Anyai ágon görög-katolikus papok a felmenőim, apai ágon több ismert rabbi található

Művészettörténész, kritikus, újságíró, egyetemi oktató, újságalapító, a 10 millió fa mozgalom megalapítója és még sok minden más, akit szenvedélyesen érdekel a  közélet, a közös életünk. Bojár Iván Andrással beszélgetek. 

Hirdeti egy előadását, áll a képen, mögötte a felirat: Zöld balek? Tényleg így érzi?

Néha igen. Bár nyilván sok sikerélményem van és ez egy sarkos kijelentés, de mindaddig, amíg azt érzékelem, hogy a fogyasztói rendszernek rendíthetetlenül és minden más megfontolást lesöpörve egyetlen célja van: a profit, addig biztosan így érzem. A gazdasági tevékenységnek célja a cselekvőképességnek, össztársadalmi pozitív hatás teremtésnek kellene a mérőeszközévé válnia.

Ritkán nyilatkozik színes szalagos kalapja nélkül. Ez egy kultikus kalap?

Igen. A FreeSZFE tüntetések idején a legközelebbi munkatársam, a 10 millió Fa alapítvány operatív irányítását végző Hervai Franciska kötötte fel. Anyukáink hosszú ideig kollégák voltak a Budapesti Történeti Múzeum restaurátor műhelyében, s ez a szalag Franci anyukájától származik. Mi kb. negyvenöt évig nem is találkoztunk és a 10 millió Fa ügye hozott újra össze bennünket. Tehát több fontos szimbolikus értéket kötött fel vele a kalapomra, amit azóta viselek.

„Humán értelmiségi vagyok, több százéves európai kulturális hagyománnyal, komoly családi elődökkel, olyanokkal, akik a köz dolgaiért mindig kiálltak.” Kifejtené részletesebben?

Az szétfeszítené ennek a beszélgetésnek a kereteit, de ha úgy alakul, egy családregény szerű kötetben szeretném valóban részletesen feltárni. Anyai ágon Kárpát-aljai görög-katolikus papok a felmenőim. A papok papcsaládok leányaival házasodtak évszázadokon át, így keresztbe-kasul mindenki pap volt a családban. Apai ágon lényegében ugyanez a helyzet, csakhogy ott a felmenőim között több fontos, ismert, az emlékezetben megőrzött rabbi található. A történelem egészen csodálatos mélyrétegeibe merülve, ezeréves múltból is tudok olyan nagy rabbikat megemlíteni a Pressburger, Oppenheimer, Spira, Kalonymos családokból, akik, ha nem léteztek volna, akkor én sem születek meg.

Hány lapot alapított és mikor indítja a következőt? Vagy bekövetkezett a lapok alkonya?

Különös látni, hogy Magyarország ebben a szomorú alkonyi tendenciában a világ, legalább is Európa előtt áll. Patinás napilapjainknak leáldozott, miközben Franciaországban, Olaszországban, Németországban és sokfelé változatlanul olvassák a napilapokat. Hetilapok még vannak. És jó látnom, hogy az általam is alapított Magyar Narancs harminchét év után ma is él. Az Octogon 28 éves létezésének is örülök, noha az elmúlt évek beNEResedését nem néztem lelkesen. Talán a történelem adott most egy esélyt a lapnak, hogy ne kelljen örökké opportunistának lennie. Több lap alapításában részt vettem, még többnek a szerkesztőségében dolgoztam intenzíven, amilyen például a café Bábel folyóirat volt. És hát a Népszabadságot se felejtsük el, ahová tíz éven át szállítottam az építészeti kritikáimat. Most van egy értelmiségi lapom, kizárólag weben, a Vulkán, ami irodalommal és környezetvédelemmel foglalkozik. Közel négy éve írjuk, szerkesztjük, illusztráljuk eleve nonprofit módon üzemeltetve, klasszikus szamizdat: sem kiadása, sem bevétele nincs, de azért most, hogy új világ van, szeretném stabilizálni a működését.

