt, az európai zsidók fizikai megfélemlítésében, támadásokban és gyilkosságokban nyilvánulnak meg. A tét valóban nagy, de ezeknek a választásoknak a jelentősége nem csak erre korlátozódik. Van egy másik dimenziójuk is: egy belső dimenzió, amely egyúttal messze túlmutat rajtuk.

Mint “az Acron műtrágyavállalat legnagyobb részvényese”, “döntő stratégiai jelentőségű volt az orosz kormány számára” – ez volt az oka annak, hogy befagyasztották vagyonát. Nem sokkal később Kantor is felkerült az EU szankciós listájára. Eszerint “Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy veszélyeztető” cselekményekhez nyújtott anyagi vagy pénzügyi támogatásért volt felelős.

Kantor, akinek vagyonát a Forbes szerint kilenc és fél milliárd dollárra becsülik, és akit a Haaretz című izraeli napilap 2016-ban már “Putyin emberének” nevezett, mindig is határozottan tagadta a Kremlhez fűződő kapcsolatait, sőt ezt bíróságon is vitatta. Az Európai Bíróság januárban elutasította kérelmét. Utódja, Muzicant, hivatalosan ideiglenes elnök, 2023-ban lépett Kantor helyére, és levélben fordult Macron francia elnökhöz, hogy töröljék a szankciós listáról. Azzal érvelt, hogy nincs bizonyíték arra, hogy hasznot húzott volna az ukrajnai háborúból, ahogy arra sem, hogy közel állt az orosz elnökhöz. Kantor csupán egy orosz műtrágyagyár egyik tulajdonosa volt, és a családja fele ukrán. Szankcionálása nem az európai békét szolgálná, hanem a zsidóknak tenne rossz szolgálatot.

Márciusban a magyar és a szlovák kormány sürgetésére Kantor is lekerült az EU szankciós listájáról. Máskülönben Budapest és Pozsony nem egyezett volna bele a fennmaradó szankciók közelgő rendszeres meghosszabbításába. Kantor azonban továbbra is a brit listán marad. Ez a lista természetesen kevésbé tárgyalás tárgya, mint az európai lista, amelyhez a Moszkva-barát budapesti és pozsonyi kormányok hozzájárulása szükséges. Azon személyek között, akiknek a vagyonát befagyasztották, az ő neve az 555. helyen szerepel. Lengyelország és Észtország is felvette Kantort a szankciós listájára.

Nem sokkal később felröppentek olyan pletykák, hogy Kantor, aki hosszú időt szolgált elnökként, afféle intézményként, újra indulni akar az EJC választáson. Ahogy három évvel korábban, amikor szankciókat kapott, a Tachles akkor is megpróbálta felvenni a kapcsolatot Kantorral, és többször is interjút vagy nyilatkozatot kért tőle. Hiába. Az EJC brüsszeli irodájának egyik forrása hangsúlyozta, hogy Kantornak “még túl korai” lenne a médiának nyilatkozni. A forrás azt sem tudta megmondani, hogy szándékozik-e visszatérni korábbi pozíciójába. Arról viszont beszámolt, hogy lelkes reakciókat váltott ki, hogy nevét eltávolították a belső csevegőcsoportokból.

 

Muzicant kontra Kantor?

Akkoriban Ariel Muzicant már régen benyújtotta jelölését az új ciklusra. Ez “az igazgatótanács utolsó, 2024. decemberi párizsi ülésén történt” – jelezte a Tachlesnek május elején. “Dr. Kantor azután jelentette be jelöltségét, hogy feloldották az ellene hozott szankciók egy részét”. Az EJC brüsszeli irodája azonban vagy nem tud erről egy ideje, vagy tudatlanságot színlel.

