Az egyetemen nem sok hasznosat tanultam

Írta: Szombat - Rovat: Politika


Venetianer Pál (1935)
a molekuláris biológia nemzetközi hírű
kutatója, az MTA tagja. 1994 és 1996 között az MTA Szegedi
Biológiai Központj
ának igazgatója.

Venetianer Pál (1935)a molekuláris biológia nemzetközi hírűkutatója, az MTA tagja. 1994 és 1996 között az MTA SzegediBiológiai Központjának igazgatója.


Venetiáner Pálakadémikussal beszélget Várnai Pál


Venetiáner Pál_1.jpg

Egyik korábbi interjújának a címe úgy hangzik, hogy „Mindig belülrőlvezérelt ember voltam”. Hogyan kell ezt érteni?

Ez egy pszichológiai kategória,amely szerint vannak kívülről és belülről vezérelt emberek. A „belülrőlvezérelt” alatt azt értem, hogy engem aránylag kevéssé érdekelt a pályám során,hogy mit gondolnak rólam az emberek, s cselekedeteimet nem az határozta meg,hogy ennek vagy annak megfeleljek.

Mindenekelőtt beszéljünk az illusztris Venetiáner családról. Alegkorábbi ős, akiről tudunk, az 1752-ben született Szender Venetiáner volt (másnéven Alexander ben Jichák). Mit lehet tudni a család eredetéről?

Szívesen feltételezzük, hogyVelencéből származunk, de ez nem bizonyítható. Van egy másik verzió, amelyszerint a név eredete nem Velence városára utal, hanem egy Vinaci nevű galíciaifalura. Az utóbbira persze kevésbé vagyunk büszkék. Tudomásom szerint a családelső bizonyítható őse Liptószentmiklóson telepedett le és valamennyimagyarországi Venetiáner onnan származik. Itt élt szépapám, Venetiáner Ábrahám,aki a fent említett mitikus ősnek fia vagy unokája volt. A család legnevesebbtagja, Venetiáner Lajos főrabbi pedig az én nagyapámnak az unokatestvére volt.Tudtommal a Venetiáner nevet ma Magyarországon csak én és a feleségem viseljük.

A családból megemlíthetjük még az ön nagynénjét, Venetiáner Rózsizongoraművésznőt, és az 1944-benmegölt neves munkás kórusvezetőt és zeneszerzőt, Vándor (Venetiáner) Sándort.

Róla csak annyit tudok, hogy Miskolcról származik, de hogy acsalád melyik ágához tartozott, azt nem.

Az Ön gyerekkora, finoman szólva, nem volt felhőtlen. Az iskola senagyon inspirálta.

Nem lehet boldog gyermekkornaknevezni azt, amikor valakinek az édesanyját s a testvérét megölik. Ami aziskolát illeti, azzal nem volt bajom, jó tanuló voltam, csak azt nem éreztem, hogyigazán hozzájárult volna szellemi kibontakozásomhoz. Kicsit irigylem is azokat,aki olyan nagyrabecsüléssel és szeretettel emlékeznek egyes tanáraikra.

Milyen pozitív hatások érték fiatal korában?

Egy családi házban töltöttem agyermekkoromat, 13 éves koromig együttéltem nagybátyámmal és családjával. Náluknevelődtem, mivel édesapám hadifogságban volt. Nagybátyám, Pán Imre, az EurópaiIskola egyik alapítója, felesége pedig Hauswirth Magda karikaturista volt. AzEurópai Iskola, amely egy modern művészeti csoportosulás volt, s amelyet háromév után, 1948-ban betiltottak, abban a házban született.

Széleskörű érdeklődése mellett mégis hogyan kötött ki a biológiamellett?

Valóban mindenevő voltamszellemileg. Azt korán realizáltam, hogy az agytekervényeim berendezése areáltudományok felé vonz. Először matematikus szerettem volna lenni, majd úgy16 éves koromban hirtelen rádöbbentem, hogy az élővilág, a természethihetetlenül izgalmas valami. Előbb természetesen a leíró biológia érdekelt,mivel a mai tudományokról nem sok fogalmam volt még.

Milyen volt egyetemi évei alatt a molekuláris biológia helyzete?

A válasz egyszerű: semmilyen,mivel nem létezett. A genetika burzsoá áltudománynak számított. Egyébként éppenakkor történt a szinte komikusnak tekinthető pálfordulás. A negyedik év azzalkezdődött, hogy a professzor exkuzálta magát azért, amiért az ellenkezőjét tanítjaannak, amit az előző évben mondott. Így sajnos az egyetemen sem sok hasznosattanultam. A biokémia felé fordulásom Bíró Endrének volt köszönhető – megragadotta személyisége és szellemi kisugárzása. Csak utólag tudtam meg, hogy milyenátfogó filozófiai érdeklődésű ember volt, például Joyce-ot fordított azasztalfiók számára.

