Lemondott az Izraeli Kulturális Intézet igazgatója
A kívülállók számára váratlanul lemondott tisztségéről Balázs Gábor, a nemrég megnyílt Izraeli Kulturális Intézet (IKI) igazgatója, aki novemberi lapszámunkban még terveiről nyilatkozott. Szándékát december elsején jelentette be az IKI igazgatósági ülésén, és erről a tanácsadó bizottságot is haladéktalanul tájékoztatta.
Balázs Gábor elzárkózott a további nyilatkozattól. Az IKI megnyitásában kulcsszerepet játszó Eran El Bar, a Szochnut (Jewish Agency) budapesti vezetője e-mailben válaszolt érdeklődésünkre. Ebben méltatta a lemondott igazgatónak a programszervezés, a csapatépítés és a fundraising terén szerzett érdemeit, de maga is hozzátette, hogy a menedzsmenttel kapcsolatos munkát Balázs Gábor sosem kedvelte igazán.
„Most, a megnyitó után új szakaszhoz érkeztünk. Nem hittük, hogy ilyen hamar eljutunk ide, de megtörtént, új igazgatót kell keresnünk. A december hatodikával kezdődő héten az igazgatótanács megválasztja az ideiglenes vezetőt, aki az új igazgató kinevezéséig viszi az ügyeket. A tisztségre pályázatot fogunk hirdetni” – tájékoztatott El Bar. Egyben azt is tudatta, hogy – noha ez év végén elhagyni készült budapesti állomáshelyét – a rendkívüli helyzetre tekintettel marad még néhány hónapig. „Az intézet nagyon fontos számomra, csakúgy, mint a zsidó (és nem zsidó) embereknek Magyarországon” – zárta üzenetét.
A sokat emlegetett menedzsment feltehetőleg inkább diplomáciát takar. Az IKI körüli erőtér (mint azt novemberi cikkünkben megírtuk) elég bonyolult: az építkezéshez szükséges összeg jelentős részét (Közép-Európában működő) izraeli és magyar üzletemberek adták össze. Az üzemszerű működéshez legnagyobb részben a Szochnuttól várható támogatás. A pesti értelmiségi miliőben szocializálódott igazgatónak feltehetőleg eltérő (vagy éppen egymásnak ellentmondó) elvárások közepette kellett (volna) működnie. A kényes diplomáciai egyensúly egy ponton alighanem felborult.
Valószínűleg vita tárgyát képezte, hogy a formailag önálló Intézet csupán a Szochnut egyik európai intézménye legyen, mely végrehajtja a jeruzsálemi központ utasításait vagy pedig a helyi vezetők által irányított autonóm kulturális központ. Mivel az Intézet – a többi ilyen intézménytől eltérően – nem az izraeli állam hivatalos külföldi intézménye (a kulturális intézetek a külügyminisztériumok vagy a kulturális minisztériumok alá szoktak tartozni), hanem szokatlan új projekt, melyben a Szochnut alapító és nagyon erős pozíciót szerzett magának, a helyzet megoldatlansága, illetve a helyi autonómia esetleges háttérbe szorulása is magyarázhatja az igazgató hirtelen lemondását.