„Amennyit együtt teszünk bele a közösségbe”
A Limmud Magyarország az Angliából elinduló nemzetközi Limmud mozgalom tagja, 2006-ban alapult. Önkéntességgel, közösségi tanulással lehetőséget ad zsidó élményre, párbeszédre a legkülönbözőbb zsidó identitással rendelkezők számára. Szenthe Antóniával, a Limmud Magyarország Alapítvány kuratóriumi elnökével beszélgettünk.
Suhangyalok és Jáhád – két kezdeményezés, amelyben a Limmudon kívül részt veszel. Mindig egyértelmű volt számodra, hogy szerepet fogsz vállalni a zsidó közösségben?
Mindkét, egyébként nagyon különböző vállalásomban az esélyteremtés lehetősége izgatott. Mai világunk a lehetőségek világa, de az elszigetelődésé, a kihullásé is. Jó dolog, ha igyekszünk megismertetni a boldogulásukat keresőket a lehetőségeikkel.
A zsidó közösségnek, a zsidó vallásnak kamaszkorom óta óriási a gravitációja, akkora, hogy végül itt találtam otthonra. Folyamatosan szembesülök ezzel a hatalmas örökséggel, a közösségi munkában is az ragad meg, hogy miként lehet ennek a találkozásnak az élményét megosztani, hogyan lehet ebből az örökségből minél többet megmenteni a mostani és az utánunk jövő generációknak is.
Az önkéntesség az Egyesült Államokban ragadott meg, ahol több évig éltem. Ott a helyi közösségekben a legjobb dolgok önkéntes alapon, jókedvűen működtek, és a vállalását mindenki komolyan vette. Így finom, célzott társadalmi hatást lehetett elérni.
A Jahad pedig a munkahelyem, a MAZSIHISZ nemrégen alakult közösségi szolgálata. Abszolút értelemben itt is ugyanazért dolgozom; hogy jobb esélyekkel élhessenek akár a kisgyerekek, akár a második generációs holokauszt túlélők.
A Limmud Magyarország önkéntese vagy, nemsokára pedig hivatalosan is a kuratóriuma elnöke leszel. Miben más ez a szereped az eddigi közösségi munkáidtól, miben különleges a Limmud?
Mi a tág értelemben vett közösségi diskurzusnak adunk teret. Nálunk megvan a lehetősége annak, hogy a legegyszerűbbtől a bonyolult strukturális kérdésekig témát válasszunk, amelyen együtt, tények és tudás alapján gondolkodhatunk. A zsidó identitás, bár sokakban él, ma legtöbbször nem jelent magától értetődően vallási, vagy akár közösségi kapcsolódást. Kell ez a semleges tér, ahol találkozhatnak a különböző zsidó közösségek, szervezetek, és a zsidóságukat különbözőképpen megélő emberek. Hasonló céllal alakult meg az első Limmud szervezet is Angliában, a 80-as években: a szekularizálódó világban kívánt párbeszéd lehetőséget nyújtani a közösség tagjainak.
Hogy miért különleges a Limmud? Vegyük a két alapértékét, a tanulást és az önkéntességet. Egyrészt, ma keveseknek adatik meg az, ami régen természetes volt: hogy a családjukban „belenőjenek” a pozitív zsidó identitásban és a tudásba. Másrészt, az identitásválasztás ma – jó ez, vagy sem – nagyrészt önkéntes. Ugyan ki választana egy nagyjából ismeretlen, első látásra komornak tűnő azonosságot? Szeretni csak azt lehet, amit legalább valamennyire ismertünk. Ezért a pozitív zsidó identitás alapja legtöbbször csak az önkéntesen vállalt tanulás lehet. A tanulás, amely nem csak ősi zsidó érték, hanem mint modern fogalom is, egyre fontosabb az állandóan változó világ megértésében.
A Limmudban kihasználjuk, hogy szinte mindenkinek van olyan tudása, amelyet érdemes megosztania. Nálunk mindenki egyszerre tanár és tanuló. Mindenki beteszi a közösbe a maga tudását, ha sok, ha kevés. Önként, ha tetszik önérdekből.
Mesélj arról, hogy mindezt hogyan keretezitek, milyen tevékenységei vannak a Limmudnak?
Főként tanulási eseményeket szervezünk, pár órástól a több naposig. Ezeken különböző zsidó vonatkozású témákban, előadások, beszélgetések folynak, közösen tanulunk. A legutóbbi Limmud Napokon közel 500-an vettek részt.
