Antináci tüntetés

“Itt lenne az ideje a gázai konfliktus kapcsán, hogy felmérjük: a magyar Országgyűlésben és a magyar kormányban hány olyan zsidó származású ember van, aki nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára” – fogalmazott a jobbikos Gyöngyösi Márton, a parlament külügyi bizottságának helyettes elnöke november 26-án az Országgyűlésben.

Hatalmas visszhangot váltott ki nyíltan antiszemita parlamenti felszólalása, tüntetés szerveződött ellene, melyre a szervezők ellenzéki és kormánypárti politikusokat is meghívtak. Utóbbi sokak nemtetszését váltotta ki a baloldalon.

Internetes kiadásunkban a tüntetés előtt lapunk főszerkesztője foglalt állást, a tüntetést követő parlamenti vita nyomán pedig szerkesztőségi cikkben fejtettük ki vélemyényünket. az ügy fontossága kapcsán szükségesnek tartjuk, hogy mindkét írás megjelenjen folyóiratunkban is.

A nácikkal szemben

Évek óta hangoztatjuk, hogy a szélsőjobbal szemben pártok feletti együttműködésre van szükséeg. A vasárnapra szervezett antifasiszta tüntetésen a szervező Mindannyian Együtt Jeruzsálemért Alapítvány kuratóriumi elnöke, Ungvári Tamás, valamint a baloldal szónokai: Bajnai Gordon (Együtt 2014) és Mesterházy Attila (MSZP) mellett fel fog szólalni a jobboldali Fidesz MPP képviseletében Rogán Antal is.

Mindez nem lenne hír egy normális országban. Mi például a Szombatban évek óta rendszeresen hangoztatjuk, hogy a szélsőjobbal szemben pártok feletti együttműködésre van szükség, s hogy hatékonyságát, illetve tömegmozgató erejét tekintve, ez ügyben főleg a jobboldalnak kellen aktivizálódnia.

Nálunk azonban korántsem normálisak a viszonyok. Ezt jelzi az is, hogy egy vérvádat melengető, zsidók, illetve magyar-izraeli kettős állampolgárok nemzetbiztonsági kockázatáról zagyváló, a parlamentben is uszító antiszemita párt ellen kell az utcára vonulni most is.

Az abnormalitás azonban abban is tetten érhető, hogy vannak baloldaliak és vannak zsidók is, akik száműznék a fideszes Rogánt a szónokok közül. (Szerencsére azért vannak normális hangok is.)

A politikai erők az instabil magyar demokráciát erősítik meg azzal, hogy pártos szempontjaikat félretéve, világosan és egyértelműen kimondják azt, ami a nyugati demokráciák szigorú alapelve: a nácikkal szemben képesek eltekintni attól, ami elválasztja őket egymástól, és azt nézik, mi az, ami közös értékük és közös érdekük.

Például az, hogy a náci beszéd, az antiszemitizmus, a szélsőjobboldal ne nyerjen további teret, sőt, szoruljon vissza a társadalmi nyilvánosság peremére, illetve előbb-utóbb kerüljön oda, ahová való: a történelem szemétdombjára.

A miskolci rendőri akció is jelzi, hogy mintha komolyabban vennék ezúttal a nácik elleni fellépést.

Megkésve jött a határozottság, de jobb későn, mit soha. Épp itt az ideje, ha már eddig nem tették. Lehet nem szeretni a mai kormányt, van rá számos ok. Lehet azt kívánni baloldaliként, hogy bukjanak meg. Ám világosan kell látni: a hosszú távú össztársadalmi, és bizony, zsidó érdek is magyar politikai kultúra normalizálódása és civilizálódása, s e folyamatban a jobboldal modernizálódása, mely természetessé teszi, hogy a nácizmussal, a közös ellenséggel szemben jobboldal és baloldal erkölcsi szövetségre lép.

Ezen az sem változtat, ha valaki azt feltételezi (akár van alapja, akár nincs), hogy a jobboldal ma még nem teljes szívéből vesz részt a szélsőjobbal szembeni küzdelemben.

A zsidó hagyomány szerint, aki először színből tartja be a parancsolatokat, az a praxis által eljuthat oda, hogy szívből tartja be azokat. A demokratikus politikai kultúrára szoktatás is tanulási folyamat. Elég rossz a helyzet ahhoz, hogy megtanuljunk örülni a csekély eredményeknek.

