Az izraeliek nincsenek többen, csak hangosabbak

Táncoló izraeli rabbi, kétszáz fős széder, odesszai előtörténet,
nemzetközi közösség. De vajon a Tóra útjára vezethetők-e az asszimiláns
magyarországi zsidók?

 

A Tikva úgy indult, ahogy ez ma az ortodox világban megszokott: a hagyományban járatlan, amhórec közösség pallérozására nem fizetett tanítók érkeztek, hanem húszas éveik elején járó, családos fiatalok, akik a tanításon túl személyes példával is utat mutatnak a hagyománytól elszakadt helyi zsidók számára.

Öt évvel ezelőtt nem kevesebb, mint tizenegy angliai család érkezett Pestre, s a huszonéves fiatal párok a Wesselényi utcai ortodox iskolában rendeztek be egy kolélt – olyan tanházat, ahová felnőtt (értsd: házas) férfiak járnak tanulni.
Nem ők voltak persze az elsők: a Chabad Lubavics küldötte már 1989-ben Budapestre érkezett, s a ’90-es évek második felétől működött a Kazinczy utcában is Zeév Paskesz vezetésével egy kolél. Ám a charédi ortodoxia világában elképzelhetetlen, hogy ott, ahol a haszidok nagy súllyal jelen vannak, a konkurens litvis irányzat hívei ne jelenjenek meg egy idő múlva.
Joshua Adler rabbi, aki három éve áll a Tikva élén, nem tulajdonít litvis voltuknak nagy jelentőséget. Az egész zsidóság (Klal Jiszrael) érdekében tevékenykedik. Mi mást is mondhatna?

Mindamellett olyan szenvedéllyel imádkozik, énekel és táncol, hogy bármely haszidnak becsületére válna. A közösségi életöröm, a szimche megszállottja: irodájában ülve is a különböző ünnepek, esküvők, briszek fényképeit mutogatja mobiltelefonon és számítógépen, alig tudom kérdéseimmel félbeszakítani.

Nem él állandóan Budapesten, felesége és hét gyereke Jeruzsálemben laknak, s csak nagy ünnepek és események alkalmával követik őt Pestre. Ő maga minden ünnepen, továbbá számos sabatkor megjelenik a Király utca 16-ban, ahol egy modern irodaépület teljes harmadik emeletét bérlik. Van itt nagyterem tóraszekrénnyel és sok száz könyvvel, ahol imádkoznak és tanulnak, irodák, konyha és tálaló, játszószoba 3 évesnél nagyobb gyerekeknek, babaszoba kiságyakkal (!), felnőtteknek pedig biliárd és csocsó szoba.

Egy átlagos péntek este 50-60 ember hallgatja a drósét a bőséges vacsora közben. Utóbbit egy volt éttermi séf készíti, és külön személyzet tálalja. Másnap délelőtt úgy 30 ember van jelen a tóraolvasáskor. Széder este vagy Szukkot ünnepének első estéjén akár kétszáz embernek is helyet szorítanak.

A hajdani tizenegy angol család már elhagyta Pestet, helyettük most két izraeli família tartja a frontot. Állandó rezidensek, ők végeznek minden szervezői adminisztratív munkát. Egyikük, a 26 éves Yanki három éve, mindjárt az esküvője után jött Pestre, nála is fiatalabb feleségével. Azóta két gyerekük született.Mikor betoppanok hozzá, éppen magyaróráját szakítom félbe. Elszántam birkózik a számára nagyon idegen nyelvtannal, de nincs mese, meg fogja tanulni, csakúgy, mint más huszonéves izraeliek és amerikaiak.

Hogy került Budapestre?

A jesiva után fiatalokkal foglalkoztam. Odesszai ismerősöktől értesültem, hogy a Tikva magyarországi munkatársat keres. Igazi kihívást kerestem, így elmentem az állásinterjúra. Több forduló után engem választottak ki.
Yanki egy-két év múlva már magyarul fogja mondani a péntek esti drósét. Aki hallott már izraeli vagy amerikai ortodox fiúkat tört magyarsággal, tanulságos történeteket előadni, az tudja, miről beszélek. Kétszeres kihívás és kétszeres élmény az ilyen: az első, amikor megértjük az össze-vissza tört magyar mondatokat; a második, amikor megértjük a magasabb mondanivalót. Nem gúnyolódom: a nagy erőfeszítéssel előadott drósékat derű és rokonszenv kíséri, a hallgatóság a szónokkal együtt birkózik, hogy megértsék egymást.
Yanki ma még héberül nyújtja a lelki táplálékot (ha nincs itt a rabbi), de izraeli barátja, a marokkói felmenőkkel rendelkező, arabul is beszélő Avigdor már sajátos magyarsággal szól a sabatot ünneplőkhöz.

A péntek esti imádkozók nagy része egyébként izraeli, gyakran olyan érzésem van, hogy többségben vannak a héberül beszélők – a törzsközönség körében mindenképpen. Az előimádkozó is mindig közülük kerül ki. Yanki szerint ez érzékcsalódás, az izraeliek csupán hangosabbak, mint a pestiek.

Az egyik sabat este grúz zsidó asszonyokkal kerülök egy asztalhoz, oroszul beszélgetünk. Férjeik üzletemberek, az informális ortodox hálózatok útján jutottak el a Király utcába. Mint elmondják, Izraelben is, Grúziában is tartanak fenn lakást, itt csak üzleti ügyek miatt tartózkodnak.

A legutóbbi esküvő, úgy két éve, nagy esemény volt a Tikvában: nem is maradtak a négy fal között, az esküvői menet a Király utcán vonult végig, a Gozsdu udvarban felállított hüpéhez.

