Antiszemitizmus, ó… a Magyar Nemzet, Thomas Mann és Kertész Imre

Írta: Sanders Iván - Rovat: Kultúra-Művészetek, Politika

Hogyan próbálja a jobboldal megszeretni a Nobel-díjas írót?

A Die Welt című konzervatív német napilapban megjelent születésnapi interjúban a nyolcvanéves Kertész Imre annak idején odamondott, kiosztott sok mindenkit. Ő lett nyolcvanévesen a magyar irodalom fenegyereke. Kedélyesen ingerel és provokál. Kérdezőjét is. Például elmondja, hogy fiatalkorában Thomas Mann művei hatottak rá leginkább, mondhatni életre szólóan – a „Halál Velencében”, a „Wälsung-vér”. „Pont a ‘Wälsung-vér’? – kérdi meghökkenve az újságíró – az ellenszenves zsidó torzfiguráival?” „Vallja be őszintén – így Kertész – olyan újgazdag, procc zsidók, mint amilyeneket Thomas Mann 1910-ben leírt, akadnak azért. Emiatt nem nem lehet szemrehányást tenni a szerzőnek.”

Kertesz-Imre

Mint mindig, az élcelődő-kötekedő Kertész pontosan tudta, mit miért mondott. Az elbeszélésben csakugyan lesújtó szatirikus képet kapunk egy zsidó eredetű nagypolgári család fényűző életkörülményeiről, egy olyan családéról, amelynek minden egyes tagja kompenzál, versenyez, bizonyít – megnyugvás nélkül. A főhős, a dekadens, szibarita Siegmund tizenkilenc évesen életunt. Egy Walkür-előadás közben döbben rá, hogy ő, aki mindent tud a művészetről, képtelen alkotni. Végül is nem az elpuhult, mihaszna zsidógyereket vetjük meg, hanem a tragikus sorsú embert sajnáljuk. Sokszor Kertészt olvasva is azt mondjuk magunkban: az ilyen „antiszemita” írásokból kéne jó sok.

Manapság azon mulatok, hogy a Magyar Nemzet, miután közli, hogy a szélsőjobb „kiakadt” Kertész Imre nem várt kitüntetésén, siet megvédeni az írót: tud ő rosszat mondani saját magáról is — például, hogy ő nemzsidó zsidó, a klezmert is unalmas zenének tartja, stb. A cikkíró ugyanarra a Die Welt-interjúra hivatkozva szintén tudtunkra adja, hogy Kertész „Thomas Mann regénye, a Halál Velencében kapcsán… úgy fogalmazott: olyan újgazdag, felvágós zsidók, akiket Thomas Mann a művében 1910-ben bemutatott, igenis léteztek.”

Itt elsősorban az a baj, hogy a „Halál Velencében” elbeszélés, nem regény, továbbá e remekműnek egyetlenegy zsidó szereplője sincs.

Régebben némi elégtétellel hívtam fel a figyelmet glosszáimban kisebb-nagyobb hibákra, elírásokra, slamposságra. Ma már jóval kisebb az elégedettségem, tán mert sokkal nagyobbak a bajok.

támogatás