A „lóistállóban málladozó végtermék” – avagy: a dehumanizálás

A 888.hu publicistája, Szentesi Zöldi László cikket írt Radnóti Sándorról , „A szimplán hülye esztéta esete” címmel. Ebben szerepel – csak a példa kedvéért kiragadva – az alábbi három bekezdés.

«Inkább arról ejtsünk egy szót, amit Orbán Viktor szóba hozott Tusnádfürdőn: itt az ideje, hogy a ’68-asokat végleg elfelejtsük („Ha a ’68-as elit megy, akkor már csak egyetlen kérdésre kell válaszolnunk, hogy ki jön? És erre azt a szerény választ kell adni, hogy mi jövünk. Higgadtan, nyugodtan, visszafogottan azt kell mondanunk, hogy jönnek a ’90-esek a ’68-asok helyett.”) Rossz hír ez Radnóti Sándornak, de ketyeg az óra, közel az idő.

Belegondoltunk már, mit érezhet most a teljes magyarországi lerakat? Hogy Heller, Vajda, Ludassy, ez a Radnóti és a többi mennyire feleslegesnek láthatja a teljes életművét? Hogy hiába töltöttek el évtizedeket átneveléssel, gondosan adagolt lelki mérgezéssel, a szérum mégsem hat? Vacak érzés lehet, hogy egész életedben az internacionalizmust hirdeted, már-már azt hiszed, győztél, felülkerekedtél, aztán megérkezik a nemzeti reneszánsz. De az igazán rossz hír nem ez számukra. Hanem az, hogy minden jel szerint megérett az idő, kész az elhatározás, és az egész bagázst hamarosan kitakarítják nagyjából azzal az empátiával, ahogyan a lóistállóban a málladozó végterméktől megszabadul a gondos ápoló.

Kemény szavak? Kétségtelenül. De a magyargyűlölet is kemény ám. Esztétikával azonban semmire nem megyünk ellenünk. Ha azonban végre kimozdítjuk örökös tanszéki állásaikból, nyugdíjazzuk őket, ha a helyükre fiatal, tehetséges szakembereket ültetünk, akik magyar szemmel nézik a világot, és egymás szopkodása helyett dolgoznak, nos, akkor a „babiloni fogságra vetett magyar szellem” (Németh László) végre kiszabadul, a blöffparádé pedig elmúlik, mint a kanyaró.»