„A zsidóságban megláttam mindazt, ami  az egyediséget és a világra való nyitottságot jelképezi”

Volt nemzetközi kapcsolati ügyintéző mezőgazdasági gépekkel foglalkozó intézményekben, titkárságvezető külkereskedelmi vállalatnál. Volt  a magyar külügyminisztérium szakmai főtanácsadója, Brüsszelben a Magyarországi Régiók és Önkormányzatok Képviselete igazgatóhelyettese, Münchenben főkonzul. Bizalmi munkákkal különböző pozíciókat töltött be Antall József, Horn Gyula, Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor kormányzati ideje alatt. Magyar anyanyelvén kívül angolul, oroszul, franciául és németül beszél tolmácsszinten.

Nyugdíjas, szabadideje nincs. Minden nap úszik, sokat olvas és ír. Könyve jelent meg: „Egy előszoba titkai-Horn Gyula közelről 1994-1998.” címmel. Alelnöke egy szentistváni matyó hagyományőrző egyesületnek.  Soha nem szenvedett hiányt vállalkozó kedvben, ma is tele van tervekkel.

Akivel beszélgetek: Baranyi Mária

Önt idézem: „Mindig is meg akartam váltani a világot” – Hogy áll ez az ügy?

Lemondtam róla.

Akkor beszéljünk az indulásáról.

Szegény családban,  nem sokkal a háború után születtem, Szentistván faluban, szüleim gazdálkodtak, éltünk, ahogy az adott körülmények között lehetett. Például nem volt áram Szentistvánon. Csak 1953-ban vezették be, addig petróleumlámpával világítottunk, emellett tanultam meg írni-olvasni.

Idén Mensch díjat kapott. Mi áll a laudációban?

Semmi, ilyen nem készült. Az átadáskor mindenkire rábízták, hogy mit mond el önmagáról. Ez meglepett, de megvolt a maga érdekessége, értéke.

És mit mondott önmagáról?

Azt mondtam, hogy nem tartom magam elég méltónak erre a díjra olyan elődök mellett, mint Göncz Árpád, Hegedűs D. Géza, Röhrig Géza. Én nem tettem soha semmi különöset, mindig csak azt, amit az értékrendem és a lelkiismeretem megkövetelt.

De hát mégiscsak megkapta ezt a díjat.

Nekem megvan a viszonyulásom a mindennapi életben a zsidósághoz, bár ez a díj nem a zsidósághoz kapcsolódik – legfeljebb annyiban, hogy általános emberi értékek birtokosainak adják. Mint ilyen, ez magában foglalja a zsidó értékeket is – és én talán tettem valamit ezeknek az értékeknek a kifejezéséért és érvényesítésért. Így például a zsidó kárpótlások rendezése idején az 1995-1997 közötti időszakában, amikor Horn Gyula miniszterelnöki titkárságát vezettem. Aztán dolgoztam a Sorsok Háza projekt nemzetközi tanácsadó testület munkájának koordinálásán és legújabban a zsidó temetők megmentése érdekében tevékenykedem.

Mikor és hogyan került kapcsolatba a magyar zsidósággal?

Gyermekkoromban apám emlegette, milyen jó kapcsolata volt a szentistváni malom zsidó tulajdonosával. Öt-hat évesen tudtam, hogy van kóser és tréfli, mert  zsidó libavágás volt a faluban és a tréflit  apám segítségével szétosztották a szegények között. Továbbá apám, amikor egy kicsit becsípett  mindig a „Hej zsidó lány ,  zsidó lány….” kezdetű nótát énekelte. Először tehát apámtól hallottam a zsidóságról és az elhurcolásukról is. A malom tulajdonosa megkérte apámat, hogy vegye magához minden tulajdonát, amíg visszajön a munkaszolgálatból. Apám ezt a  lelki terhet nem vállalta, mondván, mitévő legyen, ha barátja mégsem jön vissza. Aztán  én Budapestre kerültem és a szentistváni zsidósággal nem foglalkoztam. Jóval később, amikor pályám révén a zsidótemetők megmentésével kapcsolatos országos és nemzetközi programokba bekapcsolódtam, akkor természetesen szívügyemnek tekintettem a szentistváni zsidó temető rendbetételét is és mélyebben tájékozódtam a község egykori zsidó életéről. Kapcsolatba kerültem egy ottani történelem szakos igazgató tanárral, aki a temető felújítása kapcsán kezdte el kutatni  a zsidó múltat, ő vette számba a helyi zsidóságot és azonosította be a zsidó sírköveket is.

