A lévai zsidóság fénykora és emléke

Írta: Kapusta Krisztina - Rovat: Politika

A felvidéki járási székhelyen, Léván, egykor jól szervezett, virágzó zsidó közösség működött. Ma a leszármazottak közül csak néhány ember él a városban, a zsidó hitközség 1968 után megszűnt.

A lévai zsinagóga a háború előtt (Képek forrása: Kapusta Krisztina)

Novák Margaréta történész-régész a Barsi Múzeum nyugalmazott munkatársa kalauzolásával megtudhatjuk, milyen értékmentő munkák zajlottak Léván, és mit tudtak tenni annak érdekében, hogy a jövő generáció se felejtse a város zsidó múltját.

A Nyitrai Állami Levéltár Lévai Fióklevéltárában fellelhető dokumentumokból kiderül, hogy már 1807-ben adtak ki zsidó kereskedőnek vásárlátogatási engedélyt, de a vásár után azonnal el kellett hagynia Léva városát. A zsidók betelepülése csak 1836-ban vált lehetségessé, addig ugyanis tilos volt a bányavárosok körzetében ingatlant vásárolniuk. Lévára az első hullám Nyitráról, Ógyalláról és Nagysurányból érkezett.

Novák Margaréta

Novák Margaréta elbeszéléséből megismerhetjük a zsidó közösség múltját. A cirka 150 főből álló hitközség 1840-ben alakult, Heilbrunn Jehuda rabbi vezetésével, aki aztán vezetője lett a Bars megyei rabbinátusnak, miután 1851-ben a megye összes települését a lévai zsidó hitközséghez csatolták. 1867-ben az egyenjogúsítási törvénykezésnek köszönhetően a betelepülők újabb hulláma érkezett, zömében Vágsellyéről és Érsekújvárból. A zsidó kereskedők tevékenysége nagy gazdasági fellendülést hozott a városnak, sorra nyíltak az üzletek, bővültek a szolgáltatások.

Az 1868-as Magyarországi Zsidóság Kongresszusa után a lévai zsidóságot sem kerülte el a neológ és ortodox részre szakadás. A két hitközség nehezen volt fenntartható, ezért 1885-ben újra egyesültek. Mivel a szakadás előtti állapotra törekedtek, így Status Quo Ante hitközségként funkcionáltak tovább. Ennek a korszaknak meghatározó személyisége volt Liebermann Jakab rabbi, aki sikeresen fogta össze az egyre gyarapodó közösséget.

Az alapítólevél, ahogy megtalálták

Mint minden lévai lakost, a zsidó közösséget is érintették a történelem viszontagságai. Tagjaik harcoltak az 1848-49-es forradalomban, és az I. világháborúból is kivették részüket. A hősi halottaknak a még 1851-ben alapított Chevra Kadisa egyesület állított emlékművet a zsidó temetőben.

A két világháború között a Csehszlovák Köztársaságban a lévai zsidóság zavartalanul élhetett. Tevékenyen részt vettek a város kulturális életében, magas funkciókat töltöttek be az ipari kamarában, bankszektorban. Tagjaik közül többen ügyvédek, orvosok, patikusok lettek. Ezekben az időkben a város 163 üzlete és 39 műhelye volt zsidó tulajdonban.

Az 1938-as visszacsatolás magával hozta a korlátozásokat. Magyarország részeként Léva lakosaira is érvényesek lettek a zsidóellenes törvények. Itt is a már ismert forgatókönyv szerint zajlottak az események. Kényszermunka, gettósítás, deportálás… Bár 1944 májusának első napjaiban a Lévai járás zsidó lakosainak képviseletére, létre jött a Zsidó Tanács, a hivatalokkal kapcsolatot tartó Dr. Fischer István sem tudta pozitív irányba befolyásolni a történéseket. A lévai gettóból 1944. június 13-án 2678 zsidó származású embert vittek el.

A felújított dokumentum átadása

Novák Margaréta felmenői nem zsidó származásúak, de nagymamája testvére zsidó lányt vett feleségül. A családban sosem beszéltek arról, hogy esetleg létezik „másság“, vagy hogy valakit a hite, illetve a bőre színe miatt kellene egy alacsonyabb „kasztba” sorolni. Csak jó vagy galád ember volt – a nagyi szerint. Béla öccse a harmincas évek közepén vette el szerelmét, akit aztán a zselízi plébános gyorsan meg is keresztelt, ettől remélve védelmet a zsidótörvényekkel szemben. Sajnos a rosszakaratú emberek, a besúgók nem tétlenkedtek. 1944 tavaszán Béla bácsi feleségét a szoptatós babája mellől hurcolták el. Férje hiába mutatta be a nemrég kiállított keresztlevelet, a lévai gettó kapujában álló katona széttépte és a porba taposta az okmányt. A két kislány édesapjával Magyarországra települt, ahol férjhez mentek, családot alapítottak. Soha nem adták fel, hogy egyszer talán megtudják, mi lett az édesanyjukkal. Ma is járják a levéltárakat, és ebben nagy segítségükre van Margaréta tapasztalata is.

