„A Hamasz elveszi a gázaiaktól az élelmiszert, aztán éhínségről tesz közzé képeket”– a gázai ételosztás közelről

Az emberek gyalog, autóval, motoron vagy lovon érkeznek. Zsákokat visznek. Nincsenek sorok. Nincs felügyelet. Tombol a tömeg. Lökdösődnek, megkéselik, homokkal dobálják egymást.”

Tel-Aviv csendes külvárosában az Izraeli Védelmi Erők (IDF) egy aktív szolgálatot teljesítő katonája, akit biztonsági okokból csak “Y”-ként fogunk emlegetni, két szolgálat között van, miután október 7-e óta több mint 300 napot teljesített.

A The Media Line-nak adott exkluzív interjúban elmeséli, mit látott a háború egyik legvitatottabb incidense során, és megkérdőjelezi azokat a szalagcímeket, amelyek szerint izraeli katonák tüzet nyitottak éhező civilekre.

Egy másik IDF tartalékos, aki szintén jelen volt ezen a helyszínen, szintén beszélt a Media Line-nal, és megerősítette “Y” beszámolóját az incidensről.

A Gázai övezetbe való bejutás korlátozott, és a külföldi sajtó nem tudott a területre jutni, hogy pontosan beszámolhasson a történetről. Amióta a katona ezt a beszámolót elmondta, a területeket igazgató izraeli szervezet (COGAT) csütörtökön közleményben kérdőjelezte meg a Hamász állítását a Gázai övezetben uralkodó széles körű éhínségről, és kijelentette, hogy “nincs éhínség a Gázai övezetben”, ugyanakkor elismerte, hogy “bizonyos gázai “zónákban” problémák vannak az élelmiszerhez való hozzáféréssel”.

A közösségi médiában olyan fotók terjedtek el, amelyeken 1000 humanitárius segélyszállító teherautó látható, amelyek a Gázai övezeten kívül rekedtek. Míg az ENSZ azt állítja, hogy Izrael bürokráciája akadályozza a szétosztást, Abdullah Halabi ezredes a COGAT-tól a Yahoo News-nak elmondta: “Izrael Állam a nemzetközi jog normáin túlmenően, korlátozás nélkül engedélyezi a humanitárius segélyek bejutását. Amíg a nemzetközi közösség erőfeszítéseket tesz a segélyek bejuttatására, addig mi is megengedjük nekik a bejuttatást”.

Az IDF csütörtökön jelentette be, hogy a gázai humanitárius helyzetre reagálva felújítja a segélyek légi úton történő bejuttatását a Gázai övezetbe. Az erőfeszítést a COGAT és az izraeli légierő fogja koordinálni, és hét segélyraklapot fog tartalmazni, amelyek lisztet, cukrot és konzerveket tartalmaznak, amelyeket nemzetközi szervezetek biztosítanak. Ezenkívül az IDF közölte, hogy megkönnyíti a segélyszállító teherautók mozgását a Gázai övezeten belül.

Bár az IDF elismerte, hogy a háború ködében előfordulnak hibák, és hogy a súlyos incidenseket belső vizsgálat követi, “Y” hangsúlyozza, hogy beszámolója kizárólag azon alapul, amit bevetése során látott. “Nem mondom, hogy mindig minden jól megy – emberek vagyunk, és az emberek hibáznak” – jegyzi meg. “De ahol én voltam, ott nem láttam azt, amit a hírek állítanak. Valami egészen mást láttam.”

A katona legutóbbi bevetése során nem az ellenséges terroristák ellen harcolt, hanem a háború egyik legvitatottabb pontját őrizte: egy humanitárius folyosót, amely a gázai civileknek szánt segélyszállítmányokat hivatott célba juttatni.

‘Terroristák elleni harcra képezték ki, nem zavargások kezelésére’

“Ez volt a legpocsékabb dolog, amiben valaha is közreműködtem” – mondja “Y”. “Undorító volt. Láttam, ahogy az emberek egymás ellen harcolnak az ételért. Taposás, homokdobálás, lopás. Káosz van. Erre nem vagyunk kiképezve. Mi gyalogosok vagyunk. Terroristák ellen kell harcolnunk, nem pedig zavargásokat kezelni.”

A Gáza déli részén található három biztonságos elosztóhely egyikére kivezényelt “Y” része volt annak az izraeli erőfeszítésnek, hogy a Hamászt megkerülve engedjék be a segélyszállító teherautókat az övezetbe. A rendszert az amerikai segélyszervezetek tisztviselőivel koordinálták és drónokkal figyelték, hogy gyengítsék a Hamász élelmiszerosztás feletti ellenőrzését, és ezzel nyomást gyakoroljanak a terroristákra, hogy beleegyezzen a tűzszünetbe és engedje el a túszokat.