Milyen szerepe volt Önnek a zsidó kártalanítási folyamatban?

A párizsi békeszerződésben szerepel a  magyar  kötelezettség a Soá túlélőinek kártalanítására. Horn Gyula miniszterelnök titkárságvezetője voltam, amikor  erről az ügyről tárgyalások kezdődtek  és ideérkezett Israel Singer, a Zsidó Világkongresszus főtitkára. Az ország akkor is éppen nehéz gazdasági helyzetben volt, akkor vezettük be a „Bokros csomagot”. Horn Gyulának az volt a félelme, hogy ebben a helyzetben egy általános zsidó kárpótlás antiszemita hullámot váltana ki. A Zsidó Világkongresszus New Yorkban élő magyar képviselője Keller László volt, akihez valaki – nem  tudom már  pontosan, hogy ki – beajánlott engem. Azután mindig hozzám fordultak, ha valamit orvosolni kellett a zsidósággal kapcsolatban: ha a zsidó szeretetkórház kimaradt a normatív támogatásból, ha bántották Schweitzer József főrabbit, és így tovább. Én lettem a kapcsolattartó a Zsidó Világkongresszussal és egyengetője a zsidó kárpótlás ügyének.

Horn Gyula és Jichák Rabin izraeli miniszterelnök kapcsolatáról kérdezem.

Jó kapcsolatban voltak. Horn Izraelben tekintélynek örvendett. 1989-ben, Horn külügyminisztersége idején a felbomló Szovjetunióból alijázó zsidók Budapesten keresztül utazhattak Izraelbe. Ez volt egyben a nyitás, a demokratikus átalakulás kora. 1989 szeptemberében Budapesten Horn Gyula és Mose Arensz külügyminiszterek aláírták a magyar-izraeli diplomáciai kapcsolatok nagyköveti szintű helyreállításáról rendelkező okmányokat. 1990. január elején Horn Gyula személyében, 1967 után először látogatott Izraelbe kelet-európai külügyminiszter. Ez alkalommal aláírták a két ország közötti kulturális, oktatási és tudományos megállapodást is. Én Horn és Rabin jó kapcsolatáról már csak Rabin  halálakor értesültem.1994 augusztus közepétől voltam Horn miniszterelnöki titkárságának a vezetője, Rabint pedig 1995 november elején gyilkolták meg Izraelben. Feladatunk volt egy hivatalos gyásztávirat megfogalmazása. Már majdnem elküldtük, amikor Horn elolvasta és személyesen átírta – miniszterelnöki és egyben mély, magánemberi érzelmeit is kifejezve.

1980-tól a Magyar Rádióban, majd a Magyar Távirati Irodánál dolgozott. Mi volt a munkája ezekben az  intézményekben?

