„Igyekszünk az antiszemitizmus kérdésében nyomást gyakorolni”

Évente több tízezer izraeli látogat Magyarországra. Ugyanakkor nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy ezeket a jó kapcsolatokat beárnyékolják az antiszemitizmus egyes megnyilvánulásai. Manapság ha Izraelben az emberek Magyarországról hallanak híreket, akkor ezek többnyire az antiszemitizmus növekedésével kapcsolatosak. Látják, ahogy a szélsőségesek az utcán menetelnek…

 

Beszélgetés Aliza Bin-Noun izraeli nagykövettel

 

2010. január 21. / Gadó János

 

Aliza Bin-Noun nagykövet

Izraelből nézve hogyan látják ma Magyarországot?
A képnek két oldala van. A két ország éppen húsz éve újította meg a diplomáciai kapcsolatokat, s a politikai színtéren egy baráti országot látunk, nemcsak a kétoldalú kapcsolatok terén, hanem az Európai Unióban is. Magyarország egyike volt annak a hat országnak, amelyek Genfben a Goldstone jelentés (1) vitájában Izrael oldalára álltak; és egyike azon tizennyolcnak, amelyek ugyanebben a kérdésben, az ENSZ-ben Izrael mellett szavaztak. Hasonlóan cselekedett az EU Jeruzsálemmel kapcsolatos vitájában.(2) Jók a kulturális kapcsolatok, a két ország 2009 januárjában kutatás-fejlesztési megállapodást írt alá. Évente több tízezer izraeli látogat Magyarországra. Ugyanakkor nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy ezeket a jó kapcsolatokat beárnyékolják az antiszemitizmus egyes megnyilvánulásai. Manapság ha Izraelben az emberek Magyarországról hallanak híreket, akkor ezek többnyire az antiszemitizmus növekedésével kapcsolatosak. Látják, ahogy a szélsőségesek az utcán menetelnek, hallják az antiszemita retorikát, olvassák, mi történik az országban. Tudnivaló, hogy a magyar származású izraeliek többsége holokauszt-túlélő vagy azok leszármazottja. De persze nemcsak róluk van szó – az ilyen hírek után az átlagos izraeli polgárnak is rossz benyomása alakul ki Magyarországról.

Mondhatjuk-e, hogy Magyarországnak csak akkor van esélye bekerülni az izraeli médiába, ha az antiszemitizmus a téma?
Nem, hiszen amint mondtam, mikor Magyarország a Goldstone-jelentés ellen szavazott, erre is felfigyelt a média. Kollégám, a Tel Aviv-i magyar nagykövet számos köszönőlevelet kapott ez ügyben.

Magyarország megítélése rosszabb, mint – mondjuk – Romániáé, Lengyelországé vagy Szlovákiáé? Avagy csak többet beszélnek róla?
Bárhol történnek antiszemita jelenségek, azokra azonnal felfigyel az izraeli közönség. Amikor ellopták az auschwitzi tábor feliratát, minden újság ezzel volt tele. Miután az elmúlt évben Magyarországon megnőtt az antiszemitizmus, az ország valóban a figyelem előterébe került.

Áprilisban választások lesznek Magyarországon és jobboldali győzelem várható. Mik a várakozásaik a Fidesz politikáját illetően?
Várakozásom az, hogy a két ország közötti baráti kapcsolatok folytatódnak, olyan intenzíven, mint ahogy ezt 2009-ben tapasztaltuk, s a mostani kormány teljesítményét a következő vezetés fenntartja, és lehetőleg felülmúlja. Ez a dolog politikai része. Ami az antiszemitizmust illeti, Magyarországon ez különösen szenzitív kérdés, tekintve az ország múltját. Azt várom a következő kormánytól, hogy mindet megtesz a holokauszt-tagadást és a gyűlöletbeszédet tiltó törvény meghozataláért. Azt várom továbbá, hogy évről évre több tanár és újságíró utazik a Jad Vasem Intézetbe. Ez a projekt 2000-ben, az előző Fidesz-kormány idejében indult.

Amint tudjuk, a Fidesz szavazóbázisa és a Fidesz-közeli média igen heterogén. Utóbbi körben olyan médiumok is vannak, amelyek nyíltan antiszemita hangot ütnek meg. Beszélt már erről Fidesz-politikusokkal?
Természetesen, sokszor, mióta csak Magyarországon vagyok. A diplomatának az a dolga, hogy jó kapcsolatot tartson a legkülönfélébb politikusokkal – nemcsak a kormány képviselőivel. Igyekszünk az antiszemitizmus kérdésében nyomást gyakorolni, miközben fenntartjuk a jó viszonyt politikai, kulturális, tudományos, gazdasági téren. A kapcsolatom annak a politikai tábornak a képviselőivel sokkal problematikusabb ügyeket is magába foglal. Olyanokat, amelyekben konkrét lépéseket várunk. Ami az ön által említett média-megnyilvánulásokat illeti, remélem, mindent megtesznek majd, hogy ilyen hangokat ne lehessen hallani. Ha a kormány tagjai egyértelműen elítélik ezeket, akkor az világos üzenet a társadalomnak. Ha pedig ezt nem teszi, akkor bátorítja a szélsőségeseket, hogy mondják a magukét. Ez valóban kihívás, főleg a következő kormánynak. A politikusoknak nagy befolyásuk van a közéletre.