Talán nem tévedek, hogy egyik kedvence az építészet. Még a Pink Floyd zenéjét is majdhogynem az építészetből vezeti le. Imádom a Pink Floydot, de mást kérdezek: Ön milyen budai várnegyedet szeretne?

Összetett kérdés ez, hiszen egyben arra is választ kellene adnom: milyen társadalmi tudatot szeretnék? Őszintét szeretnék, hiteleset, minőségelvűt és minden elemében igazat. Most a Budai Vár, de nem csak most, hanem a Schulek Frigyes féle Halászbástya, a Mátyás templom kibővítése, neogót stílusú felül csicsázása óta a történelmi múltról hazudozás szellemi epicentruma. Minden épület valamilyennek szeretne látszani, de egyik sem az, ami. Egyik sem önmaga, hanem egy potemkin kulissza, tele történelmi, ideológiai átérzetekkel.

Ha már építészet Ön szerint miért áll még a Szabadság téren a német megszállás emlékműve?

Mert egyike az orbáni ártalom jellegzetes példájának: csak fájdalmakkal együtt lehet kioperálni Budapest testéből, a közgondolkodásból, és ehhez a nehéz műtéthez még nem érkezett el az új kormányzat ideje. Talán az sem biztos, hogy ezt a kormánynak kellene kezdeményeznie. Lehet, hogy civileknek, mégpedig olyan életképes tanácsokkal, amelyek segítségével a szobor eltávolítható lenne a gyalázatot okozó helyéről és az új helyén már nem szerecsenmosdató történelmi hazugságot, hanem azt az ellentmondásokkal terhes örökséget fejezhetné ki, amely életre hívta.

 A Demszky-éra utolsó négy évében városarculati tanácsnok volt, mely akkori elképzelését tartja ma is érvényesnek?

Grafikai értelemben? Szerintem az ma is megállja a helyét. De annak az arculati kézikönyvnek nem a formai megoldásai voltak a legfontosabbak, hanem, hogy egyáltalán megszületett. Azt megelőzően ugyanis, tizenhét éven át Budapestnek nem volt logója, arculata, fejléces papírja, névjegykártyája. Ami a mi arculati megoldásaink után következett, s amit a Tarlós éra vezetett be, tisztességes munka, de ahogy a Budai Várral, ezzel is a történelmieskedő archaizálás a problémám. Budapest egy dinamikus, sokszínű, város, amelyet nem legitimáló ősi múltja, hanem életképessége fejez ki a leghívebben.

Az építészkritikus művészettörténészt kérdezem: A prágai Régi zsidó temető Prága egyik legfontosabb és leghangulatosabb történelmi látnivalója. Miért nem az Budapesten a Salgótarjáni úti zsidó temető?

Még lehet. A prágai Régi zsidó temető a középkor óta őrzi, láttatja bohémia legnagyobb zsidóinak sírjait. Hogy itt egy kicsit az egyik első kérdésre is visszautaljak, köztük az én ősiem közül is párnak. Egyebek mellett Rabbi Aaron Simon Spira Wedeles (1599 – 1679) Bohémia és Morvaország hajdani főrabbijának sírját is. A Salgótarjáni úton elsősorban a 19.-20 század nagy hatású családjainak csodálatos síremlékeit lehet megtalálni. Ahogy múlnak az évek, évtizedek, ezek úgy nemesednek egyre értékesebbekké.

Az Ezüst Ácsceruza díj kitüntetettjét kérdezem egy kijelentéséről: „A politikai rendszerváltás után most rendszerváltásnak kell jönnie az építésben: meg kell fogalmazni, milyen egy pluralista, demokratikus társadalom építészete.” Milyen?

– Ha csak annyit mondok, hogy a válaszadásom napján például Taraczky Dániel, milliárdossá lett építész, a Citadella és Hatvanpuszta tervezője félvilági alakok, köztük Orbán Viktor társaságában mulatozik Szerbiában, akkor alapvetően azt tudom mondani: nem korrupt. Nem nepotista. Nem uram-bátyám. S ha mindez nem, akkor olyan, amely Európa építészete felé tekint, nem egy levitézlett autokrácia reprezentációját, hanem az aktuális legnagyobb köz problémák megoldásait szolgálja. Vagyis a klímaváltozás okozta válság kezelését. A társadalmi lakhatási igényeket.

