A náci üldözés iratainak legnagyobb archívuma

Interjú Végső István történésszel egy kevéssé ismert gyűjteményről.

– Bő egy éve beszélgettünk a szombat oldalán Gettóélet’44 – a magyarországi vidéki gettósítás története című könyvéről. Olvasom, hogy a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) delegációjának tagjaként tanulmányúton járt Bad Arolsenben. Hol van ez a város és miért látogattak oda?

Ez egy középkori gyökerű, szép barokk kastéllyal rendelkező kisváros Németországban, Hessen tartomány északi területén. Az Arolsen Archives delegációja meglátogatta a levéltárunkat idén áprilisban, e mostani tehát egyfajta viszontlátogatás és szakmai tanulmányút volt, amin részt vehettünk június végétől. Szatucsek Zoltán, az MNL Nemzetközi Kapcsolatok Igazgatóságának igazgatója, valamint Ámik Ákos levéltáros mellett én voltam még a delegáció tagja az Erasmus+ program keretében. Célunk az volt, hogy szakmai látogatása alatt tüzetesebben megismerjük az archívum történeti hátterét, állományvédelmi és digitalizálási stratégiáját, valamint azokat az innovatív közösségi és oktatási módszertanokat, amelyek mintaként szolgálhatnak a hazai közgyűjteményi gyakorlat számára is.

– Hogyan alakult meg az archívum, és hogyan írná le a jelentőségét? Melyek a fő gyűjteményi kategóriák?

Az Arolsen Archives története közvetlenül a második világháború lezárását követő időszakig nyúlik vissza, amikor a település hivatalos neve még Arolsen volt. A városban Buchenwald egyik altábora, az Arthur működött; különlegessége, hogy a holokauszt során itt nem voltak táboron belüli áldozatok. A keresőszolgálatot a nyugati megszállási övezetek határainak figyelembevételével, a megszállt terület középpontjában hozták létre. Az intézmény 1945 és 1948 között, a szövetséges hatalmak és az Egyesült Nemzetek Segélyezési és Újjáépítési Hivatala (UNRRA) közreműködésével jött létre „Nemzetközi Keresőszolgálat” (International Tracing Service – ITS) néven. Első munkatársai főként az egykori helyi altábor túlélői közül kerültek ki. Legfontosabb és legsürgetőbb feladata a náci üldöztetés áldozatainak dokumentálása, az eltűnt, deportált és kényszermunkára hurcolt személyek felkutatása, sorsuk tisztázása, valamint a túlélők támogatása és a hozzátartozók pontos tájékoztatása volt. Az intézmény fenntartását 1955-ben a Nemzetközi Vöröskereszt vette át. A gyűjtemény az évtizedek során a náci üldöztetés áldozataira és túlélőire vonatkozó világviszonylatban is kiemelkedő levéltári forrásegyüttessé vált. Bár az archívum hosszú ideig zárt volt a hagyományos kutatói forgalom előtt, a digitalizálás 1998-as megindulása szemléletváltást hozott, 2007-ben pedig a dokumentumok hivatalosan is megnyíltak a kutatók számára. Nemzetközi kulturális és történeti jelentőségét jelzi, hogy a gyűjtemény 2013 óta az UNESCO Világemlékezet Programjának része. Jelenlegi működésének jogi alapját a 2011-es berlini megállapodás adja, amely a korábbi, 1955-ös bonni egyezményt váltotta fel. Az intézményt tizenegy tagállam – Belgium, Franciaország, Németország, Görögország, Izrael, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Lengyelország, az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok – kormányzati képviselőiből álló Nemzetközi Bizottság felügyeli; elnökségét a tagok évente rotációs rendszerben látják el. A 2026/2027-es időszakban ezt a feladatot Izrael Állam tölti be. Az archívum szakmai kapcsolatrendszere is jelentős: 2013 óta elsődleges intézményi partnere a Németországi Szövetségi Köztársaság Szövetségi Levéltára, működésének pénzügyi hátterét pedig a német szövetségi kormány Külügyminisztériuma biztosítja, amely a 2026-os költségvetési évre 18,8 millió eurót különített el számára. Az intézményt Moritz Wein osztrák holokauszt-oktatási és antiszemitizmus-megelőzési szakértő vezeti, munkáját Steffen Baumheier igazgatóhelyettes segíti.