Volt még egy professzora, aki Bíró Endrénél is nagyobb hatástgyakorolt Önre.

Egy fiatal kutató számára mindenszakmában rettenetesen determináló, hogy hol kezdi a pályáját. Egy tehetségesembert tönkretehet egy középszerű ember. Nekem óriási szerencsém volt, hogyStraub F. Brunóhoz kerültem. Az ő kisugárzása még a Bíróénál is sokkal erősebbvolt. Már első találkozásunkkor éreztem, hogy ifjúkori olvasmányaimban a tudóstéppen ilyennek képzeltem.

Ön aránylag korán, már 1965-ben kijutott Amerikába. Ezt minekköszönhette és mennyi időt töltött ott?

Ez ismét nagy szerencse volt, bárnémi érdemem azért volt benne. A témám alapját egy olyan kísérlet adta meg,amellyel az a bizonyos Amfinsen foglalkozott, aki később ezért Nobel díjatkapott. Mielőtt mi bármit publikáltunk volna, Straub Angliában találkozott egyizraeli kutatóval, elmondta neki, mit kutatunk, s akkor derült ki, hogyAmfinsenék is hasonló kutatásokat végeznek. Amikor ezt Amfinsen megtudta, írtStraubnak és együttműködést ajánlott. Ennek keretében hívtak meg engemAmerikába, ahol egy évet töltöttem.

Hogyan került Szegedre, ahol az ottani Biológiai Intézetnek 1984 és1993 között az igazgatója, majd három évig a főigazgatója lett?

A hatvanas években megszületettaz a tudománypolitikai döntés, hogy Szegeden létesüljön egy nagy biológiaikutatóközpont. Ennek létrehozásában döntő része volt Straubnak s egyértelművolt, hogy ő lesz a vezetője. Ő meghívott engem Szegedre. Ez számomra nehézdöntés volt, mert tősgyökeres budapesti vagyok, de nem tudtam ellenállni amegtisztelő meghívásnak. Hosszas vívódás után elfogadtam a felkérést, s azótase bántam meg. Megalakulásakor az Intézet példátlanul előnyös helyzetbe kerülta magyar tudományon belül, nagyon jó körülmények között dolgozhattunk.

Időnként publicisztikái is olvashatók a lapokban. Így példáulelmondja véleményét a tudomány magyarországi helyzetéről is. Laikusként haddkérdezzem meg, hogy egy viszonylag kevéssé versenyképes országban milyen leheta helyes megosztás az alap-, illetve az alkalmazott kutatás között? Milyenirányban haladhat a magyarországi kutatás?

Alkalmazott kutatást államipolitikával nehéz irányítani. Ezt a gazdaságnak kellene irányítani, sMagyarországon hiányoznak a korszerű, innovatív kisvállalatok, amelyek képesektudományos innovációt felhasználni. Így kialakult az a helyzet, hogy azalkalmazott kutatásokra szánt pénzeket zömmel olyan alapkutatók használják fel,akik azt gondolják, hogy az ő kutatásaik gazdasági haszonnal járnak. Márpedigez nincs így. Hozzátehetem, hogy a kutatás helyzete sehol a világon nemoptimális.

Végezetül beszéljünk az ön fő érdeklődési területéről, a génkutatásról,pro és kontra. Ismeretes persze, hogy ön melyik oldalt képviseli.

Részben saját tudományosérdeklődésemből, de a tudományról vallott világnézetemből adódóan is rosszulreagálok arra, ha a tudományos álláspontot dilettáns vagy manipulatív módon,eltorzítva használják társadalmi vagy politikai döntések alátámasztására. Enneka tudományos vívmánynak természetesen vannak vitatható oldalai, de itt elfogultglobális támadással állunk szemben, amelyben meghamisítják a tudományálláspontját.

S mi a tudomány álláspontja?

A géntechnológia – amely tisztánbiokémiai eljárás – segítségével sikerült a növénynemesítésben ésállattenyésztésben jelentős előrehaladást elérni. Nem állítom, hogy az eljárásminden szempontból feddhetetlen, de ezt az ostoba támadást nem tudom elviselni.Mióta az ember növényt nemesít és állatot tenyészt, mindig beavatkozott atermészetbe. A géntechnológia a beavatkozásnak radikálisabb módja, de hogy ezaz ördögtől való lenne, ennek semmi alapja nincs.

Az emberek manapság sokkal elővigyázatosabbak, jobban félnek például attól,hogy mit esznek.

Ez rendben is van, csak az nincsrendben, hogy démonizálnak valamit, ami az égvilágon semmiben nem különbözik azelődeitől.

 

támogatás
[popup][/popup]