Keresztény egyházfők: Kötelességünk felszólalni a gyűlöletkeltés ellen

A Szombat keresztény egyházi vezetőkhöz fordult a Jobbik képviselő Parlamentben elhangzott, a tiszaeszlári vérvádat felmelegítő, gyűlöletkeltő beszéde kapcsán. Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke és Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke közösen válaszolt kérdéseinkre.

 

Miként vélekednek Baráth Zsolt Jobbik-képviselő tiszaeszlári vérvádat felidéző parlamenti beszédéről?

Egyházaink felelős vezetőiként kötelességünk felszólalni a gyűlöletkeltés ellen, de ebben az esetben különösen is aggasztónak találjuk, hogy a tiszaeszlári vérvád felemlegetése – és ezzel együtt a felszólalásban említett súlyos összeesküvés-elméletek – a Parlament falai között hangzott, hangozhatott el. Így ez a megszólalás közösségi életünk egyik legfontosabb helyszínét, a magyar törvényhozás hitelességét is támadja. A közbeszédet meghatározó politikusoknak fokozott felelősségük van a gyűlöletkeltéssel való szembeszállásban. A politikai indulatkeltés olyan fejlemény, amit a magyar törvényhozásnak, illetve természetesen az egész társadalomnak nagyon komolyan kell vennie, méltósággal, de teljes elutasítással kell fogadnia. A hasonló megnyilvánulások, ahogy az egyházaink közös nyilatkozatában is elhangzott, egyedül az indulatkeltés eszközei lehetnek.

Lehet-e Önök szerint a keresztény egyházaknak szerepe abban, hogy az ilyen gyűlölködő, babonás hiedelmeket eloszlassák?

Kell lennie, volt szerepük és van is a gyűlölet és a babonák lebontásában az egyházaknak. Érdemes magát a tiszaeszlári pert is megnézni ebből a szempontból: a megvádolt zsidók védőügyvédje a kor egyik vezető politikusa, Eötvös Károly volt. Az íróként is ismertté vált ügyvéd a Tiszántúli Református Egyházkerület tisztviselője is volt, szerepvállalásával európai hírnévre tett szert. Röviddel a Holokauszt emléknap után fontos ehelyütt emlékeztetnünk azokra a helytállókra is, akik keresztény/keresztyén hitüktől vezérelve, életüket sem kímélve mentették a zsidókat a vészkorszakban. Köztük van a Duna-parton mártírhalált halt nővér, boldog Salkaházi Sára, a Budapesten élt skót református misszionáriusnő, az Auschwitzban elhalálozott Jane Haining és az evangélikus lelkész, Sztehlo Gábor is. Az ő életük, akárcsak a mi megszólalásunk a gyűlöletkeltés ellen a bibliai parancsot követi: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Hitünk, emberségünk semmilyen körülmények között nem fér össze az antiszemitizmussal, a vallási közösségek, népcsoportok elleni gyűlöletkeltéssel.

Gondoltak-e arra, hogy a széles nyilvánosság előtt megszólaljanak és elítéljék a vérvádakat?

Egyházi vezetőként az elmúlt napokban felszólaltunk konkrétan a vérvád parlamenti felemlegetése, és általában az antiszemitizmus, a gyűlöletkeltés ellen is. A nyilatkozók egyike, Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke a budapesti Élet Menete megmozduláson szólalt fel, míg Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke a Terror Háza Múzeum előtt a Holokauszt emléknap alkalmából mondott beszédet. Ezek után pedig a katolikus, a református és az evangélikus püspökök együtt, közös nyilatkozatban emeltek szót a tiszaeszlári vádak parlamenti megismétlése ellen. A látványos, alkalmi megszólalások mellett lelkipásztoraink, egyháztagjaink a szeretetparancs folyamatos hirdetésével és megélésével a mindennapokban is tesznek a gyűlöletbeszéd és a kirekesztés ellen.