Aki előmozdította a náci faji törvényeket és az izraeli atomprogramot is

Hans Globke, német hivatalnok, aki hírhedt kézikönyvet írt a nürnbergi faji törvények alkalmazásáról, a háború után óriási kölcsönt gründolt a dimonai atomreaktor fejlesztésére – írja a londoni Times.

Hans Globke a náci érában belügyminisztériumi főtisztviselőként dolgozott. Feladata a nürnbergi faji törvények értelmezése és alkalmazása volt, továbbá segített a szlovákiai zsidótörvény végrehajtásában.

Hitler hatalomra jutásakor Globkét az „állampolgársági és faji ügyekkel” bízták meg, és felettesei kiemelték „pozitív hozzáállását”. 1936-ban jogi kommentárt fűzött a faji törvényekhez; ezt a kézikönyvet, amely a szabályok kemény betartását követelte meg, széles körben alkalmazták a náci Németország bíróságain.

A kézikönyv többek között azt tartalmazta, hogy „Árják és nem árják közötti nemi kapcsolat akkor is bűntettnek számít, ha Németország határain túl történik.” Bevezette azt a záradékot, hogy „a zsidó férfiak középső neve legyen Izrael, a nőké pedig Sára, hogy könnyebb legyen őket megkülönböztetni”. Globke a megszállt országokban utazva rendeleteket fogalmazott arról, hogyan lehet az árjákat az „alsóbbrendű fajoktól” megkülönböztetni. 1941-ben rendeletet készített elő, amely az ilyen országok zsidóit megfosztotta állampolgárságuktól, és lehetővé tette vagyonuk elkobzását; ezt tekintik a Holokauszt egyik legfontosabb jogi alapjának.

Mégis, a háború után Globke sikeresen vedlett át anti-nácivá: azokhoz tartozott, akik „eskü alatt vallották, hogy részt vettek a Hitler-ellenes mozgalomban”. A nürnbergi perben még tanúskodott is. Nyugaton egyszerű állami tisztviselőnek tartották, nem pedig a nácik hívének. 1953 és 1963 között Konrad Adenauer nyugatnémet szövetségi kancellár tanácsadója volt kormányalakítási ügyekben.

Kapcsolatban állt hírszerző központokkal, a CIA révén elérte, hogy neve ne szerepeljen az Eichmann-perben és a periratokban. A német kormány elérte, hogy az Eichmann emlékiratainak egy amerikai magazinban megjelent változatából töröljék a Globkére történő hivatkozásokat. Eichmann ügyvédje, Robert Servatius – akinek ugyancsak voltak német hírszerző kapcsolatai – gondoskodott róla, hogy védence utolsó szó jogán elmondott beszédéből kivágják a Globkéről tett említéseket és másokról ne tegyen említést az.

A Times cikke arról ír, hogy hónapokkal a per előtt Globke Adenauer segítségére volt egy titkos megállapodás előkészítésében, melynek keretében (mai értéken) mintegy 5,5 milliárd dollár német kölcsönt nyújtottak volna egy Negev sivatagi „fejlesztési projekt” céljára. Ez volt a dimonai nukleáris kutató reaktor.

A riportban szó esik a német külügyminisztérium memorandumáról, amely összefoglalja az akkori német védelmi miniszter, Franz-Josef Strauss és Izrael miniszterelnöke David Ben Gurion közötti megbeszélést. Eszerint „Ben Gurion felvetette az atomfegyver kérdését, azzal, hogy a kancellár Izrael segítségére lesz a Negev fejlesztésében.” A németek az Eichmann-per idejére fölfüggesztették a tárgyalásokat.

A Times riportja nem szól arról, hogy a kölcsön végül összejött-e, csak arról ír, hogy Globke „kulcsszerepet játszott az izraeli atomfegyver kifejlesztésében”.

Times of Israel – Bassa László