A Holokauszt Emlékév a kormány társadalmi bázisára is hatást gyakorolhat

Írta: Szombat - Rovat: Politika

Interjú L. Simon Lászlóval  és Mikecz Péterrel

Mikecz Péter és L. Simon László (a kép baloldalán). Forrás: fidesz.hu

Az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottsága elbírálta a Civil Alap Magyar Holokauszt Emlékév 2014 pályázatára beérkezett kérelmeket, és javaslatot tett, melynek nyomán a Miniszterelnökség nyilvánosságra hozta a támogatásra előterjesztett pályázatok neveit tartalmazó dokumentumot. Több mint ezer pályázat érkezett, a másfél milliárdos keretösszeget háromszázmillió forinttal javasolják megemelni. Szerkesztőségünk L. Simon László kormánybiztost, a bizottság elnökét, az NKA alelnökét és Mikecz Pétert, a miniszterelnökség helyettes államtitkárát kérdezte a pályázatról.

Mit tudnak elmondani a rendszerezés és a döntés nyomán a pályázatokról, illetve a döntések főbb irányairól?

L. Simon László: A megadott határidőig összesen 1073 darab érvényes pályázat érkezett be, természetesen nemcsak Magyarországról, hanem a határon túli területekről, sőt, Amerikából, Németországból vagy Svédországból is. A pályázatok feldolgozása során kiderült, hogy a legtöbb pályázat – közel kétszáz – könyvek, folyóiratok, illetve különböző kiadványok megjelentetését célozta, mintegy százötven pályázó pedig megemlékezésekhez, helyi rendezvényekhez és programokhoz kért támogatást. Az, hogy a megpályázott összeg majdnem tízszer annyi volt, mint a rendelkezésünkre álló keret – és itt többségében kifejezetten nívós kezdeményezésekről, projektekről beszélünk –, egyértelműen mutatja: valós társadalmi igény hívta életre ezt a pályázatot.
A Kulturális és Sajtóbizottságban a döntés-előkészítés során arra törekedtünk, hogy a lehető legtöbb pályázót tudjuk valamilyen mértékig támogatni. Ez sikerült is, hiszen a pályázók közel harmada részesül majd támogatásban. Kiemelt figyelmet fordítottunk az iskolai és oktatási programokra, a kisebb közösségek megemlékezéseire, a halaszthatatlan műemlékvédelmi munkákra és az emlékhelyek állítására.

Mikecz Péter: Valóban több mint ezer pályázat érkezett a Miniszterelnökség által kiírt, az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottsága által véleményezett pályázatra. A döntés fókuszában a Holokauszt Emlékév üzenetének minél szélesebb körben történő eljuttatása volt, hogy minél több civil szervezet, kezdeményezés kerüljön támogatásra, az ország lehető legtöbb településére juthasson támogatás, és nem utolsó sorban a határon túli szervezetek is lehetőséget kapjanak megmutatni a helyi értékeiket, pontosabban azokat, amelyeket a vészkorszak idején elvesztettünk.

A zsidó hitközségek, szervezetek igényelték, hogy részesei legyenek a döntéshozatalnak. Úgy tudjuk, hogy a másfél milliárdos összeg felére tehettek javaslatot. Mely szervezetek lehettek részesei e folyamatnak, és milyen irányba mozdították a döntéseket?

L. S. L.: A reprezentatív zsidó szervezeteknek – melyek a zsidó hitközségeket is tömörítik – nem kellett igényelniük, hogy részesei lehessenek a döntésnek, hiszen már a pályázat meghirdetése előtt nyilvánvaló volt: ez a pályázat nélkülük nem lehet sikeres. A pályázati kiírás megszövegezése és a pályázat elbírálása során is egyeztettünk a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség, a Magyarországi Orthodox Izraelita Hitközség, a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány, valamint az Országos Roma Önkormányzat képviselőivel. Nem esett szó előzetesen arról, hogy mekkora összegre tehetnek javaslatot. Viszont a zsidó szervezetek önmérsékletét és a pályázat iránti elkötelezettségét jól mutatja, hogy végül több napos munkával egy olyan közös listát tettek le elénk, amely az általuk legfontosabbnak tartott pályázatokat tartalmazta. Ráadásul úgy, hogy a megítélendő összegekre is alaposan végiggondolt javaslatokat tettek, ami nagyjából 700 millió forintot tett ki. Ezzel az előkészítő munkával nagyban hozzájárultak a döntés meghozatalához, különösen mivel a javaslataik és a mi véleményünk nagyon sok ponton egybevágtak.