Meseszép tájképekkel, történetekkel Nagy Káli Könyvében feltárja hogy ottani 36 híresség mit gondol a világról, hogyan élnek, min nevetnek, mik voltak a legfelejthetetlenebb pillanataik az életben. Én most minderről egyiküket kérdezem, Önt?

Amikor az a könyv 17-18 évvel ezelőtt készült még elhittem, hogy létezhet bukolikus elandalodás a tájban. Ma, időközben már a 10 millió Fa alapítójaként, a táj számomra olvasókönyv, amely arról a radikális változásról mesél, amely megúszhatatlanul mindannyiunkat érint. A fasorok látványa, a mezőgazdasági területeké, ezek mind üzennek és serkentenek, hogy valamit muszáj tennünk. Mégpedig nagyon gyorsan. A könyv alkalmat adott, hogy eredendően városi emberként felvegyem a kapcsolatot az élő természettel. Hogy eljussak odáig, nem arra vagyok hivatott, hogy leigázzam, zabolázzam a természet erőit, ahogyan azt tanultam, vagy addig láttam, hanem, hogy értsem és harmonikus viszonyra törekedjem vele kapcsolatban.

Ha már Bojár könyv, mondana néhány gondolatot a rendszerváltást bemutató A Tisza áradása kötetéről?

Életem egyik legfelvillanyozóbb időszaka volt az a két év, amit ebben a könyvben lekövetek: Magyar Péter 2024 február elejei felbukkanásától a 2026 május 9-i kormányra lépéséig. Ez a második rendszerváltás volt életemben. És az első olyan, ahol a magyarok valóban maguk dolgoztak meg a függetlenségükért, politikai vágyaik szabad kifejezéséért.

Mit gondol, miért nem beszél  arról senki, hogy legyen része a közoktatásnak az óvodától az egyetemig a demokratikus polgár életvitele? Érdeke ez a politikai elitnek?

Nem tudom a helyes választ. A politikai elit pár hónapja gyökeresen átalakult. Egy új generációs elit lépett színre, amely munkahelyekről, a hétköznapok tapasztalatával érkezett. Ez gyökeresen más, mint a megélhetési, soha életükben egyetlen értelmes állást be nem töltő korábbi hivatásos politikusok világa. Ez utóbbinak természetesen érdeke, volt, hogy kiváltságos szerepkörüket senki ne sérthesse. Egyelőre ezek az újak még nem tudtak olyan mértékig beágyazódni, hogy akár ilyen körmönfont módon is védjék pozícióikat. Úgyhogy ezt az ötletet például most lenne jó alkalom széles körben felvetni és lobbizni a megvalósulásáért.

Valahol azt nyilatkozta, hogy alapvetően identitás hiányos nép vagyunk. Oké ( persze nem oké), de hogy lehet ezen segíteni?

Sikerekkel. Amilyen például április 12-e sikere. És sikeres vállalkozásokkal, nemzetközi versenyben helytálló startupokkal, felépített márkákkal. Mindazzal, ami elpárolgott az 1989-90-es rendszerváltás óta eltelt évtizedekben. A 19. században, amikor a nagy magyar márkák születtek a Ganz-tól a Zsolnay-n át, nem volt ez az identitás vákuum, vagy identitás deficit.

Azt gondolom Ön fedezte fel azt a társadalom szociológiai betegséget, hogy „ne nézz fel szindróma” Kifejtené?

Sajnos nem vagyok olyan menő, hogy én fedeztem volna fel. Ez egy remek hollywoodi kasszasiker címe, ami Leonardo di Caprio nevéhez kapcsolódik. Ironikusan mutatja be azt, hogy a ma embere számára a világon minden sokkal fontosabb, mint ami igazán fontos. Az emberiség élet lehetősége. Létfeltételeinek megőrzése. Naivan azt gondolnám, ennél alapvetőbb jelentőségű dolog nincs, aztán mégis mindenki kidumálja magának, hogy miért nem is akkora környezetrombolás, amit ő végez.

