Hetven éve – Tömeggyilkosság Babij Jarnál

 

A II. világháború legnagyobb tömeggyilkossága zajlott itt 1941. szeptember 29-30-án, amikor a Kijevet megszálló németek a város teljes zsidó lakosságát, mintegy 33 ezer embert mészárolták le a városszéli szakadékokban. Az utána következő napokban kényszermunkásokkal földet hányattak a hullatömegre. A megszállás további két évében azonban Babij Jarnál intézték a további kivégzéseket is: az SS szovjet hadifoglyokat, túszokat, ukrán nacionalistákat, cigányokat, lengyeleket lőtt agyon, összesen mintegy 150 ezer embert. 1943 szeptemberében – a szovjet csapatok közeledtével – megpróbálták a mészárlások nyomait eltüntetni: kényszermunkásokkal kiásatták a holttesteket és azokat hatalmas máglyákon elégették.

A háború után 1947-ben tartották Nürnbergben az Einsatzgruppen elleni pereket, melyekben külön vádpont volt Babij Jar. A perek során a négy főbűnöst, köztük az első számú Paul Blobelt fölakasztották. Számos tettes kapott börtönbüntetést, legtöbbjük azonban még az ötvenes években kiszabadult és háborítatlanul élt tovább.

A szovjet korszakban Babij Jar neve hosszú ideig tilalmas volt: a szovjet propaganda a Holokausztot gyakorlatilag elhallgatta. A tömeggyilkosságra annak helyszínén semmi sem emlékeztetett, az illegálisan emlékezőket a rendőrség figyelte, elzavarta.

1966-ban a Szovjetunióban megjelent Anatolij Kuznyecov dokumentumregénye, a Babij Jar. A cenzorok azonban az eredeti kézirat mintegy negyedét kihúzták és helyette vonalas szövegrészeket illesztettek be. A csonkítatlan szöveg 1970-ben jelent meg nyugaton, miután Kuznyecov elhagyta a Szovjetuniót és kimentette kéziratának egy fotokópiáját.
1976-ban a szovjet hatóságok engedélyezték „szovjet állampolgárok és hadifoglyok emlékművének felállítását”. Ukrajna függetlenné válása után aztán számos emlékművet emeltek az áldozatok különböző csoportjainak, s a zsidók is lehetőséget kaptak egy menóra fölállítására.

Babij Jar zsidó áldozataira emeltek egy emlékművet az amerikai Denverben, illetve az izraeli Givatajimban.

Babij Jar emlékét nemcsak a Szovjetunióban próbálták elfelejteni. Mint a Wang folyó versei honlapból megtudhattuk, a helyszínen, a kivégzés napjaiban készített felvételeket a Wehrmacht egyik fotósa, Johannes Hähle. A képek a háború után egy Schulz nevű újságíróhoz kerültek, aki évtizedeken át nem tudta publikálni azokat: az újságok szerkesztői azzal utasították vissza, hogy „érzékenyen érintenék a német közvéleményt”.

 

A kijevi zsidók legyilkolásának hetvenedik évfordulón számos megemlékezés zajlott a helyszínen. „Emlékezz, hogy élj!” jelszóval jöttek össze a város zsidó közösségének tagjai és különféle kisebb keresztény egyházak képviselői. (Az ortodox keresztény egyház nem volt köztük.)

Szeptember 20-án interparlamentáris találkozót tartottak: számos ország parlamenti képviselői gyűltek össze a helyszínen. A volt Szovjetunió számos tagállama képviseltette magát, csakúgy, mint az Európai Unió tagországainak, továbbá Törökországnak és Izraelnek a törvényhozói. Alekszandr Feldman, ukrán parlamenti képviselő és a helyi Ukrán Zsidó Bizottság tagja az antiszemitizmus globális erősödéséről beszélt és arról, hogy „egyre több zsidó közösség kénytelen az állandó nyugtalanság és fenyegetettség légkörében élni.”