„A Magyarországon kialakult bal-jobb szembenállás hamis”

Írta: - Rovat: Politika

Schiffer Andrással, a Lehet Más a Politika választmányi tagjával, parlamenti frakcióvezetőjével* beszélget Gadó János

 

Schiffer 02.jpg

Schiffer András (Fotó: Tóth Csilla)

Schiffer András édesapja Schiffer Péter szociológus, bankszakember, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) Hivatalának volt főigazgató-helyettese. Két nagybátyja Schiffer Pál filmrendező és Schiffer János 1994‑2006 közötti MSZP-s főpolgármester-helyettes. Nagyszülei Schiffer Pál és Szakasits Klára (Szakasits Árpád lánya). Dédapja Szakasits Árpád újságíró, politikus, köztársasági elnök, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának első elnöke. Szakasits Árpád és Schiffer Pál ún. baloldali szocdemek voltak, 1948-ban támogatták az MKP-vel való egyesülést. Schiffer Pált és Szakasits Klárát az ’50-es években a volt szocdemek elleni indított koncepciós perben elítélték és bebörtönözték/internálták, Schiffer András édesapja a Hortobágyon nőtt fel, a családját folyamatosan megfigyelték a Kádár-rendszerben is.
Schiffer András 1990-ben egyik alapítója és 1992-ig ügyvivője az Ifjú Szocialisták mozgalmának, ekkor kilépett a szervezetből. 1995-ben szerzett jogi doktorátust az ELTÉ-n. Dolgozott a Habeas Corpus Munkacsoportnál, valamint a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum jogsegélyszolgálatánál is. Előbbi szervezet a melegek, bántalmazott nők, míg utóbbi a pszichiátriai betegek jogvédelmét látta el. 1996-tól a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) munkatársa, 2004 és 2008 között a szervezet ügyvivője. Innen 2008 nyarán lépett ki, a későbbi Lehet Más a Politika mozgalom előkészítésében vállalt szerepe miatt. A közéletbe jogvédő tevékenységén kívül a zöld mozgalmon keresztül is bekapcsolódott, amikor 2002-ben a Védegylet szervezőbizottságának tagja lett. 2005-ben ő vezette a Sólyom László köztársasági elnökké választását célzó kampányt.

 

–    Az LMP indulása engem Fidesz vagy az SZDSZ húsz évvel ezelőtti indulására emlékeztet. Reményteljes, fiatal párt, tehetséges és tiszta múltú vezetőkkel, magas etikai mércével. Aztán – mondják sokan – majd úgyis a többi politikai párt sorsára jut a hatalomért folytatott küzdelemben.
–    A helyzet, amely 1989 táján megszülte a rendszerváltó pártokat, egészen más, mint a mai. Előbbieket az államszocializmussal szembeni tiltakozás hívta életre. A mostani új pártokat – beleértve a szélsőjobboldalt is – viszont az elmúlt húsz év politikai teljesítménye, a politikai korrupció felett érzett felháborodás. Az új pártoknak, mint amilyen az LMP, ezért nincsen hibázási lehetőségük, mert a kommunista rendszert leváltó pártokkal sokkal türelmesebbek voltak az emberek, mint e mostaniakkal. Ez óriási különbség. Persze sok apróságból lehet tanulni. Bármilyen tiszták valakinek a szándékai, nem lehet morális piedesztálról kioktatni a magyar társadalmat. Továbbá fontos, hogy a párt belső viszonyai is demokratikusak legyenek, hogy a döntéshozatal és a finanszírozása is tökéletesen átlátható legyen.    

Az 1987-90 közötti időszakot sok elemző a „körök korának” nevezte. Ám ezek a körök, amelyek megszülték a rendszerváltó pártokat, nagyon gyorsan eltűntek: a Szeta, a Duna-kör alapítói felszívódtak a parlamenti politikában. A Védegylet, a Humusz, a TASZ, a Helsinki bizottság viszont ma is működik. Túlélték azt, hogy néhány vezetőjük bejutott a parlamentbe. Az viszont nagy feladat, hogy parlamenti pártként az LMP hogyan tart fönn szerves kapcsolatot a mozgalmakkal, amelyekből vétetett. Ha nem marad fenn állandó oda-visszacsatolás, akkor nagyon hamar bajba kerülünk.