A szukkoti sátrat évről évre az irodaház parkolójában építik föl. Egy ízben tanúja voltam, amint este kilenc óra körül a portán egy ingerült ember a sátorból kiáradó zajra panaszkodott, és intézkedést követelt. – Sajnálom, én nem tehetek semmit – felelt a portás.

A Chabadtól eltérően Adler rabbi nem törekszik a magyar nyilvánosság elé lépni, inkább a hagyományos zsidó információs csatornákon kommunikál. (Egy szűkszavú honlapjuk azért van és a facebook-on is elérhetőek.) Nemhogy felekezeti, de még egyesületi státuszt sem kíván a Tikvának.

A tóratanulás, a zsidó család szépségeiről beszél, amit tanítással szeretne közelebb hozni az itteniekhez, nem politikával. A már meglévő zsidó intézményrendszerbe igyekeznek beilleszkedni a hagyományos informális úton. Jó a kapcsolatuk a magyar ortodoxiával, de Adler rabbi már a Rabbiképző épületében is végzett körülmetélést, ahol jelen volt Schőner rektor is. Egy másik brisz alkalmával Verő Tamás, a Frankel zsinagóga neológ rabbija volt a koma.

A magyar jogi lehetőségek iránti közönyt bizonnyal az is magyarázza, hogy a fenntartásukhoz szükséges pénz alapvetően egy forrásból érkezik: az Amerikában élő, s az ortodox közösségeket világszerte elszántan támogató bizonyos Mr. Wolfsohn fedezi költségeiket.

 

A Tikva Odesszában látta meg a napvilágot 1993-ban, a Szovjetunió kimúlásának évében. A Fekete-tengeri kikötőváros régóta fontos zsidó központ, és – Varsóval, Vilnával vagy Prágával ellentétben – ezt a Holokauszt sem tette múlt időbe. A Tikva a fent említett Mr. Wolfsohn támogatásával indult, és intézményrendszere az idők folyamán kiterebélyesedett: gyerekotthon, óvoda, iskola, gimnázium, közösségi ház, kóser étterem és piac tartozik hozzá. Noha ma már Izraelben és New York-ban is van irodája, a Tikva igazi központja, sikersztorija a mai napig Odessza. – Ott nagyszerű zsidó élet van! – mereng a rabbi. Odesszában a Tikva valódi versenytársa a Chabadnak, s nyilván ez a példa sarkallja őt.

Milyen a viszonyuk a Chabaddal? – kérdem Yankit.
Korrekt, mondhatni baráti. De mindenki megy a maga útján, végzi a maga feladatát.

Budapesten kívül Kassán is jelen van a Tikva, ahol a helyi egyetemeken tanuló mintegy száz izraeli diáknak nyújtanak lelki táplálékot. Yanki minden vasárnap hajnalban indul Kassára, és éjfélkor érkezik haza.

Program-kínálatukban mindaz megtalálható, amit az ortodox közeg ajánlani tud.A tizenkét év alattiakat vasárnapi iskola várja. Kedden és csütörtökön délután a 18 fölötti korosztályt tanítják. Ilyenkor mintegy 20-30 tanuló van jelen, akik vacsorát és valamennyi ösztöndíjat is kapnak – feltéve, ha tényleg eljárnak a tanórákra. A legtehetségesebbek Izraelben jesivában tanulhatnak tovább. A fiatalok izraeli körutazásra is jelentkezhetnek – eddig két csoportot vittek ki 2-2 hétre. Honlapjuk szerint továbbá „zsidó történelem-órák, hébernyelv-órák különböző szinteken, női klubok és gyermekprogramok” várják az érdeklődőket.

A sűrű atmoszférájú közegben időről időre fennakadnak helyüket nem lelő, kóbor lelkek is, akiket megfog a férfiak szilárd meggyőződése, vagy az asszonyok gondosodása. Nem mindig lesz belőlük baál tsuva (megtérő), de időről időre megmerítkeznek a biztonságot nyújtó atmoszférában, s ez erőt ad nekik hétköznapi gondjaik elviselésére.

Fiúk és lányok együtt is tanulhatnak?

Ha egy lány Talmudot akar tanulni, az számomra nem gond – mondja Yanki, aki fekete kalapjához, kordnadrágot és pulóvert visel – de a nőknek inkább a rabbi-feleségeket ajánljuk, akik a számukra fontos dolgokat tanítják a Talmudból. Van például kóser főzőiskola, amit a felesége, Teila vezet.

A Tikva legutóbbi hanuka-ünnepségén Gerendás Péter énekelt 80-100 főnyi hallgatóságnak. Az ortodox körökben legendás hírű, immár 86 éves Jungreisz rebecin – aki a holokauszt-emlékezet és a tórahű életmód toposzait amerikai stílű, érzelmes-színpadias fellépéssel viszi közel a hallgatósághoz – több száz embert vonzott a Tikva által szervezett estén a Hotel Intercontinentalba. (De a rebecin a Chabad, valamint a Dessewffy utcai, szintén ortodox Lativ Kolél meghívásának is eleget tett.)

Búcsúzóul Yanki egy köteg régebbi Szombatot kér tőlem: felesége nagyszülei magyar anyanyelvűek, s Izraelben híján vannak az olvasnivalónak. Felesége otthon nem tanult meg magyarul, mint ahogy ő sem, noha az ő családjában is akad egy magyar nagyapa. Ennek ellenére valami magyar származástudat szorulhatott beléjük – talán azért is kerültek ide. A nyelvtudást pedig most megszerzik hozzá.