M. P.: Örömmel szembesültünk a döntéshozatal során, hogy a zsidó hitközségek összefogásának köszönhetően, egységes javaslatot kaptunk a pályázati forrás egy részének felosztására. A Mazsihisz, az EMIH, a BZSH és a MAZSÖK vezetőinek javaslata egyébiránt teljesen összhangban volt a döntéshozatalban résztvevő bizottsági és miniszterelnökségi munkatársak javaslataival, csak hangsúlybéli különbségek merültek föl, de a végeredmény tekintetében kiegyensúlyozott, egyhangú döntés születhetett.

Mik a kiemelkedő nagy projektek, amelyeket támogattak?

L. S. L.: Nehéz egyet-egyet kiemelni a számtalan monográfia, dokumentumfilm, oktatási program, műemlékvédelmi vagy kegyeleti jellegű tevékenység közül. Ráadásul itt nem feltétlenül a nagy projekteken van a hangsúly: éppen az örvendetes, hogy igen sok kisebb közösség, kistelepülés, iskola pályázott számára fontos programokkal. Fontosnak érzem, hogy olyan értékes programokkal is pályáztak, amelyek a vészkorszakban emberségről és bátorságról is tanúságot tevő embermentőkre irányítják rá a figyelmet, de én annak is örülök, hogy a választókörzetemben, a lakóhelyemhez közeli kápolnásnyéki zsidó temető rendbetételére is lesz forrásunk.

M. P.: A Civil Alap-2014 pályázati alapprogram nem elsődlegesen a nagy költségvetésű beruházások támogatására lett megnyitva, hanem a helyi, alulról szerveződő kezdeményezések támogatására. Tekintettel a pályázatok nagy számára és általánosan magas színvonalára, fontosnak tartottuk, hogy minél több projekt kapjon támogatást, a társadalom minél több pontján érvényesüljön a multiplikátor-hatás. Az elbíráláskor szerettük volna, hogy a minél többféle, a világ minél több pontjáról beérkezett, változatos tematikájú pályázatokon keresztül a sokszínűség mutatkozzon meg.

 Hogy oszlanak meg a beadott, illetve nyertes pályázatok (az állami – ha volt ilyen), az önkormányzati, egyházi és civilszféra, illetve egyéni pályázók között?

L. S. L.: A támogatott pályázatok ilyen szempontú bontása még nem készült el. Így csak a beérkezett anyagokról tudok beszélni. A pályázók több mint harmada valamilyen egyesület vagy civil szervezet volt, körülbelül ötöde gazdasági társaság és ugyancsak nagyjából 20%-a magánszemély. 26 központi költségvetési szerv, 102 önkormányzat, 47 oktatási és 69 egyházi intézmény pályázott. A pályázatok elbírálásánál azonban nem a pályázó személye, hanem a tervezett projekt volt a döntő szempont.

M. P.: Az 1073 beérkezett pályázatot alapítványok, egyéb szövetségi formáció, gazdasági társaságok, egyházak, egyházi intézmények, önkormányzatok, oktatási intézmények és magánszemélyek adták be. Több tucat pályázat érkezett határon túlról is. A hitközségek számos kezdeményezést fogtak össze, azonban a tisztán hitközségeknek juttatott támogatások is a pályázati keret majd’ 20%-át teszik ki. Nagy részt vállaltak a különböző közintézmények és önkormányzatok az Emlékév társadalmasítása érdekében kiírt pályázatban; a beadott támogatási igény 1/6-át önkormányzatok, illetve levéltárak, közintézmények projektjei jelentik. Külön kiemelném az üdvözlendő tényt, hogy a határon túli közösségek, nem-zsidó egyházi szervezetek, roma szervezetek és magánszemélyek különös aktivitást mutattak – csupán ez a támogatotti kör a 200 milliót meghaladó nagyságrendű programmal, több mint 100 pályázaton keresztül járul hozzá az Emlékév céljainak megvalósításához.