A zsidó világrendben a fák mindig kulcsfontosságú, tisztelt szerepet töltöttek be.-Ez volt a szellemi- lelki alapja a 10 millió Fa mozgalomnak?

Szívesen mondanám, hogy igen. Sajnos azonban azt kell mondanom, nem tudom. Valami általános és mély szellemi indíttatásnak köszönhető, de ebben sokféle világlátás, filozófia, hitvilág, szellemi befolyás szerepet játszhatott. Köztük természetesen a zsidó is. A Tu Bishvát hazai kultuszához természetesen erőmhöz mérten hozzá járulok. És elismerően figyelem az izraeli erdőtelepítéseket, amelykkel sivatagtól vesznek el teret. Ezt a tudást, látva az egyre sivatagosodó Kárpát-medencét, itt is hasznosítani kellene.

Önt idézem: “A jó döntések érzelmi alapon születnek és utólag indokoljuk meg  a döntést racionálisan.” A 10 millió Fa mozgalom jó érzelmi döntés volt és utólag is racionális? Hol tart most a mozgalom?

Talán a leginkább jó döntés, amit valaha hoztam. Mintegy 700-750ezer fát ültettünk el és hatalmas energiákat fordítunk az elültetett fáink életben tartására, az öntözésre. Az elültetett fák száma mellett legalább ilyen jelentősnek tartom az elültetett gondolatokét. Amióta elkezdtünk dolgozni, a társadalom közgondolkodásában a fák jelentősége, szerepe elmélyült és általánossá vált. Sokat változott ezzel kapcsolatban az egyes fák megítélése.

Önt idézem: „Hisz a magáért és környezetéért felelős, aktív értelmiségi polgári szerepvállalásban.” Némi ellentmondás, hogy felteszi a kérdést: Hogyan nem képes az egész emberiség jövőjét veszélyeztető környezeti krízis  tudata a valódi döntéshozókhoz, a politikusokhoz és a gazdasági élet vezetőihez eljutni? Ezek szerint a politikai és gazdasági elit nem felelős polgári értelmiségből áll?

Amikor egy felelős polgári értelmiségi politikusnak áll, politikus válik belőle. Egy olyan hatalom dominálta intézményrendszer szereplőjévé, aki nem tud több független módon gondolkozni, cselekedni. Nem állítom, hogy paralizált vagy totálisan befolyásolttá válna, de ez akkor is egyfajta behatároltságot von maga után. Nem becsülöm le ezt sem, csak éppen a pult túloldala. Itt áll a szabad gondolkodó, teljes függetlenségében cselekvő felelős egyén, amott pedig olyasvalaki, akit szabályok kötnek. És lehet, hogy az itt és ott állók célja ugyanazok, de az eszközrendszerük más. Ami az én életemet illeti: öt éven át voltam a politika világában és életem legrosszabb öt éve volt. Nem szerettem és be kell látnom, a politika világa sem szerette azt a zabolázhatatlan szabad embert, aki senyvedett azon keretek között.

A háborús Ukrajnában  Ön két humanitárius utat is tett: Mit gondol, miért nem áll ki egyértelműen a magyar társadalom a szenvedő szomszéd  ország és népe mellett?