A szocialista országok rádió-televízióinak nemzetközi programjaiban való részvételünkön dolgoztam. Feladatom volt többek között a Rádió elnökének és elnökhelyettesének segítése  a nemzetközi kapcsolatokban, a nemzetközi fórumokon elmondott beszédeik megírása is. Szakbizottsági szinteken a gazdaságpolitikai, zenei, kulturális csereprogramok összeállításában, koordinálásában vettem részt. Részt vettem kétnyelvű irodalmi estek szervezésében. Orosz és német versek és prózai művek hangzottak eredeti nyelven és fordításban. Ezt a munkát különösen szerettem. Később Münchenben, már főkonzulként kétnyelvű estet rendeztem József Attila verseiből. Mi csináltuk az első  vitaműsort  a szocialista országokból érkezett, gazdaságpolitikai műsorokat készítő rádiósokkal. Ekkorra nálunk  már feszegették a tervgazdálkodás kereteit, úgyhogy a vita nagyon érdekesen alakult. Csodásak voltak továbbá a zenei műsorcserék.  Olyan emberekkel dolgozhattam együtt, mint az Erkel és Kossuth díjas Kocsár Miklós zeneszerző, Meixner Mihály  rádiós zenei szerkesztő.

És az MTI?

Azzal kezdem, hogy a csernobili atomerőmű felrobbanásáról nekem kellett  az első,  piros-csíkos  hírt megírni a magyar kormány- és pártvezetők számára. Két szerkesztőség volt. Egy az MTI hivatalos, nyilvánosan kiadott hírei számára. Én a másik vonalon, a belső-bizalmas hírek szerkesztőségén dolgoztam. Mi a nyugati hírügynökségek anyagait dolgoztuk fel és az eredeti híreket forráshűen adtuk tovább. A piros csíkos a legszigorúbb, legbizalmasabb minősítést jelentette. Híreit  naponta, este 10-kor zártuk és másnap reggel már nyomtatva – rajtuk keresztben egy piros csík – kerültek az ország vezetőinek asztalára. Azon a bizonyos áprilisi napon hatalmas halmokban érkeztek az asztalomra a  nyugati hírügynökségek telexei. Nézem, Csernobil…atomkatasztrófa…. Ötpercenként jöttek az újabb és újabb hírek. Ebből kellett nekem kiválasztani a lényeget. Akkor még  a szakemberek kivételével általában elég keveset tudtunk az atomerőművekről itthon. Nagyon nagy felelősség volt rajtam. Ma is büszke vagyok arra, hogy sikerült a három leglényegesebb szempontot megragadnom az eseményből elsőként és ezt írtam le a jelentésemben: a műszaki, technológiai hiányosságot, az egészségügyi és a környezetkárosító veszélyeket. Természetesen megemlítettem közvélemény tájékoztatásának elmaradását is.

1990-1994. Szerződéses munkatárs a Miniszterelnöki Hivatalban, Antall József kabinetirodáján. Hogyan került oda?

Már az MTI-től is több alkalommal kikértek tolmácsként. Például akkor is, amikor Gorbacsov egy delegációt küldött ide a kétszintű bankrendszer tanulmányozására. Rendszeres kapcsolatom volt a Külügyminisztériummal. A rendszerváltás legelején sok német delegáció jött tényfeltáró céllal. Kereszténydemokraták, szociáldemokraták és sorban kísértem őket a különböző pártokhoz, így az MDF-hez is. Amikor Antall József lett a miniszterelnök, külső, szerződéses munkatársnak kértek fel német nyelvű levelezésre, tolmácsolásra, illetve a német nyelvű kapcsolattartást intéztem ott a kabinetben. Elkísértem Antall Józsefet az első németországi útjára, amikor még csak miniszterelnök jelölt volt. Négyszemközti találkozójukon is én voltam a tolmács. Helmuth Kohl  kancellár megkérdezte, hogy miben tudna segíteni, a hangulat  nagyon közvetlen és őszinte volt. Felvetődött a magyar adósság kérdése is. Antall elmondta, hogy nálunk nagy a munkanélküliség, mire Kohl válaszolt, hogy ott is és azt mégsem teheti, hogy a magyar munkanélkülieknek fizet segélyt. Decemberben kitört a taxisblokád. Kohl egy külön géppel német kormánydelegációt küldött ide azzal, hogy mire van szüksége az országnak, miben tudnak segíteni. Ekkor is én voltam a tolmács.