-Mekkora irat- és dokumentumállomány kutatható itt?

Az Arolsen Archives forrásbázisa méretében és jellegében is rendkívüli. Raktáraiban mintegy 26 000 iratfolyóméternyi eredeti dokumentumot őriznek a náci korszakból és a háború utáni évekből, amelyet 106 870 mikrofilm egészít ki. Összesen mintegy 30 millió dokumentumról van szó, amelyek hozzávetőleg 17,5 millió ember személyes adatait, sorsát és tragédiáját rögzítik. Az iratok között milliós nagyságrendben találhatók koncentrációs tábori transzport- és halállisták, bebörtönzési és megsemmisítési dokumentumok, kényszermunkára vonatkozó feljegyzések, valamint a túlélésről, a háború utáni gondoskodásról és az újrakezdésről tanúskodó személyes vallomások.

– Ki, mit és milyen feltételekkel kutathat az archívumban? Csak helyszíni, vagy online kutatás is lehetséges, utóbbinak melyek a feltételei? Az archívum anyaga milyen mértékben digitalizált?

Kiterjedt online archívumukban (https://arolsen-archives.org/en/archive/online-search/) település- vagy személynév, születési év szerint is kereshetnek az érdeklődők, kutatók. Kutatásra a Bad Arolsen-i olvasóteremben is lehetőség van. Átfogóbb kutatási projektekhez adatbázisukhoz távoli hozzáférés is lehetséges. Számos külföldi partnerszervezet (Belgium: Archives de l’État en Belgique, Brüsszel; Franciaország: Archives Nationales, Pierrefitte-sur-Seine; Luxemburg: Államkancellária – Emlékszolgálat a második világháború áldozataiért; Egyesült Királyság: Wiener Könyvtár, London; Izrael: Yad Vashem, Jeruzsálem; USA: USHMM, Washington; Lengyelország: IPN, Varsó) rendelkezik adatállományunk másolataival helyszíni kutatás céljából. Ezeket a másolatokat évente frissítik partnereik számára is. A kutatási lehetőségek, a kutatható személyek születési helyüket, lakhelyüket vagy deportálási helyszíneiket tekintve óriási területet érintenek Észak-Afrikától a Szovjetunióig. Sőt, akár Latin-Amerikában született hontalanok iratai is előkerülhetnek.

–Sok munkaképes magyar zsidó nőt Auschwitzból átvittek a Stutthof koncentrációs tábor altáborába, a thorn-i erdőkben létesített kényszermunkatáborokba.

Ez a táborkomplexum kiemelten fontos a magyar holokausztkutatásban. 1944 nyarán ugyanis körülbelül 5000 zsidó nőt – köztük több ezer, Auschwitzon keresztül oda transzportált magyar nőt – vittek a thorni erdőkbe. Az Arolsen Archives nagyszámú magyar vonatkozású dokumentumot őriz erről, így a  foglyok személyi kártyáit, a megbetegedett vagy a munkavégzés során meghalt nők elhalálozási jelentéseit és végül  a  felszabadított nők listáját.

– Vannak dokumentumok a kényszermunkásokról és egyéb menekültekről is?

Kényszermunkások és a „Displaced Persons” (DP) iratok két csoportban találhatók:

Polgári kényszermunkásokat dolgoztattak a Harmadik Birodalom gyáraiban, mezőgazdaságában. Ezeknek a nem tábori munkásoknak – közöttük magyar állampolgároknak- a munkakönyvei, beteglapjai és vállalati kartonjai itt kutathatók. A másik csoport a menekültügyi nyilvántartások. Itt vannak a háború után a szövetséges megszállási zónákban (főként Németországban és Ausztriában) tartózkodó több tízezer magyar menekült (DP) regisztrációs lapjai. Ide tartoznak a Nemzetközi Menekültügyi Szervezet (IRO) kivándorlási vagy segélykérelmi aktái, köztük olyanok is, akik a kiépülő kommunista rezsim elől menekültek el Magyarországról. Nem csak zsidók, vagy  náci üldözöttek, hanem az 1943/44-től menekülők iratai is megvannak. Azokéi, akik Nyugat felé menekültek és táborba kerültek, akár csak egy kis időre is. Egészen vegyes anyag tehát. Nem régen előadást tartottam Hódmezővásárhelyen. Ott vannak az adatbázisban többek között az antiszemita Endre Béla polgármester anyaga mellett a zsidó túlélő Kokron textilgyáros család dokumentumai is. Annyira vegyes az anyag, ahogy még a Koronaőrség parancsnoka, a Szent Koronát a náciktól és a kommunistáktól megmentő Pajtás Ernő ezredes anyaga is. Ám még a nyilas szimpatizáns, USA-ba menekülő Habsburg–Lotaringiai József Ágost főhercegről is vannak adatok. Persze van kartonja a Nobel-díjas Kertész Imrének és Gelléri Andor Endre írónak is.