Elsődlegesen, mert Orbán Viktor olyan elképesztő mennyiségű összeget költött el a magyar társadalom agymosására, hogy annak óhatatlanul van hatása. Másrészt a magyar társadalom értékvilága hagyományosan is a keleti, bizáncias, valamint a nyugati, római katolikus civilizáció határmezsgyéjén mozgott. Engem meglepett, hogy a bizantin tradíciónak ilyen komoly tartalékai voltak, azt hittem a szovjet rendszerből történt 1989-1991-es megszabadulás egyszer és mindenkorra elrendezte ezt a kérdést. A bizánci hagyomány része az önkéntes muzsikság mentalitása, a majd a mindenkori cár atyuska megmondja mi a helyzet és én ezt előre, látatlanul elfogadom. Addig jó, amíg Kádár él, ha a Viktor mondja, akkor jól mondja. Akkor is, ha nem. Ez egy sajnos létező társadalmi mintázat, ami más módon, de tovább él a mostani rendszerváltás után is. Másik része az erőhöz húzás szeretete. Aki valamilyen félreértés, rosszul informáltság okán úgy hiszi, hogy Putyin hadserege, ahogy ő szereti említeni, a világ második legerősebb hadserege, minden ellenfelét lehengerli, ha akarja, azt lenyűgözi ez a nem létező erő. És az sem zavarja, hogy a 3 napra tervezett kijevi offenzíva lassan öt éve tart és az oroszok sokszor bebizonyították, hogy csak az említett muzsikjaikkal töltött hús ágyúkkal tudják a pozícióikat tartani.

Egy írásában felteszi a kérdést: „Lesz-e magyar kultúra 2125-ben?” Lesz?

Talán nem is tudják, de nagyon sok múlik a mostani kulturális kormányzaton. Ha ez most nem ismeri fel, hogy beléptünk a 24. órába és kizárólag a kultúra finanszírozási, intézmény üzemeltetési és vezetőváltási kérdéseire szűkíti a problémát, akkor simán lehet, hogy nem lesz. Az emberiség a mesterséges intelligencia megjelenésével civilizációs határ ponthoz érkezett. Ha a magyar kultúrát ezen a határon egy bőröndbe csomagolva átvisszük, akkor lesz. Ha csak a bőrönd színe és formája foglalkoztat minket, akkor nem. A Mesterséges Intelligencia mellett további tehertétel, amellyel szembe kell nézni, a demográfiai spirál felgyorsulása. 2100-ra lehet, hogy csak hatmillió magyar lesz. A Klímaváltozás egész civilizációnkat totálisan átrendező következménye, valamint az úgynevezett figyelemgazdaság kérdése: a mai Z-generáció 7mp-es figyelem képessége ellehetetleníti, hogy a magyar nyelvi kultúrát őrző, éltető irodalom, mint hagyomány organikusan tovább éljen. Megmarad, de egy szűk intellektuális elit játszóterévé korlátozódik.

Én a művészetekkel kapcsolatban kérdezem: Kell nekünk Ön szerint két művészeti akadémia?

Nem kell. Az MMA-t betagoznám a Széchenyi Művészeti Akadémiába. A mostani, akadémiai értelemben értelmezhetetlen tagságot valamilyen formában, talán az egykori Művészeti Alap szociális rendszerébe tagozva, nem fosztanám meg mai státuszaitól, és intenzíven feltölteném a tagságot akadémiai értelemben definiálható tagokkal. Tíz év alatt ez a kérdés konszolidálódna, és az ingatlanegyüttes valóban össznemzeti célt, nem pedig a Makovecz-klub önző privilégiumait szolgálná.

„Fészbuklázadást a fészbuk ellen” – írja. Mi a baj a facebookkal?

Nem szeretnék okvetetlen vénembernek tűnni. Ugyanabból a gondokodásmódból, amivel a magyar kultúrára leselkedő veszélyeket fogalmazom meg, próbálok disztingávlt, távolságtartó viszonyt szorgalmazni az emberek és a social média között. Mondom mindezt úgy, hogy a megnyilvánulásaim jelentős része a totálisan átalakult nyilvánosságon belül kitüntetett szerepet kapó facebookon zajlik.

Olvasom, hogy évek óta naplót ír. Ez személyes ügy. De elárulná miről szól a legutóbbi bejegyzése?

A legutóbbi? Arról a csendről és sötétségről, ami a Szent György-hegyen uralkodott azokon az éjszakákon, amikor a Duna kritikus apadása miatt kénytelen volt a nép önkorlátozni az elektromos áram felhasználást. Szép volt az a fekete éjszaka és felemelő volt tudni, hogy a sötét ablakok mögött az ágyak takarói alatt ugyanaz a jóakaratú szándék aludt.