Raya Kalenova, az igazgatótanács rendkívül barátságos alelnöke és ügyvezető igazgatója sms-ben kérte a megértésüket, hogy jelenleg nem áll módjában a sajtóval beszélni, és ezt azzal magyarázta, hogy: “A választási kampány idején egyébként egyikünknek sincs joga nyilatkozni”. A brüsszeli iroda más munkatársainak küldött e-mailek, amelyekben kifejezetten Kantor újraválasztásáról kérdeztek, válasz nélkül maradtak.

Ez kétségtelenül furcsa képet mutat ezekben a napokban, különösen azért, mert az EJC egyébként nagyon naprakész, világos és informatív honlapján semmi sem található a saját választásairól. Pedig a politikai és társadalmi intézmények átláthatósága és a munkájában nem akadályozott média azon demokratikus értékek közé tartozik, amelyek a jelenlegi helyzetben világszerte nyomás alatt állnak, és amelyekért a kongresszus képviselői joggal szállnak síkra újra és újra.

A széles körben ismert metaforával összhangban, amely a zsidó lakosság jelenlegi helyzetét a bányában lévő kanárihoz hasonlítja, mint a társadalomban élő összes kisebbség helyzetének barométeréhez, egy másik következtetés is kínálkozik: Miközben ez a metafora továbbra is érvényes, a demokratikus normák általános hanyatlása nyilvánvalóan nem kíméli a zsidó szervezeteket sem – és miért is kímélné, hiszen ugyanannak a társadalomnak és diskurzusnak a részei.

 

Csend minden oldalról

E benyomás igazolásához természetesen további és alaposabb, hosszabb időre kiterjedő kutatásokra lenne szükség. Addig is, a többi szervezet reakciói azt mutatják, hogy a választások témája, és különösen Kantor újbóli jelölése érzékeny kérdés. Yves Oschinsky, a belgiumi zsidó szervezetek koordinációs bizottságának elnöke kijelentette, hogy a luxemburgi és a németországi egyesületekkel együtt megalakítja a választások szervezőbizottságát. “Ezt diszkréten kell kezelnem”.

Míg a trojka luxemburgi részét nem lehetett elérni, a Zsidók Központi Tanácsa szintén nem kívánt nyilatkozni a kérdésről, beleértve Kantor esetleges jelöltségét is. A franciaországi zsidó intézmények reprezentatív tanácsa szintén tartózkodni kíván a választásokig a kommentártól. Noemi Di Segni, az Olasz Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke határozottan elutasította a Tachles egy találkozóra vonatkozó kérését, mondván: “Egyáltalán nem. Ez egy belső ügy, és csak a hivatalos eredmények után fogunk minden vonatkozó nyilatkozatot terjeszteni”.

Az Észtországgal és Lengyelországgal – ahol Kantor még mindig szerepel a szankciós listán –, valamint Szerbiával, Szlovákiával, Magyarországgal és a Cseh Köztársasággal való kapcsolatfelvételi kísérletek szintén eredménytelenül zárultak. A WJC brüsszeli irodája szintén nem kívánt nyilatkozni. A WJC 2022 áprilisában még úgy nyilatkozott, hogy a szervezetben nem vállalhat szerepet olyan személy, akinek a neve az ukrajnai háborúval kapcsolatban amerikai, brit vagy uniós szankciós listán szerepel.

Ralph Friedländer, a Svájci Zsidó Hitközségek Szövetségének (SIG) elnöke azonban a hét elején időt szakított a helyzet részletes megvitatására. A SIG hamarosan megvitatja az EJC közgyűlésének napirendjét, és mint minden nemzeti szövetségnek, a SIG-nek is döntenie kell még az általa preferált jelöltről. A SIG döntését az átláthatóság – nem utolsósorban pénzügyi – célja vezérli. “Újra be akarjuk vezetni a korábban felfüggesztett tagdíjakat, mert fontos, hogy a tagok – más ernyőszervezetekhez hasonlóan – hozzájáruljanak a költségekhez. A pénzeszközök és adományok eredetének tisztázására támaszkodunk. Különösen fontos számunkra az alapszabályoknak és a jogi eljárásoknak való megfelelés. Ezt a közgyűlésen is képviselni fogjuk” – jelentette be Friedländer. Szándékukban áll továbbá szorgalmazni a brit szövetség, a Board of Deputies visszatérését, amely 2022 tavaszán felfüggesztette tagságát az EJC-ben, valamint a WJC-vel való közeledést, amelynek révén a közös brüsszeli helyiségek és személyzet költségmegtakarítást eredményezhetnének”.