–    Röviddel ezelőtt egy interjúban azt mondta, hogy a történelmi traumákat ki kell beszélni. Ám ezekről rengeteget beszéltek: a baloldal a Holokausztról, a jobboldal a magyarokat ért traumákról, mindenekelőtt a kommunizmusról. Mindkét oldal mondta a magáét. Lehetséges áthidalni ezeket a nagyon mély árkokat?
–    Magyarországon nem úgy alakulnak a politikai törésvonalak, hogy a jó életről, az ország jövőjéről ki mit gondol, hanem hogy a magyar múltról ki mit gondol. Szerintem a napi politikának túl kell lépni a XX. századi sérelmeken. A Jobbik által kezdeményezett Trianon-vitanap kapcsán mondtam azt, hogy jó volna elérni: a Holokausztról ne csak az ún. baloldal, Trianonról pedig ne csak az ún. jobboldal tudjon tisztességesen beszélni. Éppen ezért ne a napi parlamenti politikai vitákban beszéljenek erről. Elég gyalázatos, hogy a Trianon törvényjavaslathoz az MSZP benyújt egy módosítást, hogy ugyanez a törvény emlékezzen meg május 9-ről is. Abban a pillanatban a Jobbik elkezdi relativizálni a Harmadik Birodalom bűneit a magyar parlamentben. Ha kivesszük ebből a napi politikai taktikázásból a XX. századi sérelmekről folytatott beszédet, akkor van esély arra, hogy higgadt légkörben, egymás szenvedéstörténeteire figyelve lehessen párbeszédet folytatni.

 

Schiffer 05.jpg

 

–    Többször elhangzott az LMP képviselői részéről, hogy a párt nem szeretne a hagyományos bal- és jobboldal dimenzióiban mozogni. De az LMP-t mégiscsak azok a szavazók juttatták be a parlamentbe, akik a ballib koalíció lehanyatlásával alternatíva nélkül maradtak.
–    Onnan indulunk ki, hogy az 1990 után Magyarországon kialakult bal-jobb szembenállás hamis, ebben nem kívánunk részt venni. Ha pontosan használnánk a bal és a jobb fogalmát, nem azok állnának a két oldalon, mint akik ma állnak. Amúgy én is érzékelem – és ez törvényszerű –, hogy szavazótáborunk korábban nagyobb részt a ballib oldalra szavazott, elsősorban az MSZP-re. Ugyanakkor sokan vannak köztük olyanok is, akik meggyőződésből vagy az életkoruk okán eddig nem szavaztak. És nem nagy számban, de megjelentek azok, akik eddig csak antikommunista hevületből szavaztak a Fideszre, de most minket választottak. Vidéki fiatal szavazók körében már most is érzékelhető volt egy kisebb verseny a Jobbik és az LMP között.

–    Ez a két fiatal, erőteljes párt, amely most lépett a politikába, nem fogja újratermelni a hagyományos bal-jobb megosztottságot? A Jobbikkal szemben elég nehéz lesz nem hagyományos értelemben baloldalinak lenni.
–    A Jobbik és a többi párt között van egy fundamentális különbség: a Jobbik radikálisan tagadja a polgárok egyenjogúságát. Ez számunkra elfogadhatatlan, így elsősorban ez okoz köztünk feszültséget, nem a múlt rendszerben elszenvedett sérelmek. A Jobbik és az LMP közötti különbségek a mai magyar társadalomról vallott nézetekben gyökereznek. Természetesen a múltat is másképp értékeljük. De ezzel együtt sem szeretnénk történelmi vitába bonyolódni a parlamentben. Ám amikor a Jobbik cigánybűnözést, cigánymaffiát emleget, mi ezt visszautasítjuk.

