A jobboldali és a baloldali antiszemitizmusról

Írta: Heisler András, a Mazsihisz elnöke - Rovat: Politika, Vélemény

A Netanjahu-látogatást követően a Szombat megállapította: a hagyományos, szélsőjobboldali antiszemitizmus halott. Aki ezt nem így látja, az szerintük múltban él, nem érzékeli a világ változásait. Ugyanis kizárólag az “emberijogi” nyelvezetbe csomagolt, baloldali antiszemitizmusnak van jövője.

A Szombat által megfogalmazott tételt aztán követte a valóság, a világot egy hete lázban tartó amerikai neonáci felvonulás és kiderült, hogy ez mégsem egészen így van.

Gadó János az izraeli miniszterelnök látogatását értékelő cikkében arra a következtetésre jutott, hogy a szélsőjobboldali antiszemitizmus már 20 éve pusztán árnyalakként kísért bennünket. Ezért aztán a tradicionális antifasizmusnak is már rég befellegzett, mindössze a szegény magyar zsidók képzeletében létezik, s valójában szinte csak a Síp utca, a világnak ezen reménytelenül elmaradott része hisz benne. Gadó szerint a magyar zsidók éppen úgy nem tudják, mint az érdekképviseletüket ellátni igyekvő MAZSIHISZ, hogy nyugaton már új szelek fújnak és az emberijogi alapú Izrael-kritika képviseli ma az “új antiszemitizmust”.

Benjamin Netanjahu miniszterelnök pedig Orbán Viktorral és a V4 országok vezetőivel az emberijogi, Izrael-ellenes nyelvezetbe ájult Európai Uniót kívánja befolyásolni, s ezért nem várhatjuk el tőle, hogy bírálja a Soros-ellenes plakátkampány nem zsidók ellen irányuló, de a zsidóellenes uszítás történetéből is jól ismert képi és nyelvi eszköztárát.

„Akik ebben a képletben gondolkodtak, nem kellett, hogy tudomást vegyenek azokról a fejleményekről, amelyek pedig tőlünk nyugatra már húsz éve jelen vannak: hogy ti. ott, a régi típusú, rasszista antiszemitizmus immáron tabu” – írja Gadó. A Charlottesville-ben történtek után immár csak keserű mosollyal olvashatjuk ezt, a magyar zsidóságnak címzett fejtágítást.

Gadó Jánosnak abban igaza van, hogy az izraeli kormány, helyesen és érthetően, az ottani „keleti nyitás” során jó kapcsolatokat kiépíteni Afrika és a Távol-Kelet egyes országai mellett a kelet-közép európai régióval is. Netanjahu ennek elérése érdekében engedményekre is hajlandó. A lengyel kormány hadügyminisztere például a Cion Bölcseinek jegyzőkönyvében foglaltakat ha nem is igaznak, de legalábbis némely zsidókra jellemzőnek tartotta egy régebbi nyilatkozatában.  Az antiszemitizmus vádja ellen ő azzal védekezett, hogy még Netanjahu is elismerte, miszerint ő Izrael barátja.  A lengyel zsidó közösséget mégis némiképp nyugtalanítja a helyzet. Tapasztalataik ellenére nekik bizonyára nincs tudomásuk arról, vagy egész egyszerűen elfelejtették tájékoztatni őket arról, hogy az antiszemitizmus, a maga hagyományos formájában, már nem is létezik se általában Európában, se azon belül Lengyelországban.

Most azonban úgy tűnik, hogy magukat az izraeli vezetőket is meglepte az, ami Amerikában történt. A markánsan jobboldali Avigdor Liberman hadügyminiszter azt mondta, úgy hitte, többé sosem fog látni a világ olyan jeleneteket és jelképeket, amilyeneket a neonáci, fehér felsőbbrendűséget hirdető tüntetésen mégis látni volt kénytelen. Őszintén meg volt lepve, hogy a szélsőjobboldali antiszemitizmus mégsem halott, ellenben vonul és gyilkol. Mégiscsak él, s Lenin példáját követve várhatóan a jövőben is élni fog.

A szintén jobboldali, szintén kormánytag Naftali Bennett közleményéből egyértelműen kitetszik, mennyire hiányolták az izraeli jobboldali számára kedves Trump elnök világos, elítélő szavait. Maga a miniszterelnök, Benjamin Netanjahu azonban sokak kérése ellenére még nem tett határozott nyilatkozatot.

Nagyon valószínűnek tűnik, hogy ebben az egész zsidó világot megosztó kérdésben Magyarországon mégsem egy elmaradott ország elmaradott zsidó közösségének fáziskésését érzékelhetjük, ennél vélhetően jóval többről van szó. Különösen meglepő volt ezért Gadó feltevése, miszerint a nyugati világ jelenleg az emberijogi nyelvezet korlátlan uralmának idejét éli, s a történelemből megszokott tradicionális antiszemitizmusra már hírből is alig emlékeznek – kivéve az elmaradt Kelet-Európát, otthonunkat.

Natan Saranszkij, a jelenkori zsidó történelem egyik ikonja nem vádolható baloldali elfogultsággal, az emberi jogoknak azonban elszánt híve. Véleménye talán közelebb járt az igazsághoz, amikor a napokban új amerikai bevándorlók több mint 200 fős csoportját köszöntve azt mondta: a baloldali és a jobboldali antiszemitizmus egyaránt eleven. Saranszkijnál jobban kevesen tudják, hogy a világnak ezen a táján, a mi kis kelet-közép európai régiónkban mennyire fontosak az emberi jogok, s ő tudja igazán azt is, milyen fontos Izrael és a diaszpóra kölcsönös szolidaritása. Saranszkij egyszerű felismerése Izrael és a többi zsidó közösség újrakötött szövetségének alapja is lehet.

Izrael és a diaszpóra távolodását akkor is meg kell állítani, ha a feleknek bizonyos kérdésekben részben valóban eltérnek az érdekeik. Ez a különös szolidaritás képes ennek elviselésére.

A magyar zsidóság ugyanakkor rákényszerült, hogy felnőjön végre és merje önállóan képviselni saját érdekeit. Megpróbáljuk megtalálni saját hangunkat, s ha a Mindenható is segít bennünket, nem fogjuk azt elveszíteni többé. Jó, hogy így alakult.

Gadó János válasza itt olvasható.

 

 

támogatás