Hogyan lett az Antall kormány bizalmi tolmácsából Horn Gyula miniszterelnöki titkárságának vezetője?

Horn személyzetise felhívott, hogy az új kormánynál vállalnák-e hasonló szerződéses munkát, mint Antall József mellett. Vállaltam, és két hét múlva már a titkárság vezetésével bíztak meg. Megszüntették a korábbi szerződésemet, előléptettek és bekerültem a köztisztviselői rendszerbe. Programszervező, döntéselőkészítő munkák képezték a feladataimat.

Olvasom az Ön könyvében, hogy  miniszterelnöki titkársága idején érkezett Magyarországra Bill Gates és a Windows 95 szoftver.

Horn Gyula 1995 nyarán az Egyesült Államokban levelet adott át  az akkori alelnöknek melyben kifejezte, hogy Magyarország szeretne bekapcsolódni a globális információs társadalom megvalósítása programba.  Bill Gates szeptember elsején már itt is volt és létrejött a megállapodás a Microsoft és a Matáv között.  Horn nem használta a számítástechnikát, de nyitottságával, politikai érzékével az informatika korszakos jelentőségét azonnal felismerte. Nekem Gates parlamenti fogadásának előkészítésében, szervezésében volt feladatom.

Közvetlenül, bizalmi feladatokon, tárgyalásokon dolgozott együtt Antall Józseffel is, Horn Gyulával is, ami ma elképzelhetetlen lenne. Hogy-hogy nem okozott problémát a múltja?

Egyetlen klikkhez sem tartoztam, senkinek nem voltam úgymond az embere.  Független voltam,  mindig igyekeztem a szerintem jó ügyeket elősegíteni és nem azt néztem, hogy kormány, vagy ellenzéki oldalról jött-e egy kezdeményezés. Ebben az időben sok uniós delegáció járt nálunk, így sikerült jó kapcsolatot kialakítanom Hans Beckkel, az Európai Bizottság budapesti képviselőjével is. Ő vetette fel, hogy létre kellene hozni Brüsszelben a magyar régiók képviseletét. Elkezdtünk ezen dolgozni és mondtam, hogy engem ez a feladat nagyon érdekelne. Így kerültem négy évi miniszterelnöki titkárságvezetés után Brüsszelbe, 1999-ben, mint a „Magyarországi Régiók és Önkormányzatok Képviselete az Európai Unió intézményeinél” igazgató helyettese. Feladatom volt a régiós kapcsolatok kiépítése és az önkormányzatok felkészítése az uniós tagságra.

2016-ban Orbán Viktor miniszterelnökségének szerződéses szakmai tanácsadója volt a pályázat kiírás koordinálására a hazai zsidó temetők megőrzése terén.

Az Európa Tanács határozatban rögzítette, hogy az európai zsidó temetők az európai kulturális örökség szerves részét képezik. Már beszéltem Horn miniszterelnöki titkárságvezetői időmben kiépült kapcsolataimról a nemzetközi zsidó szervezetek egyes vezetőivel, így kerültem ismét a zsidó temetők ügyéhez. Eörsi Mátyással, az Európa Tanács korábbi parlamenti közgyűlési képviselőjével és Komoróczy Géza egyetemi tanárral próbáltunk kialakítani egy előterjesztést a hazai zsidó temetőkkel kapcsolatban az Európa Tanács közgyűlése részére. 2012-ben az Európa Tanács Közgyűlése el is fogadott egy határozatot, amelyben a zsidó temetőket az európai kulturális örökség részének nyilvánította és ajánlásokat fogalmazott meg a kormányok részére. A magyar kormány ezeknek az ajánlásoknak nagy részét  kormányhatározatban erősítette meg. Első lépésként egy milliárd forintot különítettek el a hazai zsidó temetők örökségvédelmének megkezdésére. A koordináció nem volt zavartalan. A külföldön élő magyar ortodox közösségek képviselői olyan követelményekkel léptek fel, melyeket az évtizedek alatt kialakult körülmények között már nem lehetett megvalósítani. Csak egy példa: nem lehetett egy belterületen lévő zsidó temető köré két méter húsz centi magas betonfalat építeni. Addig-addig folyt a vita, amíg a Salgótarjáni úti zsidó temetőnek adta a kormány ezt a pénzt. A pályázati kiírás elkészült, de néhány technikai részlet függőben maradt. Világossá vált, hogy a pályázatok kezelését nem célszerű kormányszervek által folytatni, úgyhogy a következő félmilliárdot már a MAZSÖK kezelésébe helyezték át. Figyelemmel kísértem később is a  pályázatokat, bár már nem hozzám tartoztak. Elég sok temető került felújításra.