“Stratégiai szempontból volt értelme” – magyarázza Y. “Elvenni a segélyek feletti hatalmukat, megkönnyíteni a civilek életét, és elszigetelni a Hamászt. De a helyszínen káosz lett belőle.”

“Y” szerint naponta civilek ezrei özönlenek a táborba, amely “akkora, mint egy futballpálya, homokbuckákkal és szögesdróttal körülvéve. Az emberek gyalog, autóval, motorkerékpáron vagy lovon érkeznek. Zsákokat cipelnek. Nincsenek sorok. Nincs felügyelet. Tombol a tömeg. Lökdösődnek, megkéselik, homokkal dobálják egymást. Néha eltapossák a gyengéket. Megpróbáltunk rendet teremteni, de a rendszer már az elején összeomlott”.

Ami “Y”-t a legjobban megdöbbentette, az az volt, hogy a humanitárius akció milyen gyorsan átfordult káoszba. “A helyszínen minimális súrlódásnak kellett volna lennie. Ehelyett a káosz epicentruma lett. Az emberek egymást verték, gyerekeket lökdöstek félre, zsákokat töltöttek meg cukorral és rizzsel, majd kifelé sprinteltek, miközben kívül bandák vártak, hogy kirabolják őket.”

Többször előfordult, hogy a segélyt kifosztani próbálók elbújtak a tömegben, majd csoportosan megpróbálták áttörni a homokgátakat. “Időzítették a dolgot. Mindig közvetlenül a drónok áthaladása előtt vagy után. Ez nem volt spontán.”

A veszély nem ért véget a táboron belül. “Y” szerint odakint Hamász-terroristák és bűnbandák várták, hogy kirabolják azokat, akiknek sikerült élelmet szerezniük. “Elveszik a civilektől és tovább értékesítik. Letartóztattunk embereket, akik ezt csinálták. Néhányan a Hamász tagjai. Néhányan csak opportunisták. De ez szervezett. A Hamasz így tartja függésben az embereket.”

Y visszautasítja a gázai éhínségről szóló jelentéseket. “Senki sem omlik össze az éhségtől. Ez egy vérvád. Ha Gázában alultápláltság van, az azért van, mert a Hamász ezt akarja. Náluk van az élelmiszer, és ők blokkolják azt. Ők akarják a sovány gyerekek fotóit. Ez az ő fegyverük.”

A nemzetközi sajtóban ritkán hallható összehasonlításokat von le. “Szaúd-Arábia 10 éven át bombázta a hutikat, és 5000 teherautónyi segélyt küldött, de nem volt globális felháborodás. Izrael 21 hónapja bombázza a Hamászt, egy terrorszervezetet, és több mint 23 000 segélykamiont küldött Gázába, de valahogy mégis azzal vádolják, hogy éhezteti Gázát”.

Az izraeli biztonsági szervek mindeközben fenntartják, hogy nem korlátozták a humanitárius segélyek beáramlását Gázába. Május 19-e óta a kormány jelentése szerint közel 4500 segélykamion érkezett az övezetbe két csatornán keresztül: az Egyesült Államok által működtetett elosztóközpontokon keresztül, amelyek heti élelmiszercsomagokat szállítanak, valamint az ENSZ által koordinált liszt-, bébiétel- és pékségek és közösségi konyhák alapanyagainak szállításán keresztül.

A hivatalos jelentések szerint a segélyek 50%-a érkezik az egyi és a másik csatornán keresztül, és több mint 1,5 millió élelmiszercsomag és 2500 tonna bébiétel jutott el a civilekhez. Ezen a héten azonban mintegy 950 teherautó tartalmát nem vették át a gázai átkelők gázai oldalán, és Izrael az ENSZ ügynökségeit okolja az elosztás késedelméért.

Ez a frusztráció július 20-án tetőzött, amikor a nemzetközi szalagcímek arról számoltak be, hogy izraeli katonák tüzet nyitottak az élelemre várakozó civilekre. “Y” azt állítja, hogy ott volt, és hogy semmi sem hasonlított arra, amit a világnak közvetítettek.

Elmondása szerint az incidens már előző este elkezdődött. Július 19-én este 10 óra körül nyolc-tíz segélyszállító teherautó érkezett a helyszínre. A szállítás a szokásos eljárás volt, amelynek célja a reggeli elosztás előkészítése volt. Nem sokkal később azonban tömeg kezdett közeledni.

