„A nyugati világban be kell tiltani minden palesztinpárti tüntetést”

Körkérdést intéztünk a Hamasz Izrael ellen indított háborújáról és annak világvisszhangjáról írókhoz, kutatókhoz, véleményformálókhoz. Az alábbiakban Kácsor Zsolt író válaszol.

Milyen minőségi változásokat hoz a Közel-Keleten a Hamasz Izrael ellen indított háborúja?

A Hamász terrorakciójára nem használnám a háború fogalmát, mert háborút államok indítanak, terroristák nem, a terroristák továbbá nem katonák, hanem állatias elkövetők. Remélem, hogy az izraeli válaszcsapás következtében a Hamász olyan emberveszteséget szenved el, hogy örökre eltűnik a Gázai övezetből (de nem vagyok naiv, lesznek a terroristáknak követőik és utódaik). Hogy a térségben milyen változások várhatók, az főként attól függ, hogy mi lesz a Gázai övezet státusza, hiszen az a Gáza, amelyet az elmúlt években ismertünk, október 7-e óta már a múlté. Leegyszerűsítve az a fő kérdés, hogy az izraeli győzelem után ki gyakorolja majd a hatalmat az övezetben; remélem, hogy a megoldás Izrael javát és érdekét szolgálja majd.

Mit szólsz az Európában és Amerikában is zajló palesztin-szimpatizáns tüntetésekhez?

Elítélem azokat az európai állami és rendvédelmi vezetőket, akik a palesztinpárti demonstrációkat a szólásszabadság jegyében engedélyezték, a szólás szabadságába ugyanis nem fér bele terroristák ünneplése. Külön elítélem az Európai Unió vezetését a mindenféle bizottságaival és parlamentjével együtt, mert az EU-nak mielőbb egyhangú határozatot kellett volna hoznia a palesztinpárti megmozdulások betiltásáról. Mivel elkötelezett EU-párti vagyok, szomorúan látom, hogy a terrorista-ünneplő demonstrációk ellen nincs határozott, egységes fellépés. Holott nyilvánvaló: az október 7-i támadás elkövetői annak tudatában mészároltak, hogy a Gázai övezet lakosságának többsége szimpatizál velük. A gyilkosok tudatában voltak annak is, hogy Izrael válaszcsapása irgalmatlan lesz, a terroristák tehát éppen azokkal nem törődtek, akiknek az állítólagos védelmében megtámadták Izraelt. Ilyen emberekkel szimpatizálni bűn.

Hogyan értelmezhetőek ezek a tüntetések, lehet-e látni, milyen közegből érkeznek a résztvevők, és milyen tényezők állnak a háttérben?

Vannak olyan nyugati mozgalmak, amelyek a kisebbségvédelem támogatandó eszményét az izraeli–palesztin konflikusra is kiterjesztik, holott világos: a térségben zajló véres küzdelem nem értelmezhető csupán kisebbség- és jogvédelmi kérdésként. Nagyon könnyű az Egyesült Államokból vagy Nyugat-Európából áldozati szerepben láttatni általában véve a teljes palesztin kisebbséget, holott a palesztin terroristák nem áldozatok, hanem tettesek, az őket támogató gázaiak százezrei pedig bűnrészesek. Akik szóvá teszik, hogy az izraeli válaszcsapásban ártatlan palesztinok is meghaltak, éppen azt hagyják figyelmen kívül, hogy maguk a palesztin terroristák használták élő pajzsként Gáza lakosságát, Izrael viszont a támadások előtt figyelmeztette az övezet lakóit, hogy távozzanak a hadműveleti területekről. Aki mindezt figyelmen kívül hagyja, az elvakult Izrael-gyűlölő. Vagy ha nem az, akkor a saját kénye-kedve szerint értelmezi a tényeket a vélt morális fölényének igazolására.

Mit kezdhet a nyugati világ – ahol a szólás- és véleményszabadság alapérték – ezekkel a szimpátiatüntetésekkel, amelyeken megjelenik a nyílt Izrael-ellenesség, olykor a leplezetlen antiszemitizmus, és időnként nyíltan éltetik a Hamaszt, amelyet ezek az országok hivatalosan terrorszervezeteként tartanak számon?

A szólás- és véleményszabadságba egyes dolgok nem férnek bele: a szólás- és véleményszabadság nem irányulhat gyilkosok ünneplésére és közvetve egy egész ország, jelen esetben Izrael elpusztítására. Az izraeli–palesztin konfliktusban lehetetlen mind a két felet egyformán támogatni, nem lehet egyrészt-másrészt módon maszatolni, mert ez vérre menő „vagy-vagy” helyzet. A nyugati világban be kell tiltani minden palesztinpárti tüntetést, különben az antiszemiták arra a következtetésre jutnak, hogy immár szabadjára engedhetik „a zsidók” iránt érzett gyűlöletüket, ennek pedig általában pogrom a vége.

Hosszabb távon merre mozdulhat el Európa és Amerika az efféle tüntetések hatására?

Európa és Amerika jövője nem egytényezős: nem lehet csupán arra szorítkozni a várható fejlemények kapcsán, hogy hol, hányan és milyen hangnemben tüntetnek a palesztinok mellett vagy Izrael ellen. Ha a palesztinpárti tüntetések Európában nem maradnak abba, akkor komoly közvélemény- és politikaformáló hatásuk lesz. A tömegnyomás a politikai vezetőket arra fogja kényszeríteni, hogy a migrációt és a muszlim asszimilációt új politikai megközelítésben tárgyalják. Ennek következtében tragikus módon megerősödhetnek Európában a neofasiszta pártok, attól pedig az Örökkévaló mentsen meg minden európai zsidó közösséget, hogy az ilyen szélsőjobb tartósan hatalmon is maradjon. Az Egyesült Államokra mindez nem vonatkozik, mert bármennyire is megerősödne az antiszemitizmus, ott fasisztoid pártképződmény soha nem jut hatalomra.