A capitoliumi zavargók nem a semmiből jöttek

Írta: Szombat - Rovat: Politika

A National Interest című jobboldali amerikai portálon Aram Bakshian Jr. politikai elemző, aki a Nixon-, Ford- és Reagan-kormányok idején tanácsadóként szolgált, a minapi Capitolium elleni támadás előzményeit tekinti át.

Forrás: Wikipedia

Bakshian szerint, amikor a – George Floyd halála nyomán – kirobbant erőszak és törvénytelenség robbanást okozott a múlt nyáron, számos fősodorhoz tartozó politikus és újságíró igyekezett azt igazolni és törvényesnek beállítani. Most ugyanazok a hangok arra panaszkodnak, hogy a capitoliumi rendőrségi beavatkozás nem volt elég erőteljes.

Sokakhoz hasonlóan – így Bakshian – azok közül, akik négy éve Donald Trumpot mint a kisebbik rosszat támogatták Hillary Clinton és Joe Biden ellenében, kész vagyok kijelenteni, hogy Trump kísérlete a szavazatszámlálás kisiklatására értelmetlen, eleve sikertelenségre ítélt és olcsó színházi fogás volt.

Január 6-án, a capitoliumi dombon a bohózat erőszakba csapott át, nagymértékben az elnök bujtogatásának, ha nem is tényleges tetteinek nyomán. A magam részéről sokáig elleneztem jelölését 2016-ban, és félig tréfásan azt írtam: „Donald Trump nem liberális köztársaságpárti nem is konzervatív köztársaságpárti, hanem banánköztársaság párti”. Nagy szomorúságomra és sajnálatosan, mostanra ezt bizonyította is – fogalmaz.

A capitoliumi visszataszító jelenetek azonban nem vákuumban képződtek; azoknak súlyos előzményei voltak. És ezek közül számos inkább Trump ellenfelei, semmint barátai számlájára írható. „Rosszkedvünk tele” magvait a „Szeretet nyara” vetette el, bár eredetük még előbbre nyúlik vissza. 2018 októberében például tiltakozók foglalták el törvénytelenül a Hart Szenátusi Hivatal Csarnokát, Brett Kavanaugh legfelsőbb bírósági jelölése elleni tiltakozásul. A fősodrú média jelentős része akkor támogatta a tüntetőket.

2020 június 13: Seattle belvárosát elfoglalják a tüntetők: A barikádon a felirat: CHOP [Capitol Hill Occupied Protest]. Forrás: Wikimedia Commons

Múlt nyáron városról városra terjedt a feldühödött, jogaikban magukat sértve érző, megvadult tömegek garázdálkodása, miközben a rendvédelmi hatóságokat tétlenségre kárhoztatták. Állami intézményeket és köztereket „foglaltak el”. Templomokat, rendőrőrsöket, köz- és magánépületeket gyújtottak föl, raktárakat raboltak ki. Akik kritizálták a rendfenntartók engedékenységét a csőcselék irányában, megkapták a szélsőséges, reakciós, rasszista jelzőket.

Vicces, hogy éppen azok a politikai körök és médiumok, amelyek a leghangosabban ítélik el a Capitoliumon történteket, nyáron még a törvénytelenségeket pártolták, és a tiltakozókat „többségükben békésnek” igyekeztek föltüntetni.

Igaz, a nyári tömeges zavargásokba keveredett személyek többsége nem volt eleve erőszakos. Ugyanúgy, mint ahogyan a január hatodikán a Mall-on összegyűlt, majd a Capitolium felé induló több tízezer tiltakozó többsége sem volt az.

A nyári erőszakos és törvénytelen cselekményeket mainstream politikusok és médiaszemélyiségek próbálták igazolni. Számos alkalommal helyeselték a rendőrség lefegyverzését, akiket a béke ellenségeinek igyekeztek beállítani.

Most ugyanezek a hangok arra panaszkodnak, hogy a rendőrség nem volt elég erélyes. Az sem zavarja őket, hogy az összecsapásnak egy fegyvertelen tüntető nő esett áldozatul. Micsoda képmutatás! – fakad ki Bakshian.

A lényeg: egy törvényes alapokon nyugvó társadalomban nincs helye az erőszaknak és garázdaságnak, bármennyire is őszintén hisznek a lázongók vélt vagy valós sérelmeikben. Ez volt az álláspontom nyáron, és most is ez. A civilizált rendet fenntartjuk, vagy pedig elveszítjük – zárja gondolatait a szerző.

National Interest – Bassa László

támogatás
Pop up banner

Címkék:Capitolium, Seattle, szélsőbal, szélsőjobb, zavargások

[popup][/popup]