Ezért kell baloldali és jobboldali szónokoknak együtt fellépni, erzért kell baloldali és jobboldali szavazóknak együtt demonstrálni az antiszemita gyűlületkeltéssel szemben.

Szántó T. Gábor

A méltóságteljes tüntetésen mintegy 15 ezer ember vett részt, és az előre tervezett szónokok mondták el beszédeiket, majd másnap a parlamentben többen reagáltak a történtekre. A jobbikos képviselő zsidózása nyomán többen sürgették, hogy a miniszterelnők is szólaljon meg. Orbán Viktor a tüntetés másnapján szólalt fel a Parlamentben. Egyetértett abban, hogy vállalhatatlan volt a jobbikos képviselő felvetése, majd így fogalmazott: “Ameddig ezen a helyen állok, Magyarországon senkit sem érhet bántódás hite, meggyőződése vagy származása miatt.” Ígéretéhez hozzátette: “Mi, magyarok megvédjük zsidó honfitársainkat.”

Internetes kiadásunkban a tüntetésről és a parlamenti visszhangokról is hírt adtunk, majd az alábbi szerkesztőségi állásfoglalást közöltük.

Az egy hete történt neonáci felszólalás óta számos fórumon sürgették a miniszterelnök nyilvános kiállásást, mely most bekövetkezett. Jó fél évvel ezelőtt, amikor a szélsőjobboldali párt szónoka a tiszaeszlári vérvádat melegítette fel beszédében, a mostanihoz hasonló sürgetések nyomán a miniszterelnök egy hét után, a parlamentben ítélte el az antiszemita gyűlöletkeltést.

Tíz évvel ezelőtt, 2002. január 18-án volt már rá példa, hogy zsidó szervezetek részt vállaltak az antiszemitizmus elleni demonstrálás célját is szolgáló nagygyűlés megszervezésében a budapesti gettó felszabadulásásnak évfordulóján, a Parlament előtt, melyen a zsidó közösség képvselői mellett a jobb- és baloldal szónokai egyaránt szerepeltek, igaz, a megosztott nyilvánosság akkor sem fogadta el egyértelműen a közös megmozdulást. Akkor felolvasták Mádl Ferenc köztársasági elnök levelét, Budapest SZDSZ-es főpolgármestere, Demszky Gábor és a Fidesz vezette kormány külügyminisztere, Martonyi János szólalt fel, valamint Kardos Péter főrabbi, és lapunk főszerkesztője, Szántó T. Gábor beszélt.

A tüntetések és egy-egy miniszterelnöki felszólalás önmagában persze nem old meg semmit. A kormánynak a hétköznapokban is fel kellene lépnie a szélsőjobboldali eszmék térnyerésével szemben. Nyírő, Wass és Szabó Dezső beemelése az iskolai tananyagba, az újjáéledő Horthy-kultusz – mellyel szemben a kormány nem foglal állást, sőt kormányzati politikusok helyenként támogató gesztusokkal bátorítják azt -, az Európai Unió elleni “szabadságharc”, a kormányhoz hű jobboldali sajtó olykor szélsőjobb felé hajló, s néha nyíltan antiszemita írásai azt a benyomást keltik, hogy a jobboldal versenyt fut a szélsőjobboldali szavazókért, gesztusokat tesz feléjük, így remélve legyőzni a neonáci Jobbikot.

Ez azonban – bízunk benne – koránsem az egyetlen módszer. Mert a kormányzat gesztusai maguk is kultúrát teremtenek, és a felkorbácsolt nacionalizmus szellemét nehéz visszatömködni a palackba, ahonnan kiszabadult.

Az egészséges nemzettudatért azonban a baloldalnak is újra kell gondolnia a maga történelemképét, hangsúlyait, a határon túli magyarsággal kapcsolatos megnyilvánulásait.

A jogállam és a demokratikus normák megerősítése, konszenzus kialakítása az alapvető nemzeti kérdésekben, bal- és jobboldal egymással szembeni vitakultúrájának civilizálása, rendszeres közös, világos és egyértelmű állásfoglalása a szélsőséges eszmékkel szemben és az európai értékek mellett többet értne.

 

A Szombat szerkesztősége