Arca lett a civil halottaknak (Shiri Zsuzsa)

A gázai háború természetesen Izraelben is indulatokat kavart, de ezt nem kísérték az Európában jól ismert, szélsőségesen elragadtatott hangok. Az izraeliek igen érzékenyek a különböző népek szenvedéseire, a több ezer éves történelmi számkivetettség ebben is érezteti hatását: azonnal megnyílnak a pénztárcák és elindulnak a segélyszállítmányok, ha valahol földrengés vagy egyéb természeti katasztrófa történt. Ezúttal a főáram mégis meglehetősen közömbös maradt a másik oldal kínjai iránt, aminek több oka is lehetett. Az egyik legfontosabb: Izraelben az elmúlt években folyamatosan napirenden voltak a gázai övezet szomszédságában élők elleni támadások, állandó, lassan már-már unalmas hír lett a rakéták földet érése a civilek körében, sőt a rövid fegyverszüneteken innen és túl már olyannyira megszokott lett a rakétázás, hogy csak teljes házak összedőlésénél, halálos áldozatok esetén lett a rakéta „item”: híranyag és képsor az esti híradóban. Izraelben a közvélemény úgy érezte, hogy a gázai zsidó települések felszámolása után több évvel indokolatlanok és igazságtalanok a támadások, hogy a gázaiak a Hamasz demokratikus megválasztásával, a megtorló és elrettentő háború előidézésével mintegy „magukra hozták a bajt”. Többnyire ez a vélekedés tükröződött a tévék hírműsoraiban is, ahol főként a rokonság és a nemzeti szolidaritás révén másként érintett arab kisebbség tagjai tiltakoztak hevesen. A háború idején csak a kicsiny, bár egyre erőteljesebben megjelenő baloldali csoportok és az arabok követelték a hadműveletek azonnali leállítását. A viszonylagos közönyhöz hozzájárult az is, hogy a helyi tévékben nem jelentek meg az Európában látott filmfelvételek a bombák széttépte gyermekekkel. A helyi jó ízlés és a cenzúra a tudósításokban elhomályosította vagy láthatatlanná tette a legborzalmasabb részeket, tehát másként, mérsékeltebb változatban látták a gázai offenzívát Izraelben, mint a világ egyéb részein.

Fordulópontot jelentett egy gázai palesztin orvos személyes tragédiája, amely alapvetően megváltoztatta az izraeliek háborús attitűdjét. Dr. Ezzeldeen Abu al-Aish január 16-án, péntek késő délután élő adásban zokogott-kiabált mobiltelefonjába, stúdióban ülő újságíró barátjának szinte egyenes adásban mesélte el három kislányának megölését, egy negyediknek súlyos sebesülését. Shlomi Eldar, egy évek óta gázai ügyekkel foglalkozó tévés újságíró többször kérte a háború során barátja segítségét a helyzet ismertetésében, s éppen arra készültek, hogy ismét beszámol a történésekről, amikor egy igen nézett hírműsorban megszólalt Shlomi mobilja, s a rettenetes hírektől majdnem sírva fakadó tudósító és vele Izrael népe megtudta, mi történik éppen Dr. al- Aish otthonában. Dr. Abu al-Aish ismert nőgyógyász, aki több izraeli kórházban is dolgozik, békepárti aktivista, számos a békés együttműködést segítő programot irányít. Tavaly felesége meghalt leukémiában, nyolc gyermekét azóta egyedül nevelte. A háború utolsó péntekén izraeli ágyúlövedékek csapódtak lakásába, ahol az egyik gyermekszobában hatalmas pusztítást végeztek, megöltek három lányt és súlyosan megsebesítettek két másik gyermeket, Abu al-Aish egyik kislányát és egy odamenekült unokatestvért.

Dr. Ezzeldeen
Abu al-Aish
(középen)

Az eset után rendkívüli engedélyekkel rohammentők szállították izraeli kórházba a sebesülteket, de ettől kezdve a háborús sikerpropagandát beárnyékolta az orvos gyermekeinek sorsa, arca lett az ártatlan civil halottaknak és az izraeliek részvéttel (is) fordultak Gáza felé. Megindultak a szokásos szolidaritási e-mail láncok, a nagyobb városokban gyermekruhákat, alapvető élelmiszereket és takarókat kezdtek gyűjteni a túloldal civiljeinek, egyre többen érezték úgy, hogy elég volt a vérontásból, azonnal le kell zárni a hadműveleteket. Addigra azonban a hadvezetés is hasonló véleményre jutott, a vezérkar szerint a háború elérte célját és eljött az ideje a hadisikerek politikai eredményekre váltásának. A háborús konszenzust ezúttal nem törte meg a gázai orvos személyes tragédiája, békepárti tömegtüntetések és a kormány hangos kritikája nélkül érhetett végett a civil áldozatok tömegét is okozó Hamasz elleni háború.