Úgy tudjuk, vannak kiemelt céltámogatásai az emlékévnek, amelyeket a Civil Alapon kívül támogatnak, például a szabadkai zsinagóga felújítása. Sokszor felemlegetett probléma a zsidó civil szféra alulfinanszírozottsága is. E szervezetek a kortárs zsidó társadalmi és kulturális élet sokszínűségét biztosítják, s a nagy érdekérvényesítő képességű hitközségekkel (Mazsihisz, EMIH, stb) szemben rendre perifériára szorulnak a finanszírozás során, miközben néha néhány fős stábokkal kiemelkedő munkát látnak el. A Civil Alap egyszeri forrás a Holokauszt Emlékévre. Tervezi-e a kormányzat, hogy orvosolni próbálja ezt a sokszor felvetett problémát, akár a Mazsök forrásainak feltöltése révén, akár más módon?

 M. P.: Az emlékévvel kapcsolatos munka nem csak egy évre szóló feladat. Reméljük, hogy a Holokauszt Emlékbizottság által megteremtett párbeszéd lehetőséget teremt arra, hogy hosszútávon, megfelelő keretek között működjenek együtt a zsidó hitközségek és szervezetek a mindenkori magyar kormánnyal. Ennek jegyében az emlékév során nem kizárólag a Civil Alap meglévő és a későbbiekben esetlegesen kiegészítendő forrásaira alapozzuk a munkát. A kormány a jövőben közvetlenül is felvállal feladatokat a zsidó társadalmi és kulturális élet fellendítése érdekében abból a fontos célból is, hogy annak közösségmegőrző és -teremtő erejét előremozdítsa.

Az emlékév és a pályázat szándéka a holokauszttudatosság és az emlékezetkultúra gyarapítása. Ez változást is hozhat a néhol közönyös, néhol ellenséges közhangulatban. Mások attól tartanak, hogy ellenérzést szülhet a nagy összegű célzott támogatás. Mi a véleményük e felvetésekről?

L. S. L.: Már többször, több helyen is elmondtam, hogy a holokauszt a magyar nemzet egészének tragédiája, éppúgy, ahogy Trianon is. A kettő nem állítható szembe egymással, nem játszható ki egymás ellen, még ha történnek is erre kísérletek. A Fidesz számára ez sohasem volt kérdéses, de ezt valóban fontos újra és újra tudatosítani a társadalom egészében. Azzal, hogy a kormány jelentős forrásokat mozgósít a holokauszt-emlékévben a méltó megemlékezés érdekében, széleskörű támogatói bázisának szemléletére is komoly hatást gyakorolhat. De éppen ezért van szükség arra is, hogy más nemzeti tragédiáinkról is méltó és kellőképpen árnyalt módon emlékezzünk meg, illetve gondolkodjunk. Sem a trianoni döntéssel, sem a holokauszttal együtt járó, máig ható társadalmi trauma nem lesz orvosolható, ha rossz beidegződések és sztereotípiák mentén közelítünk ezekhez a történelmi eseményekhez. Minél inkább ki tudjuk vonni ezeknek az értelmezését a napi politika köréből, annál nagyobb esély van a sztereotípiákon való túllépésre. Ezért is fontos kezdeményezés a Civil Alap, amely egyfelől a szakmai jellegű feldolgozást, másfelől a helyi közösségek identitás-erősítését segíti.

M. P.: Feladatunk középpontjában az együttélés hangsúlyozása áll. Akár a múlt történelmi távlataiba tekintünk, akár a jelen és a jövő kihívásai elé nézünk, szeretnénk bemutatni, hogy mi a közös, ami összeköt és összetart minket. Ahogy említettem, ez nem csak 2014-re szóló feladat, hanem azon túl is mutat. A hetvenedik évforduló megemlékezéseinek és csatlakozó rendezvényinek finanszírozása bizonyára túlmutat az eddigieken, ezzel elsősorban emlékezve honfitársainkra, akiket elvesztettünk, egyszerre támogatva a zsidó társadalmi és kulturális élet sokszínűségét, de fontos kiemelni, hogy keresztény egyházak és szervetek pályázatai is támogatásra kerültek. Ennek ellenére mindig vannak és lesznek olyanok, akik ellenérzésüknek adnak majd hangot, azonban hiszem, hogy az ügy melletti határozott kiállás, az emlékév, illetve annak üzenetének korrekt képviselete rácáfol a magyar–zsidó békés együttélés ellen küzdők vízióira.

A támogatásra előterjesztettek listája az alábbi internetes linken olvasható.

 

Címkék:2014-01, Holokauszt emlékév

[popup][/popup]