“Nem lett volna szabad ott lenniük. A terület zárva volt. Meglátták a teherautókat, és jöttek fosztogatni” – mondja. “Figyelmeztető lövéseket adtunk le. Senki sem sérült meg. Egy időre elmentek.”

A hadsereg palesztin Facebook-csoportokban tette közzé a nyitvatartási időt. Drónok köröztek a fejük felett, és arabul közvetítették: “A helyszín reggel 9 órakor nyílik meg, ne közelítsék meg”. “Y” szerint az utasítások egyértelműek, folyamatosak és nyilvánosak voltak.

Hajnali 2 óra körül egy kis csapatot küldtek egy előre tolt pozícióba a folyosótól egy kilométerre, több földút kereszteződésénél. Az volt a feladatuk, hogy minden gyanús mozgást feltartóztassanak, mielőtt az elérné a segélyezési zónát.

Körülbelül hajnali fél ötkor négy gázai férfi került a látóterükbe. Hangok visszhangoztak a sötétben. Aztán az “Allahu Akbar” skandálás következett.

“Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy ez nem csak egy spontán tömeg volt” – mondja. “Ez összehangolt volt.”

A négy gázai férfi egy épület mögül bukkant elő. Tíz méterre előttük figyelmeztető lövést adtak le. Ők tovább futottak. “Aztán a négyből száz lett. Aztán ezer. Mind felnőtt férfi. Nők nélkül. Gyerekek nélkül. Csak férfiak, akik egyenesen felénk rohantak.”

A katonákat három oldalról vették körül, mögöttük az ételszállító teherautókkal. “Kalasnyikov tüzet hallottunk a tömeg mögül. Nem láttuk, ki lőtt, de tisztán hallottuk” – mondja.

Mivel a tömeg 100 méternél is közelebb  jött, állandó parancsot adtak: védjék meg az állást. “Semmi sem állította meg őket, sem a drónok, sem a megafonok, sem a villanógránátok vagy figyelmeztető lövések. Végül mi lőttünk. Nem volt más választásunk.”

“A Hamásznak két célja volt” – mondja. “Ellopni az élelmiszert, és egy olyan tragédiát előidézni, amit le tudnak filmezni.” “Y” szerint ugyanaz a csoport este 10-kor és hajnali 2-kor is megpróbálta megrohamozni a helyszínt. “Erősítéssel jöttek vissza. Több emberrel. Több járművel. Mögöttük lövések dördültek. Tudták, hogy mit csinálnak.”

“Y” a folyosót őrző izraeli katonákra vonatkozó intenzív korlátozásokat írja le. “Nem engedték, hogy harcba szálljunk, hacsak nem volt életveszélyes. Ezt a Hamász így használta ki. Tudták, hogy vannak korlátaink. Előre küldték a tömeget, mint egy pajzsot. És amikor bekövetkezett a robbanás, a kamerák már forogtak”.

Az erkölcsi kihívás, mondja, elviselhetetlen. “Választanunk kellett a misszió védelme és aközött, hogy lemészárolnak. És aztán háborús bűnösöknek neveztek minket”.

Y-t az dühíti a legjobban, hogy milyen gyorsan átírták a történetet. “Délben már azt írták a címlapokon, hogy éhező civileket lőttünk le. Nem ez történt. Nem ételért álltak sorba. Ez egy erőszakos kísérlet volt a folyosó lerohanására”.

A Telegram csatornák később közzétették a halottak nevét. “Mind felnőtt férfi. Nők nincsenek. Gyerekek nem.”

A katonák több mint harminc percig tartották a pozíciójukat. Egy ponton egy kisebb erő aktívan védte a tetőt. “Ha áttörtek volna, elárasztottak volna minket. Nem volt más választásunk.”

Arra a kérdésre, hogy mit érzett a nemzetközi közvetítés láttán, “Y” nem habozott. “Az emberek el akarják hinni a hazugságokat. Ez segít igazolni a gyűlöletüket. De ez csak a palesztinoknak árt. Mert minden alkalommal, amikor ezt a propagandát elhiszik, a Hamász megerősödik”.

“Y” meg van győződve arról, hogy az egész eseményt megrendezték. “Vérfürdőt akartak. Valamit, amit eladhatnak a médiának. És meg is kapták.”

Az ENSZ Palesztin Menekülteket Segélyező Ügynökségéről (UNRWA) ugyanilyen nyers a válasza: “Az UNRWA a Hamasz. Nincs különbség közöttük. Ha visszaadjuk nekik az irányítást, azzal egyenesen a terroristáknak adjuk át”.

Jerusalem Post