A bírói rendszer túlhatalma a demokráciát veszélyezteti?

Számos alkalommal idéztük eddig a nagy vihart kavart izraeli igazságügyi reform bírálóit. Most lássunk egy olyan véleményt, amely a kormány melletti érveket sorolja fel!

 Az izraeli jogrendszer reformja,  amelyet Jarív Levin igazságügyi miniszter terjesztett elő, ésszerű és szükséges. Helyreállítja az igazságszolgáltatás, törvényhozás és kormányzat közötti egyensúlyt.

A Legfelsőbb Bíróság (rövidített héber nevén Bagac) átpolitizáltsága, a legfőbb ügyész hatalma, és a minisztériumokban működő jogászok klikkjei ellehetetlenítik a Kneszet és a kormány normális politikai tevékenységét. Az összes pozíciót kisajátították, és magukat „somrei haszaf”-nak, a „demokrácia kapuőrzőinek nevezik. Annak idején az állam alapítói és a képviselők aligha ezt akarták.

A döntéshozás minden esetben a progresszív politikai oldal érdekeit szolgálta, pedig a legtöbb izraeli a jobboldal vagy a jobbközép pártjaira szavaz, amelyek azonban képtelenek hatékonyan kormányozni.

Ezek a szereplők fenyegetik az izraeli demokráciát, nem pedig Levin igazságügy-miniszter javaslatai. Ezért változtatni kell a bírák kijelölésének rendszerén, és korlátozni jogkörüket a Kneszet határozatainak megsemmisítésére.

 Aharon Barak  a Legfelsőbb Bíróság egykori nagyhatalmú elnöke úgy alakította a rendszert, hogy Izraelben jelenleg minden ügyben a jogrendszert uraló bírák személyes előítéletei és egyéni véleménye a döntő.

Amint azt Barak egyoldalúan bevezette, a Legfelsőbb Bíróság mindenkit felelősségre vonhat bármilyen ügyben – az adózástól a védelmi politikáig.

 

Elfogultság progresszív irányban

Az elmúlt két évtizedben a Bíróság egy sor rugalmas fogalmat vezetett be a bírósági rendszer általa forradalminak nevezett átalakítására. Az egyik legfontosabb az „ésszerűség” az izraeli társadalom újratervezésében – ahogyan azt felvilágosultságuk tudatában elképzelték.

Barak létrehozta a “lényegi demokrácia” (Substantive democracy)fogalmát. A bíróság magára vállalja a közéletre és helyes viselkedésre vonatkozó szabványok létrehozásának felelősségét, és azok (pl. értékek, egyensúlyok, egyenlőség) értelmezését a törvénynek megfelelően – még abban az esetben is, ha a törvény nem tartalmaz ilyen meghatározásokat.

A Legfelsőbb Bíróság jelenlegi összetételéből következik, hogy az ilyen rugalmas elvek alkalmazása a politikai spektrum progresszív oldalának kedvez.

ĺgy aztán liberális döntések születtek olyan ügyekben, mint a JNF (Zsidó Nemzeti Alap) földjeinek használata, a palesztinok lakhatási jogai Izraelben, a Palesztin Hatóság központjai Jeruzsálemben, külföldön betért személyek állampolgári jogai, a harédi sorozás elhalasztása, jesiva bóherek ösztöndíjai, kereskedelem szombaton, stb.

Ezekben az ügyekben ritkán fordultak a valódi törvényekhez. Az látszik, hogy minél progresszívebb a bírói panel összetétele, a döntés indoklása annál inkább légből kapott szónoklat. A bíróság politikai és érték alapú döntéseit törvénynek álcázta.

