Ausztria: kósersági pecsét a radikális jobboldalnak?

Ez a komoly úr, aki oly igen elgondolkodva áll a Jad Vasémben, az elpusztított zsidó közösségek emlékműve előtt, nem más, mint Heinz-Christian Strache, a radikális jobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) elnöke.

A kép aktualitását az adja, hogy vasárnap az FPÖ nagyarányú győzelmet aratott az elnökválasztás első fordulójában: jelöltje, Norbert Hofer a szavazatok 36 százalékával végzett az első helyen.

A Jad Vasémben szervezett megemlékezésre a Strache minapi jeruzsálemi látogatása adta az alkalmat. Erre alig két hete, röviddel az osztrák elnökválasztás első fordulója előtt került sor.

A választások előtti látványos utazást sokan úgy értékelték, mint afféle kósersági pecsét beszerzését: ha egyszer Strache Jeruzsálemben, noch dazu a Jad Vasemben járt, már rossz ember (antiszemita) nem lehet. Ezzel, reményei szerint elhárította magától a legfőbb vádat, ami ma európai politikust érhet és karrierjét akadályozhatja.

Strache rászorult erre a kósersági pecsétre: 2012-ben antiszemita karikatúrát tett közzé facebook-oldalán, melyben a zsidó bankokat vádolta az általános elszegényedésért. Pártja, amit egy SS-veterán fia, Jörg Haider alapított, korábban egyáltalán nem határolta el magát a szülők viselt dolgaitól. Így Strache mostani útja afféle engesztelésnek is felfogható.

A látogatást nem állami szinten koordinálták: Izraelben hivatalosan nem tartanak kapcsolatot az FPÖ képviselőivel, az állam, illetve a kormány képviseletében nem fogadták őt. Nem fogadta őt a nagy tekintélyű Simon Peresz, akivel pedig Strache találkozni szeretett volna. A vizitre a pártközi kapcsolatok adtak alkalmat: a Likud jobbszárny egyes képviselői keresnek kapcsolatot az európai radikális jobboldal vállalható képviselőivel, miután a mainstream európai baloldal egyre élesebben Izrael-ellenes fordulatot vesz.

A kapcsolatfelvétel minimuma, hogy a szépreményű európai politikus elítélje az antiszemitizmust és fejet hajtson a Holokauszt áldozatai előtt. Ezt Strache meg is tette. Amit ezután mondott, az vállalható volt és valamiféle közös platformot jelenthet Izrael és Európa között: „Számunkra fontos, hogy fellépjünk az antiszemitizmus, valamint az iszlámizmus és a terrorizmus ellen és hogy beszéljünk a mindannyiunkat érintő kérdésekről” – nyilatkozta a Reutersnek. „Az antiszemitizmus ma az iszlámizmus és a baloldal köreiből támad fel újra.”

Továbbá: „Mindig azt mondom, ha a Zsidó-Keresztény Nyugatot akarjuk meghatározni, akkor Izrael ennek a határán található. Ha Izrael elbukik, Európa is elbukik. És ha Európa elbukik, Izrael is elbukik.”

Ma a polkorrekt európai fősodorban nem jellemzők az ilyen kijelentések. Izrael elsősorban a palesztinokkal való konfliktus értelmezési keretében jelenik meg, s többnyire elmarasztalják, megbélyegzik. Az új, radikális, de a mainstream felé törekvő jobboldal viszont mostanában nem szimpatizál a palesztinokkal, akik szemükben már inkább az iszlámot és a terrorizmust jelenítik meg.

Az FPÖ tagja annak az euroszkeptikus jobboldali pártcsaládnak, amely külön frakciót alkot az Európa Parlamentben. A Nemzetek és Szabadság Európája” frakció pártjaink legtöbbjétől 10-15 éve még egyáltalán nem állt távol az antiszemitizmus, ám ettől most világosan elhatárolják magukat – forma szerint legalábbis. Médiumaik nem küldenek szét antiszemita üzeneteket. Legismertebb példája ennek a francia Front National: az alapító apa, Jean-Marie LePen nyíltan hirdette antiszemita nézeteit; mióta azonban lánya, Marine LePen áll a párt élén, az antiszemitizmus tabu.

Hogy e pártok funkcionáriusai, aktivistái, szavazói mit gondolnak zsidókról, az más kérdés. Alighanem illik rájuk a régi pesti vicc: itt nincs antiszemitizmus, de igény az volna rá. Mindenesetre bíztató, hogy a zsidóellenes megnyilvánulásokat a nyilvános fórumaikon tiltják.

Persze e pártokat nem holmi őszinte bűnbánat, hanem a politikai kényszer (vagy lehetőség) terelte új pályára. Ellenségkereső, populista, establishment-ellenes programjukhoz most nagyon jól jön egy tényleges veszély, az iszlámizmus. A tömeges iszlám bevándorlás lehetőség, de súlyos rizikófaktor is Európa országainak. A polkorrekt baloldal hivatalból csak az elesett, üldözött testvért látja a bevándorlókban, így a nem szalonképes jobboldalnak marad a történet éppoly valós, másik oldala: a bevándorlók jelentette rizikó. E pártok osztottak és szoroztak és oda jutottak, hogy ha ellenséget keresnek, a sokmilliós iszlám tömeg sokkal jobban használható, mint néhány ezer (vagy tízezer) zsidó. Sőt: ha a zsidókkal barátkoznak, akkor éppen az annyira áhított kósersági pecsétet szerezhetik meg, amiről eddig nem is álmodhattak.

Az osztrák Szabadságpárt régóta lovagol az ország politikai és gazdasági problémáin, de az igazi lehetőséget a migránsválság hozta el neki: ezt meglovagolva sikerült váratlan győzelmet aratnia.

A zsidó közösségek Európa-szerte mélységes idegenkedéssel figyelik az új jobboldal ténykedését. Szívük szerint a kisebbségvédő, polkorrekt baloldalon állnának, de itt egyre inkább ég a lábuk alatt a talaj: a haladó jelszavakkal operáló zsidóellenesség világszerte ezekkel a lózungokkal vagdalkozik („izraeli apartheid”, „palesztin genocidum”, stb.)

A Jobbik természetesen hivatalból üdvözölte az FPÖ győzelmét, ám politikája egyelőre távol áll az osztrák radikálisokétól. Az FPÖ a „Nemzetek és Szabadság Európája” nevű csoportban foglal helyet, ahol a Jobbik, antiszemitizmusa és rasszizmusa miatt persona non grata.

Ha jobban körülnézünk, észrevehetjük, hogy az e pártokra jellemző politikát Magyarországon a Fidesz gyakorolja, nagy szakértelemmel. A populista, az iszlám bevándorlás félelmes víziójából profitáló, a hivatalos zsidóság és Izrael iránt baráti gesztusokat gyakorló párt egyben feltétlenül eltér a fent említett társaitól: olyan szilárdan ül a hatalomban, amiről ezek nem is álmodhatnak.