Történészként is kapcsolatba került a zsidóság történetével. Több értékes publikáción is dolgozott, többek között Tolnai Csaba alpolgármester „Shalom“ című munkáján és a lévai  Reviczky társulat által kiadott „Hol sírjaink domborulnak“ című könyvecskén, amelyben feltérképezték a  híres lévai zsidók nyughelyét a helyi temetőkben. A zsidó származású Braun család az elsők között telepedett le Léván, lovaik szilajsága fennmaradt egy ma is használatos helyi mondásban: „Erős vagy, mint Braunék lova!” Novák Margaréta tollából származik egy Léváról szóló útikalauz is, ebben kedves ismerőseként szólítja meg a család leszármazottját Braun Pétert, aki ma is a városban él.

Megemlékezés a Holokauszt emlékműnél 1964-ben

A háború után visszatért, körülbelül 300 túlélő a hitközség újraélesztésén dolgozott. Renoválták a zsinagógát, felújították a közösségi házat, és a kitisztított, rendbe hozott zsidó temetőben holokauszt emlékművet emeltek. Az új közösség 1948-ban 304 főt számlált, de számuk lényegesen lecsökkent, amikor 1949-ben lehetőség nyílt az Izraelbe való kivándorlása. Sokan aztán más felé vették az irányt, legtöbbjük Amerikában találta meg új hazáját. Az 1968-as augusztusi események újabb kivándorlásra adtak lehetőséget, és a Léván maradt maroknyi zsidó már nem tudta fenntartani a gyülekezetet.

A zsinagóga épülete még 1967-ben állami tulajdonba került, ezután bútorraktárnak használták. A város 1991-ben vette meg az épületet, de a felújításra 20 évet kellett várni. A zsinagóga életútját a megszületéstől az újjászületésig, szintén Novák Margarétától ismerjük meg.

Az 1839-es feljegyzések már említenek Léván zsidó imaházat, de az első zsinagógát csak 1853-ban építik fel. Az egyházközség gyarapodott, így nagyobb épületre volt szükség. Az 1883-ban épült, 400 főt befogadó új zsinagóga a romantikus-klasszicista stílust képviselte. Gazdagon díszített homlokzatának része volt egy márványtábla a héber nyelven írt parancsolatokkal, valamint két hagymakupolás tornyocska és két kis obeliszk, amelyeket később eltávolítottak. Az ereklyetartót a Jeruzsálem felé tájolt keleti falon helyezték el. Mennyezete boltíves, belső terét körben a női karzat övezte, amit öntöttvas oszlopok támasztottak alá. Két pódiuma is volt, az egyik középen, a másik a Tóraszekrénynél. Az épületet 1902-ben fel kellett újítani, a munkálatokat Czibulka Rudolf lévai építész végezte. 1944-ben a zsinagóga elcsendesedett, és várta a visszatérő híveket. A visszatérők kis közössége elvégezte a karbantartó munkálatokat, de 1967-re olyan kevesen maradtak, hogy az épület fenntartása már lehetetlen feladat volt. Ekkor került az állam, majd a rendszerváltás után a város tulajdonába.

A zsinagóga felújítása

A zsinagóga renoválása többször is felmerült, de csak 2011-ben sikerült az Építési és Vidékfejlesztési Minisztérium jóvoltából anyagi forráshoz jutni. Léva a felújítási munkálatokra 1,5 millió euró támogatást kapott az Európai Uniótól. Az épület azzal hálálta meg a javító munkálatokat, hogy felfedte féltve őrzött titkát. Az északi és keleti fal találkozásánál egy befalazott gyógyszeres üvegcsére találtak a munkások, fontos és értékes relikviákkal. Az ezüst 10 garasos mellett az avatatlan szemnek elsőre csak az a Körmöcbányán vert huszonkét karátos aranyérme tűnhet értékesnek, amit I. Ferenc József trónra lépésének 35. évfordulója alkalmából készítettek, Éder György munkafelügyelő azonban rögtön meglátta a kincset az üvegbe tekert, töredezett pergamenben. Sietve vitte a közelben lévő Barsi Múzeumba, ahol Novák Margaréta megállapította, hogy az 1883-ban íródott alapítólevél került elő.

A restaurálásra Kocka Istvánt kérték fel, akinek komoly feladatot adott a darabjaira esett, átnedvesedett, penészes és kifakult dokumentum felújítása. Munkájának eredménye, hogy ma már a magyar nyelvű, kézzel írt szöveg jól olvasható, illetve az akkori főrabbi, Léva város polgármestere, az iskolaigazgatók és az egyházak képviselőinek aláírása is szépen kivehető. Az alapítólevélből tudjuk azt is, hogy a Sisák Gusztáv által tervezett és kivitelezett zsinagóga alapkövét Kohn Ambróz rabbi rakta le 1883. április 24-én. A dokumentum egy másolatát visszahelyezték oda, ahol az eredetit megtalálták, és a mára már felújított eredeti alapítólevelet visszajuttatták a lévaiaknak. A pergament egy speciális kazettában tárolják, ami megvédi a környezeti hatásoktól, így biztosan megőrződik az utókornak.

