A Holokauszt előtt zsidó tulajdonban álló műkincsek magyar múzeumokban – bizonyítékjelentés

Írta: Jonathan H. Schwartz - 2025-07-09 Rovat: Politika, Történelem, Vélemény

Jonathan H. Schwartz amerikai ügyvéd lapunkban közölt cikke nyomán, melyben a magyar zsidó közösség segítségét kérte a vészkorszak nyomán magyar múzeumokba került, egykori zsidó javak visszaigénylése kapcsán, ma néhány bizonyítékot tár a nyilvánosság elé.

143-as tekercs, 4. dia

Ez a jelentés több száz, a magyarországi holokauszt idején keletkezett és most digitalizált kormányzati és múzeumi dokumentum kulcsfontosságú bizonyítékait foglalja össze. A dokumentumok egyértelműen bemutatják, hogy a magyar állam intézményesen közreműködött a zsidó származású családoktól elrabolt műtárgyak begyűjtésében, katalogizálásában, elszállításában és állami múzeumokhoz való eljuttatásában.

Bevezetés és történelmi háttér

A dokumentumokat Clara Garbon-Radnóti holokauszttúlélő fedezte fel, aki a Zekelman Holokauszt Emlékközpont könyvtárában több mint egy évtizeden keresztül kutatott, egy sötét, eldugott sarokban működő mikrofilmes gépen keresztül. Ezeket a mikrofilmeket később az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeuma digitalizálta, és a Claims Conference tette közzé online.

Jonathan Schwartz ügyvéd, a Holokauszt Műkincsvisszaszolgáltatási Kezdeményezés vezetője mesterséges intelligenciát használva rendszerezte a dokumentumokat, lefordította őket, és feltárta a bizonyítékok közötti összefüggéseket. Ezek az iratok nemcsak a műtárgyak sorsát tárják fel, hanem a felelősöket is azonosítják.

143-as tekercs 5. dia

Kiemelkedő bizonyítékok: Intézményi bűnrészesség

Az egyik legmegrázóbb dokumentum (143-as tekercs, 4–7. dia) több mint húsz magyarországi múzeumot sorol fel, amelyek hivatalos feladatul kapták a zsidóktól elrabolt műtárgyak begyűjtését, katalogizálását és elhelyezését. Ezek között szerepel:

Magyar Nemzeti Múzeum
Szépművészeti Múzeum
Déri Múzeum
Balatoni Múzeum
Kiscelli Múzeum
Janus Pannonius Múzeum
és számos vidéki városi múzeum

E dokumentumok hivatalos múzeumi fejléceket és minisztériumi pecséteket tartalmaznak.

Kiemelt áldozatok és műtárgyak

A Hatvany-báró gyűjteményéből származó festmények, amelyeket a Magyar Nemzeti Múzeum hivatalosan átvett 1944-ben.
A Herzog család Gauguin-, Cranach-, Rubens-, és Munkácsy-műveket tartalmazó gyűjteményét a nyilaskeresztes párt rabolta el, majd múzeumokhoz került.
Egy 1944-es műtárgyjegyzék több száz festményt, szobrot, ezüstneműt és könyvet sorol fel, köztük Rembrandt, Courbet, Utrillo, Teniers és más neves művészek alkotásait.

143-as tekercs, 780. dia

Elkövetők és bürokratikus apparátus

A dokumentumokból kiderül, hogy az elrablást és újraelosztást a magyar belügyminisztérium és más állami szervek irányították. Fontos nevek:

Dr. Csánky Dénes – a műkincsek állami nyilvántartásának vezetője
Zöldi Sándor – minisztériumi tisztviselő
László Endre és László Baky – zsidóellenes rendeletek felelősei
A nyilas párt és milícia tagjai – a rablások közvetlen végrehajtói

A Szépművészeti Múzeum által Boross Mihály lakásán zár alá vett műtárgyak jegyzéke, 145-ös tekercs, 393-as dia

A bizonyítékok kiterjedtsége

Ez a jelentés csak a jéghegy csúcsa. Több ezer műtárgy szerepel a dokumentumokban, és rengeteg család neve bukkan fel, sokszor pontos leltárral és címmel. Az elkövetők helyi, regionális és országos szinten működtek, szisztematikusan.

Nemzetközi és jogi összefüggés

A Simon v. Magyarország ügy 2022-es amerikai legfelsőbb bírósági döntése után a HEAR Act újabb kiegészítése (2025) létfontosságú eszközt biztosít az áldozatok örökösei számára a jogi igényérvényesítéshez. E jelentés megerősíti, hogy a magyar állam nemcsak tétlen szemlélője, hanem aktív szereplője volt a népirtásnak.