–    A Jobbik egy közleményében méltatta az LMP-t, amiért szintén ellenzi a Holokauszt (illetve most már a kommunizmus bűneinek) tagadását tiltó törvényt.
–    Ahogy mondani szoktuk: egyetértés lehet a Jobbikkal, együttműködés nem. Itt is egyetértünk, csak épp az érvrendszerük más. Nagyon kártékonynak tartjuk, hogy választási kampány témájává teszik a történelmi traumákat. Nem szeretnénk büntetőjogi eszközökkel méricskélni, hogy egyenlőek-e ezek vagy sem. Nekem például, akinek felmenőit kiirtották a Holokauszt során, még sérelmesebb, amikor egy jobbikos képviselő közli, hogy a Holokauszt nem a magyarság tragédiája. De nem gondolom, hogy őt ezért meg kéne büntetni. Viszont a köztársasági elnök nagyon pontosan fogalmazott, amikor azt mondta: amit jogi értelemben el kell viselni, azt morális politikai értelemben nem kell eltűrni. Nem véletlen, hogy a „cigánybűnözés” kifejezést mi minden alkalommal visszautasítjuk.

–    A „gyűlöletbeszéd” kifejezésnek az LMP számára van bármiféle jelentése?
–    A „közösség elleni izgatás” értelmében, amely hatályos passzus a büntető törvénykönyvben. Ez az amerikai és annak nyomán a strasbourgi joggyakorlat szerint a Clear and present danger (közvetlen és nyilvánvaló veszély) esetére szól. Amikor tehát egy melegfelvonulás résztvevői felé a feldühödött neonáci tömeg azt kiabálja, hogy „buzikat a Dunába, zsidókat meg utána”, akkor megvalósul ez a tényállás. Kár, hogy amikor a szocialisták az antifasizmus és a gyűlöletbeszéd kampánytémává tételen buzgólkodtak, a saját rendőreiket nem nagyon bíztatták arra, hogy ezekben az esetekben alkalmazzák a hatályos törvényeket. Számos ilyen eset volt az elmúlt években, és a szocialista irányítás alatt álló rendőrség nem gondolta, hogy ezek miatt eljárásokat kéne indítani közösség elleni izgatásért. Ha ezt megtették volna, majd úgy találják, hogy ez nem jár eredménnyel, akkor legalább érdemes lenne vitatkozni. De hogy van az, hogy a rendelkezésre álló eszközöket nem alkalmazzák, miközben már a szigorításért kampányolnak?     

 

Schiffer 09.jpg

Amúgy én ezzel együtt sem értek egyet a szólásszabadság korlátozásával, nem hiszem, hogy ily módon védettebbek lesznek azok, akikkel szemben gyűlöletet keltenek különböző neonáci csoportok. Azt gondolom, van még alkotmányos eszköz, amivel hatékonyabbá tehető az antirasszista fellépés. Jónéhány előkészületi cselekménye van a rasszista típusú garázdaságnak, és ma a törvény nem ad lehetőséget az ezzel szembeni fellépésre. Amikor internetes portálokon huligánbandákat mozgósítanak mások zaklatására, bántalmazására, hiába van erről tudomása rendőrségnek vagy a titkosszolgálatnak, nincs megfelelő jogi eszköz, hogy ezeket a támadásokat megelőzzék.

–    Az LMP egyik állásfoglalása szerint: „Nem fogunk beállni azoknak a sorába, akik a politika húszévnyi teljes közönye után a legszegényebbeken, köztük a cigányokon akarják elverni a port a másfél éve beköszöntött gazdasági válság kellemetlen következményei miatt.” Becslések szerint a romaprogramokra az elmúlt tíz évben 120 milliárd forintot költöttek. Ezt azért közönynek nem lehet nevezni.
–    A politika közönyét mi, színvak módon, a leszakadó 1-1.5 millió ember sorsa iránti közönyként értelmezzük. Ővelük szemben igenis érzékelten és közönyös volt a magyar politika. Meglehet, hogy voltak romaprogramok, beágyazva különböző kampányokba. Ám azok, akik menedzselték ezeket a programokat, a neoliberális gazdaságpolitika feltétlen híveiként megteremtették azokat a viszonyokat, amelyek konzerválták a nyomort. Nem lehet folytatni azt, amit az SZDSZ csinált: egyfelől az emberi jogok élharcosa, a számkivetett, kizsákmányolt csoportok szószólója, másfelől olyan gazdaság- és társadalompolitikát képvisel, amely konzerválja a kizsákmányolást és a szegénységet. Ezzel együtt teljesen hiteltelen és hatékonytalan roma felzárkózási programokat menedzselni. 

 

támogatás
Pop up banner1
[popup][/popup]