A felújított zsinagóga

A zsinagóga felújítása terv szerint haladt: az épületet megerősítették, szigetelték, felújították a tető réz lapjait, restaurálták a freskókat, az ajtókat és ablakokat az eredetiek hű másolatával pótolták. A munkálatok előrehaladásával még egy 1939-es magyar-héber zsebnaptár is előkerült. A renoválás olyan jól sikerült, hogy a teljes pompájában tündöklő zsinagóga fotója felkerült a Szlovák Posta bélyegére is. Az 1944-ben deportált lévai zsidók emlékét egy kőtábla őrzi a főbejárat mellett. A felújítás részeként építettek egy belépő csarnokot, ami majd összeköti a zsinagógát a mögötte álló, volt zsidó iskola épületével. Novák Margaréta örömmel újságolta, hogy az iskola renoválása folyamatban van, és a jövőben komoly szerepet szánnak neki a lévai kulturális életben.

Érdemes megismerni az iskola történetét is!

Az első zsidó iskolát 1840-ben alapították, de eleinte csak magántanulók látogatták. Később egyházi iskola lett, majd 1854-től nyilvános tanintézmény. A diákok száma fokozatosan növekedett, 1898-ban már 5 osztályt nyitottak, összesen 179 tanulóval. Az 1930-as évek elején a diákok létszáma már indokolta, hogy az iskola egy tágasabb, modernebb épületbe költözzön. Az építkezést 1934-ben kezdték meg Jacques Oblatt tervei alapján. A funkcionalista stílusban épült iskolát 1936-ban adták át, de a zsidó diákság csak 8 évig használhatta.1944-ben ez az objektum is a lévai gettó része lett, falai között több száz zsidó ember várt a sorsára. A háború után ismét diákoktól volt hangos az épület, itt kapott helyet a  tanonciskola, majd 1967-ben a Közgazdasági Középiskola. A rendszerváltás után üresen állt, állaga rohamosan romlott.

A volt zsidó iskola épülete ma

Miután a  városnak sikerült az iskola épületét felvetetni a nemzeti kulturális műemlékek listájára, megnyílt a lehetőség, hogy az épület felújítása érdekében a Norvég Alaphoz forduljanak. A fáradozás nem volt hiábavaló, az elnyert támogatás összege eléri a 900 ezer eurót. A tervek alapján a felújított épületet egy üveg folyosó köti majd össze a szomszédos zsinagógával, így képezve egy kulturális központot, ami galériát, színháztermet, kávéházat is magába foglalna, teret adva kiállításoknak, koncerteknek, konferenciáknak. A lévai zsidóság előtt fejet hajtva egy állandó kiállítás is készül, aminek témája a régió zsidó történelme. A legújabb technológiák segítségével egy digitális teret is létre hoznak, ennek segítségével virtuálisan körbejárhatjuk a Szeredi Holokauszt Múzeum által rekonstruált koncentrációs tábort. Ennek a szándékosan realista bemutatónak nem titkolt célja az elfogadásra, toleranciára való nevelés és az előítéletek megszüntetése, ami kiemelten fontos a napjainkban is fel-felbukkanó rasszizmus visszaszorításának érdekében.

A lévai zsidó temető a szokásokhoz híven a város határában létesült, az első percellákat az Eszterházyak ajándékozták a zsidó közösségnek. Később földterületek vásárlásával bővítették a temetőt. 1888-ban magas kőfalat húztak a terület védelmére, és felépítették a ma is látható ravatalozót, amelynek a közelében találjuk a legrégebbi sírokat. A kopott homokkövek a maguk egyszerűségével elütnek az újabb, távolabb álló impozánsabb sírkövektől. A kerítés része volt egy kohaniták által használt kapu, ami ritkaságnak számít. Újabb bővítésre 1927-ben került sor, ekkor megszámozták a sírokat. Sajnos az erről szóló dokumentumok és a temetői nyilvántartás megsemmisült. A halottas házat 1931-ben felújították. A két méteres kerítés 2012-ig állta a sarat, ekkor azonban egy része fokozatosan megdőlt, majd összeomlott, megrongálva ezzel több síremléket. 2002-től a zsidótemető a Hatikva Polgári Társulás gondnoksága alá került. A közel 1000 sírhelyet a hozzátartozók ma is látogatják.

A temető ma

Nem állíthatjuk, hogy az egykor Bars megyéhez tartozó Léva mentes az antiszemitizmustól, sajnos itt is előfordult már sírrongálás és fajgyűlöletről tanúskodó felirattal is találkozhatunk, de biztosan elmondhatjuk, hogy a város mindent megtesz azért, hogy a valaha volt zsidó közösség emlékét megőrizze, és a jövő nemzedékét elfogadásra nevelje. Ezen munkálkodott, és munkálkodik Novák Margaréta is, akinek reméljük, még sok új publikációját olvashatjuk a jövőben.

támogatás
Pop up banner

Címkék:emlékezés, felújítás, Léva, zsidóság, zsinagóga

[popup][/popup]