Néhány példa: a jeruzsálemi Bar Ilan utca szombati lezárásának ügye, amiben ismert, a társadalom többségét képviselő vallási és világi tekintélyek állásfoglalása ellenében döntöttek. Később ésszerűtlennek tartották, hogy zsidók imádkozhassanak a Templomhegyen, mert az zavarja az arabokat, és jelentős rendőrségi mozgósítást igényel. Másfelől viszont engedélyezték, hogy a Siratófal Asszonyai nevű szervezet oly módon asszonyok imádkozhasson a Siratófalnál, ami sérti a vallásosokat. Az ehhez szükséges jelentős rendőri készenlét ebben a döntésben nem játszott szerepet.

A bíróság szerint ésszerűtlen volt az Izrael-díj odaítélése Shmuel Schnitzer újságszerkesztőnek, mert 30 éves pályafutása során egy ízben valakiről sértő véleményt fogalmazott meg egy hasáb terjedelemben. Ésszerűnek találták viszont Shulamit Aloni kitüntetését, aki 30 éves pályafutását az ország vallásos közvéleménye elleni támadások és sértegetések ügyének szentelte. Lehetne még említeni az afrikai munkavállalók – illegális bevándorlók – ügyében hozott Kneszet törvénykezés sorozatos megsemmisítését.

Milyen állásfoglalás lenne várható az izraeli törvények kiterjesztése ügyében az összes júdeai és szamáriai településre? Vagy ha a kormány úgy határoz, az összes telep lebontásáról, a diplomáciai kapcsolatok megszakításáról az USÁ-val, vagy Irán bombázásáról? Ki dönti el, mi az ésszerű? Nyilván a mindenható Legfelsőbb Bíróság, hacsak valami változás nem történik.

És itt nem csupán a van szó, hanem a legfőbb ügyészről és az összes kormányzati minisztériumban működő jogi tanácsadókról, akik útjában állnak a demokratikusan megválasztott képviselők által alkotott törvényeknek, és azok helyett a magukét erőltetik rá az országra.

2018-ban a Kneszet törvényt fogadott el, hogy az elítélt terroristák állampolgárságát – a belügyminiszter előterjesztésére – függesszék föl vagy állandó letelepedési engedélyüket vonják vissza. A legfőbb ügyész közbelépett, és a belügyminiszter új státuszt biztosított a bűnözőknek: az ideiglenes letelepedési engedélyt. Ez a státusz teljes ellátást biztosít a börtönből szabadult terroristáknak: munkanélküli biztosítást, gyermektartásdíjat, rokkantsági biztosítást és társadalombiztosítási járadékot. A Kneszet célja nyilván nem ez volt.

Határt szabni a beavatkozásnak

Levin átgondolt törvénye megvonja a bírák és legfőbb ügyészek illetékességének határait. A bíróság döntése csak akkor írhatja felül a parlament törvénykezését, ha az összes bírósági tag jelen van a szavazáson, és azt kellően nagy többséggel fogadják el. Eltántorítja a Bagacot attól, hogy az ésszerűtlenség amorf érvrendszerével semmisítse meg a jogszabályokat, és azt olyan mesebeli értelmezési szabályokon keresztül alkalmazzák, mint az objektív szándék. Ez azt jelenti, hogy a bírák határozzák meg, mit jelentsen a Kneszet által elfogadott törvény, figyelmen kívül hagyva a törvényhozók szándékát.

A javaslat újra fogalmazza a legfőbb ügyész, valamint a kormányzathoz delegált tanácsadók szerepét, nem mossa össze a bírákat az esküdtszékekkel és hóhérokkal.

Ami pedig a legfontosabb, Levin ellenforradalma visszaadja Izrael választott képviselőinek azt a jogát, hogy abban a bizottságban, amely a Bagac bíráit jelöli, a Kneszet többségi pártjai adják a többséget, mint az USÁ-ban.

Ez nem a demokrácia vége, hanem az izraeli demokrácia már régen esedékes helyreállítása. A parlamenti ellenzéki képviselőnek illene Levin javaslataihoz kellő komolysággal viszonyulniuk.

 

A szerző, David M. Weinberg, az Israel’s Defense and Security Forum főmunkatársa

Jpost.com – Bassa László