Mihez képest?

elég, elkeserítesz, már elmagyaráztam neked, hogy ha manapság életben akarsz maradni ebben a kapitalista dzsungelben, kell egy internet előfizetés, minden beszállító ezt mondja, Sagalovitsch úr, ha nem akar eltűnni a nyilvántartásunkból, feltétlenül kell internet, de milyen internet, Georges, faxot sem kapsz soha, mondd csak fiam, megtudhatnám, miből fogsz megélni Kanadában, vagy ez szupertitkos, mint mindig, legalább találtál állást, tudod, hol fogsz lakni, Léával mész, ne aggódj mama, fogok találni, persze fiam, milyen ostoba vagyok, egész Montreál tud a fiam érkezéséről, nem Montreálba megyek mama, hogyhogy nem Montreálba mész, de Simon, épp az előbb mondtad, hogy Kanadába mész, teljesen össze akarsz zavarni vagy mi, ah, erről jut eszembe, még mielőtt elfelejtem, elmentem André-hoz ma délelőtt, a vérnyomásom megint emelkedett, rossz előérzetem van, nem vagyok stabil, az utcán, kérdezd apádat, nem járok egyenesen, mama, tényleg Kanadába megyek, de nem Montreálba, hanem Vancouver-be, hol az a Vankövér, Vancouver, mama, a nyugati parton, a Csendes-óceán partján, nem messze Seattle-től, nagyon jó a Csendes-óceán, mondd csak fiam, nem találtál olyat, ami messzebb van, biztos, hogy jól utánanéztél, csalódtam benned, ki tudja, talán eljövök bosszantani Vankávárba, végülis mennyi, két hét repülővel, talán három, jöhetnék minden második hétvégén, hacsak öreganyád nem kap addigra szívinfarktust a repülőn, hagyd abba mama, könyörgöm, csak próbálj meg megérteni, ha itt maradok, az olyan, mintha a saját síromat ásnám, nem vagyok boldog itt, körbe-körbe forgok, unatkozom, nem akarom elszúrni az életemet Párizsban, értem, persze, hogy értem, nem akarom, hogy az én Simonom boldogtalan legyen, de magunk közt szólva, mondd fiam, mit tett veled Franciaország, hogy így utálod, vagy talán nem is

Franciaország elől menekülsz, hanem anyád elől, ez az igazság, előlem menekülsz, ugye, ennyire rossz anya voltam, mondd, nem törődtem rendesen veled, tényleg ennyire gyűlölsz, hagyd abba, mama, ha belegondolok, mennyi áldozatot hoztunk apád és én, ne kelts benne bűntudatot, mondta papa, már nem kisbaba, és hol itt a tragédia, néha majd meglátogatjuk, nekünk is jót tesz majd, persze Georges, és miből, a te mondvacsinált üzleteidből, vagy tán az adósságaidból, tudod, hogy megint kölcsönkért Danieltől, szégyen, szégyellem magam, már föl se merem hívni, esküszöm, fárasztasz, elmegyek, lemegyek a sakk-klubba, ez az, menekülj csak, menj, hagyj egyedül a fiammal, hozz két bagettet Georges, teljes kiörlésűt, ha a gyógyszertár felé mész, hozz nekem xanaxot, már majdnem elfogyott, a recept az éjjeliszekrényen van, egyél legalább itt, fiam, taramát sütöttem, és nézd csak milyen jó anya vagyok, még a sakterhez is elmentem kolbászért, micsoda rabló ez is, nem bírom elviselni, nem lehet, mama, sajnálom, randim van, nem maradhatok, nem baj fiam, ha randid van, megértem, becsomagolom a taramát, mama, ne vitatkozz, a végén még megsértesz, vidd el, apád nem szereti, amúgy semmit sem szeret, nem is értem, miért főzök, ha egy tablettát tennél a tányérjára, biztos, hogy azt is szó nélkül lenyelné, biztos a hideg belső az oka, ne nevesd ki az apádat, öregszik, tudod jól, én is fáradt vagyok, érzem, hogy motoszkál bennem valami, éjszaka a szívem mintha ki akarna ugrani, tak-tak-tak, André azt mondja, ez semmi, de én mégiscsak aggódom, te meg tényleg elmész, de visszajövök, mama, a temetésemre, ugye, hagyd abba mama, igazad van, de azért sokkoló, legalább szóltál a húgodnak és az öcsédnek, még nem mama, ilyen barbárt mint te életemben nem láttam, megint összevesztél Daniellel, dehogyis mama, na menj, nem akarom, hogy lekésd a randidat, puszilom Léát, gondolom, ő is veled megy Ványkóverbe…