 

Lemondási remények

Az EJC 42 tagszervezete között, amelyek között Törökország, Gibraltár, Marokkó és Tunézia is szerepel, szintén próbálják meggyőzni Moshe Kantort, hogy vonja vissza jelöltségét. “Bár az uniós listáról levették, a lengyel, a brit és az észt listán még mindig szerepel. Ez veszélyeztetné a nevét mint tárgyalópartnerét és képviselőét” – magyarázta a SIG elnöke.

Egyelőre azonban marad a párharc Kantor és Muzicant között. A Tachlesnek adott interjúban a jelenlegi hivatalban lévő elnök világossá tette, hogy Kantor továbbra is szankciókkal sújtott három országban. Muzicant arra a következtetésre jutott, hogy a jelöltség ebben a helyzetben nem kedvező.

A bécsi születésű férfi nyíltan bevallja, hogy ő maga sem bánná, ha 73 évesen nyugdíjba vonulna. Két ok azonban visszatartja: Először is ott van az elmúlt három év befejezetlen projektje, amelyben szoros együttműködést szorgalmazott a WJC-vel, az Európai Rabbikonferenciával és “a legkülönbözőbb zsidó szervezetekkel”. Muzicant célja, hogy ezt a munkát sikeresen lezárja. “Tekintettel a zsidó népet fenyegető antiszemita cunami és az Izraellel szembeni ellenséges magatartás által jelentett veszélyre, jelenleg úgy látom, hogy a zsidó világon belül egységre van szükség – a zsidó emberek között belsőleg, de a zsidó emberek és Izrael állam képviselői között is. A fenyegetés, a háború és a veszély idején össze kell fognunk, és együtt kell fellépnünk ellenfeleinkkel szemben. Ez a legmélyebb meggyőződésem.”

A második motívum, ami mozgatja, az EJC strukturális reformja, különösen a pénzügyi területen. Muzicant szeretné függetleníteni a kongresszust az egyéni adományozóktól, és helyette stabilabban elosztani a pénzügyi terheket több vállra. Ennek eredményeként azt ígéri, hogy “az európai zsidó közösségek legjobb elméi indulhatnak az elnökségért, és bárki, aki rendelkezik a szükséges tulajdonságokkal és képességekkel, az EJC elnöke lehet anélkül, hogy milliókat kellene biztosítani a működési költségek fedezésére”.

Ez a modell egyértelműen ellentétben áll az EJC Moshe Kantor alatti állapotával, akinek hatalmas vagyona, emberbarátként tanúsított nagylelkűségével együtt a függőség struktúráihoz vezetett. Az, hogy ez nem kedvezett a fent említett demokratikus normáknak, három évvel ezelőtt vált nyilvánvalóvá, amikor a Tachles megpróbálta feltárni Kantor szerepét a kongresszuson belül. A nagylelkűsége és az európai zsidó élet iránti elkötelezettsége iránti mély hála akkoriban egy árnyaltabb szemléletmód útjában állt.

Ebben a tekintetben az EJC a jeruzsálemi választásokkal válaszúthoz érkezett. Nemcsak két jelölt közül lehet választani, hanem két, messzemenő következményekkel járó koncepció közül – olyan koncepciók közül, amelyek választ adhatnak az Ariel Muzicant által feltett kérdésre: „EJC, hová fog vezetni az út?”