Hozzánk ugyanúgy eljönnek az ortodox zsidók, mint a szekulárisok. Szívesen látunk mindenkit, akinek van valamilyen zsidó kötődése, zsidó identitása, vagy akárcsak érdeklődése. A Limmud célja éppen az, hogy megélhesd a saját zsidó identitásodat, tovább fejleszthesd a tudásodat, gondolkodhass közösségi környezetben azokról a témákról, amelyek fontosak számodra.
Milyen hatással van a járvány és a járvány miatti korlátozás a munkátokra?
Kész csapás, hiszen a tevékenységünk eseményekre, személyes interakciókra épül. Ugyanakkor az új helyzet izgalmas lehetőség is: ha szeretnénk megmaradni, át kell térnünk online üzemmódba, megőrizve a Limmud varázsát, a személyességet. Első online eseményünk – a tavalyi Bálint házi Sávuot rendezvény egyik programsávja – a Föld, az élővilág és az ember közös jövőjéről, a kölcsönös esélyt biztosító, fenntartható emberi kultúráról szólt. Ez a téma egyre fontosabb, ezért tovább foglalkoznunk vele. Az elszigeteltség és a mentális egészség összefüggéseiről, történelmi zsidó nőalakok helykereséséről is tanulunk majd. Tervezünk egy nagyon kezdő főzőtanfolyamot is, mert otthon maradva, pénzszűkében sokan szívesen főznének maguknak, ha az abszolút alapoktól kaphatnának segítséget. Amíg keverjük a főzeléket, dumálunk.
Hol helyeznéd el a Limmudot a zsidó közösségi térképen? Milyen kapcsolataitok vannak más zsidó közösségi civil szervezetekkel és intézményekkel?
Talán érdemes a Mozaik Hubbal, és a Hub tagságunkkal kezdeni, mert ez jelzi a testvéri viszonyunkat más zsidó civil szervezetekkel. Az egymásról tudás, az együtt levés nem csak gyakorlati szempontból hasznos, de felemelő is.
A legnagyobb intézménnyel, a MAZSIHISZ-szel közeli és baráti kapcsolatban vagyunk. A sokszínű világra nyitott zsidóság mottójával egyetértünk, és örülünk, ha újabb és újabb tartalommal töltődik meg. Mi a Rumbachban működünk, így a MAZSIHISZ biztosítja az infrastruktúránkat, ezen felül pedig a forrásaink egy bizonyos részét is. Vagyis, élvezzük a MAZSIHISZ egyik színvonalas szolgáltatását.
Említetted a tanulást és az önkéntességet, mint a Limmud értékeit. Mint szintén a vallási hagyományhoz kapcsolódó értéket, ezek mellé sorolhatnánk az adakozást is. Mit gondolsz, ezeket mennyire tekintjük egyéni vagy akár kollektív szinten értékeknek a mai magyarországi zsidó közösségben?
Nagyon fontos kérdés. Az önkéntesség megítélése a civil szférában természetesen pozitív. Ugyanakkor az önkéntesség nagy felelősséggel jár. Lehetnek egy civil szervezetnek bármennyire sikeres a rendezvényei, sosem fejt ki valódi hatást. Ha nincs jó önkéntes kuratóriuma, amelyik a stratégiai irányt adja, ha nincsenek önkéntesei, akik a munkát segítik, és a lelküket viszik bele, sosem lesz élő.
Más a helyzet az adományozással. Az adakozás kultúráját mindenkinek újra kell tanulnia. A módos közösség fogalma, az önfenntartás kultúrája a holokauszttal majd az azt követő 40 év nihilizmusával jószerével elveszett. Önfenntartó közösségek teljes ellentétét látjuk, még ha némileg javult is a helyzet az utóbbi években. A felelősségvállalást minden szinten újra kell építenünk. Meg kell értenünk, hogy a közösség annyi, amennyit ki-ki beletesz. Hitben, tanulásban, önkéntességben, adakozásban. Akkor jó zsidónak lenni Magyarországon többet jelent majd pár zsinagógalátogatásnál meg a hosszúnapi böjtnél.
A beszélgetés a Szombat folyóirat és a Mozaik Zsidó Közösségi Hub együttműködésében készült interjúsorozat része. (x)
Címkék:2021-02, civil hang