2021-től a németországi Európai Zsidó Temetők megóvása közhasznú társaság(ESJF) magyarországi koordinátora. Mivel foglalkozik ez a szervezet és milyen magyarországi tevei vannak?

Ez a szervezet a német kormány egymillió eurós  adományával indult. Nonprofit civil alapítványról van szó, melynek célja a zsidó temetők megóvása Kelet-Európában. Központjuk Ukrajnában, Kijevben van. Többek között drónok segítségével felmérik, feltérképezik a zsidó temetőket. Történészekből álló kutatócsoportjuk aztán ezen temetők múltját, történetét feldolgozza. Egy további csoportjuk  kerítések építésével foglalkozik a temetők védelmének biztosítására. Magyarország eleinte nem volt benne ebben a programban, de 2020-ban meghívták a MAZSIHISZ-t a pozsonyi konferenciájukra, ők pedig engem is felkértek, hogy vegyek ebben részt. Winkler Miksával összeállítottunk egy anyagot a magyarországi zsidó temetőkről, és a konferencia másnapján ismertettük. 2021-ben aztán Magyarországot is bekapcsolták a nemzetközi programjukba és még ebben az évben megtörtént  az első  hazai drónos temetőfelmérés. Hajdú és Szabolcs-Szatmár zsidó temetőit mérték fel, majdnem háromszázat, csak ebben a két megyében. A drónos felmérők a helyszíneken voltak, én Budapestről szerveztem a munkát. Egyeztettem az önkormányzatokkal, tárgyaltam temetőgondnokokkal, kinyitattam a temetőket, állandó élő kapcsolatban voltam a helyszíni felmérőkkel. 2022-ben  elkezdődött a kerítések építése, de pénz hiányában abban az évben csak három épült meg. Nyírkáta zsidó temetője területének megvédése különösen jól sikerült. Az alapítvány  ragaszkodott az ünnepélyes átadáshoz, melyen részt vett többek között a budapesti német nagykövet asszony  és a MAZSIHISZ elnöke. Méltó, szép átadást sikerült megszerveznünk, melyet  kis konferencia követett. Ezen én a nyírkátai zsidók történetéről, a helyi református lelkész pedig a helyiek együttéléséről beszélt. 2023-ban Magyarországon volt a nemzetközi szervezet konferenciája és 2024-re hazánk zsidó temetőire kívánják helyezni  tevékenységük súlypontját. Legfontosabbnak a felmérések elvégzését tartják, mert ezt tekintik az első lépésnek a megóváshoz. Első lépésként tudni kell, hogy hol, mi és milyen állapotban van. Információim szerint most készülnek a tervek a pénzügyi források biztosítására és folytatódni fognak a temető bekerítések is.

Időben egy kicsit előre ugrottunk. Térjünk vissza 2018 márciusára, amikor egy fél évig  Márki-Zay Péter kabinetfőnöke lett a Hódmezővásárhelyi Polgármesteri hivatalban. Ez hogyan történt?

