Lehetett volna más Lányi András?

A Lehet Más a Politika komoly sikert ért el az áprilisi választásokon. Magyarországon elsőként jutott be az Országgyűlésbe zöld, vagy pontosabban fogalmazva: ökológiai párt. Az LMP újonc létére magabiztosan lépte át az ötszázalékos parlamenti küszöböt, a szavazatok közel nyolc százalékát szerezve meg. Emeli a siker jelentőségét, hogy számtalan zöld párt próbálkozott már Magyarországon a parlamentbe jutással, de legtöbbnek már a nevére sem emlékszünk.
 

 

 

Lányi András

Az LMP sikere a szűkebb értelemben vett Közép-Európában példátlan, Európában is jónak számít, és a posztkommunista régió más országaiban is ritkaság számba megy. Ez utóbbi térségben említésre méltóak még az észt zöldek, akik az LMP-hez hasonló eredményeket értek el a legutóbbi választásokon. A bolgár zöldek képviselői egy baloldali koalíció részeként, a parlament ellenzéki soraiban foglalnak helyet. Kétségkívül a legsikeresebb Európában a Lett Zöld Párt, amely 2004-ben miniszterelnököt is adott Lettországnak, és a legutóbbi választásokon is közel 17 százalékot szereztek lett „kisgazda” partnereikkel unióban.

Mindez jelzi, hogy a zöld mozgalmak nehéz, de nem reménytelen helyzetben vannak a nemzetközi politikai küzdőtéren. Hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla, hogy Magyarországon sem az LMP volt az első „zöld fecske”. A zöld mozgalmak az elmúlt 20-25 évben több országos jelentőségű eredményt értek el.

Lányi András, a hazai ökológiai gondolkodás és civil szerveződések meghatározó alakja 1988-ban csatlakozott a Duna Körhöz, amely a múlt rendszer legszélesebb tömegbázissal rendelkező, rendszerkritikus mozgalma volt. Tíz évvel később, 1998-ban jelentős szerepet játszott a Horn-kormány megbuktatásában. 2000-ben egyik alapítója a Védegyletnek, amelynek nem titkolt célja a civil mozgalmi jelleg meghaladása és a zöldek politikai megszervezése volt. Két párt is alakult a Védegylet bázisán. Az Élőlánc Mozgalom Magyarországért a génmódosított kukorica ügyében az Európai Unió szintjén átütő sikert ért el. Lányi András szervezőkészségének és ritmusérzékének is köszönhetjük az első zöld köztársasági elnököt is: Sólyom Lászlót.

 

A gát tervezett helyszíne. Az építkezés félbeszakadt, a tájat utólag rehabilitálták

Természetesen a felsorolt eredmények nem köthetők kizárólag egy személyhez. Mégsem túlzás azt mondani, hogy a rendszerváltás utáni időszak egyik legbefolyásosabb parlamenten kívüli politikusa Lányi András volt. Az LMP parlamentbe kerülésével domináns szerepe véget ért a zöld mozgalmakban, és egy új korszak köszöntött be az ökológiai politizálásban. Indokolt tehát áttekinteni a Sólyom Lászlót jelölő Védegylet, a parlamentbe kerülő LMP és Lányi András pártja, az Élőlánc Mozgalom Magyarországért közötti viszonyokat.

Mielőtt azonban ezt tennénk, ejtsünk pár szót Lányi András családi indíttatásáról és a zöld mozgalmak gyakorlati nehézségeiről és filozófiai hátteréről.

Elmondható róla: nem esett messze az alma a fájától. Lányi nem annyira intellektuális fejlődésének köszönhetően áll szemben a bal és a jobboldali diktatúrákkal, hanem gyermekévei és a korábbi generációk tapasztalatai alapján. Édesapja 1944 őszén megszökik a munkaszolgálatból, és a Felvidéken egy szlovák partizánalakulathoz csatlakozik. Ennek ellenére 1948 után kezelésbe veszik a kommunista katonai elhárítás emberei, és életre szóló egészségkárosodást okoznak neki. Lányi gyermekként, testközelből látja az ’56-os forradalmat. Édesanyja október 23.-án elviszi a Bem térre, a tüntetők közé. Otthonuk ablakából látja a körúti ütközeteket. Bátyja részt vesz a Rádió ostromában. Várható volt, hogy Lányi András nem szokványos döntéseket hoz majd, és egyaránt távolságot tart a jobboldali szélsőségektől és az MSZMP utódpártjától.

Lányi András akcióban

A zöld értékrend politikai képviselete számtalan nehézségbe ütközik. A környezetvédők az éghajlatváltozással olyan veszélyre hívják föl a figyelmet, amely nem szerepel az emberiség történelmi tapasztalatai között, így az ilyen kampánynak nincs elég mozgósító ereje. A természettudomány sem tud tökéletesen meggyőző érveket adni a zöldek kezébe. Az éghajlat – rendkívüli összetettsége folytán – nehezen modellezhető, így a különböző modellek között kísérletekkel sem tudunk biztos kézzel választani.

A zöldek időérzete is eltér a demokrácia ritmusától. A vizionált ökológiai katasztrófa a választási ciklusokhoz képest a távoli jövőben van. A hiteles zöld párt tehát sohasem egyszerűen ellenzéki, hanem mindig rendszeridegen. A zöldek élesebb kritikáját adják a modernitásnak, mint a nemzeti radikálisok.