Akár a Naplójából is idézhetném, de másutt tette fel a kérdést:  Mi az az ember dolga-Nem az ügye, feladata, missziója, hanem a dolga, ami az embert emberé teszi?- Meg is válaszolná?

Nehéz ezt így pár szóban összefoglalni. Ha muszáj, valami ilyesmi: felelős figyelem, amivel nemcsak a szűken vett szeretteink békéje, de a civilizációnk, a kultúránk, a népünk, az emberi faj fennmaradása is a mindennapos cselekvésünk középpontjában áll.

Sokat ír Budapestről  nagy szerelemmel de olyanokat is, hogy szegény, forrongó, teli van faluval, nagyképű, kíméletlen. És hogy hihetetlenül izgalmas, tele van drámával, feszültséggel, szemben a nagyon szép, tiszta, rendezett, de unalmas Béccsel.  De miért nyeri akkor Bécs a világ legélhetőbb városa elismerést évek óta, miért nem a mi Budapestünk?

Bécs császárváros, hatalmas civilizációs előnyökkel. Ezen kívül hagyományosan kiválóan tervezett és üzemeltetett város. Ebbe a pedig a nagyon erős szociális gondolkodás is beletartozik. Kellemes, biztonságos város, ahol nem elszálltak az ingatlanárak, vagy a bérlakásoké, ahol remek egyetemek, elsőrangú kulturális intézmények, parkok, folyópartok vannak. Ahol a városvezetés külön külön, más és más célcsoportoknak (egyetemisták, családosok, nyugdíjasok, vállalkozók, stb.) más és más Bécset biztosítanak. És mind testhezálló.

Ha már zsidók vagyunk beszélhetünk egy kicsit zsidó ügyekről is? 

Persze. Bár én tréfli zsidó vagyok, mert apám családja volt az, anyai vonalon viszont görög-katolikusok a felmenőim. Így aztán, ha nem is minden zsidónak vagyok eléggé zsidó, annyira viszont mindenképp, hogy az antiszemiták már tudnak utálni.

Megindult a rendszerváltás hazánkban, de hova álljunk mi zsidók?

Nem tudok én ebben okosat mondani. A zsidók szeressék a zsidóságukat, szeresség a hazájukat, Magyarországot és Európát, és nagyon-nagyon szeressék azt az elképesztő kulturális hagyományt, amelynek a hordozói.

A vízgazdálkodás, víz visszaforgatás és a klímaváltozás mezőgazdasági termékszerkezet váltása ügyekben miért nem vesszük át Izrael világ vezető példáit?

Ez jó kérdés. Vegyük át. Amit ez ügyben megtehetek, igyekszem majd megtenni.

Ha már terjedőben az antiszemitizmus az Unió országaiban, miért nem közeledik Izrael vezetése az Unió vezetéséhez?

Nem értem miért nem, és a fordítottját sem. Európa lemaradt a negyedik technológiai forradalomban. Az USA és Kína élen jár a mesterséges intelligencia fejlesztésben. És Izrael is. Az öreg kontinensnek elemi szüksége van arra a technológiai kohóra, ami ott működik. Halkan elmondom egy vágyamat: nagyon szeretném, ha az EU kibővülne Izraellel és Kanadával. Egy-másfél évtized múltán akár Ukrajnával is. Nem ragaszkodom az Atlasz-szerinti Európához. Inkább civilizációs térként és föderatív módon képzelném el.

2023-ban „Kedves Magyarországot” címmel ajánlásokat tett nekünk és talán önmagának. Ma hogyan szól az ajánlása? 

Az új kormány nagyon sokszor fogalmazta meg, hogy méltányos és emberséges társadalmat szeretne megteremteni. Ha ez összejön, akkor az már az én kedves Magyarországom víziójának is megfelelne. Legyünk joviálisak és inkább a hasonlóságainkra figyeljünk, ne arra, hogy mi választ el a másiktól.