– Olvasom, hogy a gyűjtemény részét képezik személyes tárgyak is melyeket vissza kívánnak szolgáltatni túlélőknek. Mindezt hogyan kell elképzelni?

A közönségkapcsolatok és a személyes emlékezetpolitika terén kiemelkedő jelentőségű a #StolenMemory program. A kezdeményezés célja, hogy a gyűjteményben őrzött, a koncentrációs táborok foglyaitól egykor elkobzott személyes tárgyakat (órákat, ékszereket, családi fotókat) visszajuttassák az eredeti tulajdonosok felkutatott hozzátartozóinak. Ez a program Magyarországot is közvetlenül érinti: a közelmúltban 39 személyes tárgy magyarországi tulajdonosát keresték, és ebből 20 esetben már sikerült is azonosítani és megtalálni a hozzátartozókat, ami jól mutatja a projekt gyakorlati és érzelmi hatását.

– Hallom, hogy az archívum részei a háború utáni keresések és tanúvallomások aktái is. Ezek  kutathatóak? Lehet keresni az archívumban  a háború utáni kivándorlási iratokban is?

A háború utáni keresések és tanúvallomások  aktáit (ITS-akták) a mai Arolsen Archives elődje évtizedeken át gyűjtötte, ezek tartalmazzák a túlélők és hozzátartozók kereséseit. Ez a világ legátfogóbb archívuma a nemzetiszocializmus áldozatairól és túlélőiről. A gyűjtemény az UNESCO Világörökség részét képezi. Ha például egy magyar túlélő a háború után (például kárpótlási eljárás során) igazolni akarta, hogy Thornban végzett kényszermunkát, az ITS erről igazolást állított ki. Ezek a háború után keletkezett levelezések, nyilatkozatok és DP (Displaced Persons) regisztrációs lapok szintén digitalizálva vannak. és kutathatóak.  A Menekültügyi iratok (Displaced Persons) a második világháború utáni szövetséges keresőirodák és a Nemzetközi Menekültügyi Szervezet (IRO) regisztrációs dokumentumai a felszabadult, hazatérő vagy áttelepülő emberekről.

Gondolom egy ilyen hatalmas archívumban nem egyszerű a keresés. Mit tanácsol a nem hivatalos kutatók számára?

Az online adatbázisok a névelírások, egyéb elütések miatt soha nem tökéletesek. Én azt javaslom minden érdeklődőnek, hogy írjanak e-mailt ([email protected]), és pontos tájékoztatást kérjenek, hogy van-e anyag a keresett személy kapcsán. A második világháború szörnyű forgatagában számos embernek nyoma veszett. Ám azoknak is érdekes lehet az adatbázis, akik egyszerűen csak családfakutatást végeznek. Döbbenetesen részletes iratanyagok is előkerülhetnek.

– Mennyire ismertek a hazai kutatók, magánszemélyek előtt az Arolsen Archives-ben rejlő kutatási lehetőségek és mekkora a magyar érdeklődés az itt őrzött anyagok iránt?

Csak kevesek használják és hivatkoznak a hazai kutatók közül az adatbázisra. Az Arolsen Archives kiadványaiban ennek ellenére foglalkoznak a magyar eseményekkel. A deportált magyar nőkről, a táborrendszerről és a magyar deportálás körülményeiről és a deportált személyekről is jelentek meg tanulmányok, kötetek az archívum kiadásában.