Úgy, hogy Márki-Zay Péter polgármesterré választása után valamikor február végén lemondott a jegyző, az aljegyző, felállt a hivatal állományának húsz százaléka, távozott a teljes kabinet. Én Budapesten élek, mégis megkerestek ismerősök révén, hogy segítsek. Lementem vonattal, gondoltam, talán hetente egyszer ezt meg tudom tenni, de abszolút lehetetlen helyzetet találtam. Visszafelé a vonaton gondolkodtam és úgy döntöttem, hogy ez a kihívás engem érdekel, hiszen a kihívások mindig is vonzottak. Elhatároztam, hogy felépítek Hódmezővásárhelyen a semmiből egy polgármesteri kabinetet, rendezem a hivatalt. Leköltöztem, először úgymond három hónapra, akkorra majd találnak mást. Ebből aztán több, mint hat hónap lett, és úgy gondolom, elég jól meg tudtam szervezni ott a dolgokat, mert máig visszahallom a munkám értékelését.

2020-tól magánvállalkozóként szerződött Budapest II. kerület önkormányzatával külkapcsolati és protokoll tanácsadásra. Mivel foglalkozik ma egy önkormányzati protokoll tanácsadó?

A II. kerületben harminc nagykövetség és még több rezidencia van, továbbá vannak testvérvárosi kapcsolatok. Protokoll tanácsadói feladat például, hogy hogyan írjanak alá egy jegyzőkönyvet, hogyan kezeljék a nagykövetek problémáit. Egy alkalommal az egyik nagykövet rezidenciája előtt magasra nőtt a gaz, és  a környékbeli lakók panaszt tettek. Feladatom volt szólni a nagykövetnek, hogy szíveskedjen lenyírni a füvet.

Ön a Szentistváni CSIBIRKA hagyományőrző egyesület alelnöke is.

Büszke vagyok a szentistváni matyó hagyományokra. Múzeumi etnográfussal közösen könyvet írunk a szentistváni matyó hímzésről. Filmet készítettem a szentistváni népviseletről, és a népviseletet bemutató könyv megírására pályázatot nyertem.

Jelenleg min dolgozik és milyen tervei vannak?

A II. kerületben van Gül baba sírja. Nagyon szépen kialakították a türbe körüli területet. A tervek szerint a polgármester idén ősszel felkeresi a török testvérvárosokat, ennek az útnak az előkészítésén dolgozom. Ősszel írnom kell a matyó viseletről szóló könyvemet. Idén még tervezünk egy nagyobb zsidó temető kerítést, nagy valószínűséggel Fehérgyarmaton. Elő kell készítenem az új MAZSIHISZ elnök és az Európai Zsidó Temetők Alapítvány vezetőinek találkozását a jövő évi és a további együttműködés megbeszélésére. Reményeim szerint 2024-ben az ideinél nagyobb tempóban folytathatom a zsidó temetők projektet. Aztán szeretnék még további könyveket írni.

Végül hadd kérdezzem meg, hogy mit jelent Önnek a zsidóság?

Pécsett, a zsinagógában hallottam egy előadást „Zsidó elemek Jancsó Miklós filmművészetében” címmel. Azzal kezdtük a beszélgetésünket, hogy mindig szerettem volna a világot megváltani. Ez azt is jelenti nálam, hogy mindig nyitott voltam a világra. Egy abszolút kicsi matyó faluból jöttem, mindig is meg akartam őrizni az egyediségemet, de mégis az egész világra, a tágabb összefüggésekre tekintettem. A zsidóságban megláttam mindazt, ami az egyediséget és a világra való nyitottságot jelképezi, együtt,  egyszerre és elválaszthatatlanul. Ahogy a Jancsó filmek motívumait néztem, az  számomra kifejezte a középszerűségtől, az átlagtól, az uniformizálástól való eltérést, az egyediséget, a világ tágasságát. A zsidóságnak számomra filozófiai és életszemléleti jelentősége is van. Igyekszem a gyökereimbe kapaszkodva, egyediségemet megőrizve, nyitottan tekinteni az egész világra.