Magyarországon a rendszerváltás elsősorban abban különbözött a környező országokétól, hogy nem kísérték megrendítő erejű tömeges megmozdulások, és nem jöttek létre széles támogatottságot élvező ellenzéki mozgalmak. Egyetlen kivétel volt: a Duna Kör. A Duna Kört, mely eredetileg a Bős-Nagymarosi vízlépcső ellenzőit fogta össze, 1984-ben alapította Vargha János. „1988-ban már tízezrek tüntetnek a parlament előtt, amely óriási többséggel a beruházás folytatása mellett dönt. A Bős-Nagymaros elleni demonstráció nemcsak a környezetvédők, hanem a rendszerváltó ellenzék legfontosabb akciója lesz. 1989 után azonban a zöld mozgalmak súlytalanná válnak”. Ám a Duna Kör elpárolgása a közéletből nagyobb űrt hagyott maga után, mint akkor gondoltuk. Egy, a Duna Körre épülő, markánsan ellenzéki mozgalom lett volna az egyetlen reális lehetőség az alulról érkező impulzusokat is magába integráló rendszerváltásra.

 

Gabcikov Stauwerk. Bős-Nagymaros látképe

A felülről vezényelt rendszerváltás érintetlenül hagyta a baloldal fontos formális és informális hatalmi centrumait, ami a jobboldalt egy saját, belső törésvonalait elfedő, egységes ellenpólus kiépítésére ösztönözte. Mire a nagy mű elkészült, Magyarország többször is az államcsőd közelébe került és a jobboldali radikálisok tekintélyes támogatottsággal bejutottak a parlamentbe. A kölcsönös félelmek által irányított, polarizált hatalmi erőtér kontraproduktívnak bizonyult.

A Horn-kormány utolsó évében a szocialisták újra felmelegítették a vízlépcső megépítésének ügyét. Lányi András az egyik motorja volt a vízlépcső elleni demonstrációknak, és meggyőzően képviselte kritikai nézeteit az országos médiában is. A jobboldali győzelem a Bokros-csomag ellenére erősen kétséges volt. Nem sikerülhetett volna a kisgazda visszalépések, a Fidesz ’98-as alacsony elutasítottsága és a vízlépcső elleni demonstrációk nélkül.

Plakát a vízlépcső ellen (Duna kör)

2005-ben a kormányzó szocialisták és a szabaddemokraták közötti belviszályok lehetetlenné tették a köztársasági elnök közös megválasztását. Ebben a patthelyzetben Lányi – György Lajos ötlete nyomán, Schiffer Andrással együtt – bravúrosan emeli be a parlamenten kívülről Sólyom Lászlót a jelöltek közé, aki el is nyeri az elnöki méltóságot. Sólyom László, az Alkotmánybíróság első elnöke, ma a legismertebb ökológiai értékrendet valló közszereplő Magyarországon, aki mellesleg a legkarakteresebb köztársasági elnökünk volt idáig.

Az eredeti Védegyletet 1842-ben alapították megyei és 1844-ben országos szinten, a hazai ipar támogatására. Kossuth a Pesti Hírlappal való szakítás után a Védegylet folyóiratába, a Hetilapba írt cikkeket. A Védegylet bázisára épült a liberális reformpártiak első országos politikai szervezete, az Ellenzéki Párt, amelynek programját Kossuth fogalmazta meg. Kossuth az Ellenzéki Párt színeiben, 1847-ben bejutott a pozsonyi országgyűlésbe, ahol az ellenzék vezetője lett. A folytatást ismerjük.

Az új Védegyletet is a politika, a zöld politika előzményének szánták alapítói. Ez utóbbi sem tudott azonban túllépni a magyar belpolitikai törvényszerűségein. A Védegyletből 2005-ben a Lányi Andráshoz kötődő és egyértelműen jobboldali zöld párt szakadt ki: az Élőlánc Mozgalom Magyarországért.

Természetesen ennek a szakításnak is két olvasata van.

Lányi András egy évvel az országgyűlési választások előtt próbált meg pártot alapítani, amely Schiffer András és a hívei szerint rossz időzítés volt, mert egy év nem lehet elegendő a választásokra való felkészülésre. Józanul visszagondolva az eseményekre, Schifferéknek volt igazuk ebben a kérdésben. A másik ütközőpont Lányi domináns vezetési stílusára vonatkozott. Ezt nehéz kívülállóként megítélni, de tény, hogy Orosz István, a kiváló esszéista, a Beszélő legendás nyomdásza is hasonló okok miatt távozott az Élőláncból. Az Élőlánc értékes ügyeket karolt föl, a kisiskolák védelmétől a nemzeti vagyon leltáráig, és számos értékes embert vonzott magához. Mégsem járt sikerrel. Nem állt össze egy, a széles nyilvánosság előtt meggyőző politikusi gárda, és az országos politikai klíma sem kedvezett egy jobboldali, zöld párt térnyeréséhez. A nyolcéves szocialista-szabaddemokrata kormányzás után a jobboldali szavazók összezártak, vagy radikalizálódtak.

Ugyanez a folyamat viszont sikerre vitte az LMP-t. A baloldali és liberális szavazók tömegesen csalódtak pártjaikban. Olyan űr keletkezett a baloldali pártpolitikai erőtérben, amely valósággal beszippantotta az új, egyelőre hamvas politikai alakzatot. Feltűnő az egyezés a korábbi SZDSZ és a mostani LMP szavazatok területi eloszlása között. A kérdés az, hogy az LMP-t a szavazói tisztán liberális irányba tolják, vagy az LMP képes lesz a szavazóiban növelni zöld kérdések iránti érzékenységet.

Az LMP sikere nagy lehetőség a zöld gondolatnak. Rajtuk múlik, hogy sikerül-e a véletlenül megnyert szavazókat a zöld értékek felé orientálni és a közbeszédben napirenden tartani a zöld témákat. Az Élőlánc Mozgalom Magyarországért alapító tagjaként is gratulálok a Lehet Más a Politika sikeréhez.