Az olyan újságok, mint a Magyar Hírlap vagy a Demokrata, megpróbáltak valaha interjút vagy információt kérni önöktől, avagy más módon kapcsolatot teremteni Önökkel?
Nos, igyekszünk az üzenetünket eljuttatni jobboldali kiadványokhoz is. Persze csak olyanokhoz, amelyek elismerik Izraelt, és lehet velük párbeszédet folytatni az antiszemitizmusról. Az olyan újságokkal, amelyek nem ismerik el Izraelt vagy nyíltan antiszemita orientációjúak, semmilyen kapcsolatot nem tartunk fenn. Ha ilyeneket látunk, akkor tiltakozunk a főszerkesztőnél, mert az antiszemitizmus minden megnyilvánulása elfogadhatatlan. Számunkra és mások számára is.

És a Magyar Nemzet?
Az előbb elmondottaknak megfelelően, azon újságírókat, akik nyitottak párbeszédet folytatni a Közel-Keletről a Nagykövetséggel, szívesen fogadjuk. Azok, akik saját véleményt képviselnek, a valóságot és a tényeket figyelmen kívül hagyva, nem lehetnek partnerek a dialógusban.

Beszéljünk Elie Wiesel budapesti látogatásáról. Hogyan kommentálná a látogatás visszhangját?
Úgy gondolom, nagyon fontos látogatás volt. A Parlamentben elmondott beszéde igazi mestermű, és nagyon fontos üzenetet fogalmazott meg a magyar közönség felé. Ajánlom ezt a beszédet a gimnáziumi – sőt, talán az elemi iskolai – történelemtanárok figyelmébe. Vitaindítóként használhatnák, amikor a II. világháborúról, a Soáról és Magyarország akkori szerepéről folytatnak eszmecserét. Hogy az emberek megtudják, mi történt akkoriban, levonják a következtetéseket, és olyan biztosítékokat hozzanak létre, amelyek megakadályozzák, hogy ilyesmi még egyszer megtörténjen.

Miként vélekedik a látogatással kapcsolatos kritikai hangokról? Itt persze nem a szélsőjobboldali médiáról beszélek.
Nem szeretnék Elie Wiesel beszédének politikai értelmezést adni. Amit ő képvisel, és amit ő mond, azt saját érdeme minősíti. Nagyon fontos dolgokat hallottunk tőle a múltról, a jelenről, a szélsőségek elleni fellépésről. Ezt nem szabad politikai üggyé változtatni.

Nem tulajdonít jelentőséget annak, hogy Elie Wieselt a magyarországi Chabad mozgalom hívta meg, ami a Chabadnak jelentős politikai tőkét hozott?
Mivel a Chabad hívta meg őt, ez nyilván a Chabad ügyét is népszerűsíti, ebben nem látok kivetni valót. Ezen túl nekem, diplomataként nem feladatom, hogy a magyarországi zsidóságon belüli nézeteltérésekben állást foglaljak. Számomra az a fontos, hogy Elie Wiesel Magyarországra jött, beszélt a magyar Parlamentben és nagyon lényeges üzenetet hozott a magyar nagyközönségnek.

December közepén ülésezett Izraelben a külügyminisztérium égisze alatt a „Global Forum for Combating Antisemitism” nevű szervezet. A magyar delegáció összetétele vita tárgya volt a sajtóban. A követségnek nem volt lehetősége, hogy a résztvevők listájának összeállításakor kifejthesse álláspontját?
Ha erről a témáról beszélünk, megint csak a lényegre kell koncentrálni: Izrael magas rangú politikusok, tudósok egész sorát hívta meg a világ minden tájáról. Ami a magyar delegációt illeti, nagyon fontosnak tartom, hogy jobboldali politikusok is részt vettek a tanácskozáson, és lehetőségük nyílt számos szakértővel és közösségi vezetővel eszmét cserélni arról, hogyan kell szembeszállni az antiszemitizmussal.

A gázai háború vége óta némileg enyhült a feszültség izraeliek és palesztinok között. A Nyugati Parton felszámoltak számos ellenőrző pontot, könnyebb az átjutás Izraelbe, és a palesztin gazdaság megélénkült. Vajon ez csak afféle technikai enyhülést jelent vagy kihat a két nép viszonyára is és elősegíti közeledésüket?
Az izraeli politika alapja mindig az volt, hogy a palesztin civil lakosságot kímélni kell. Fontos számunkra, hogy – az izraeliekhez hasonlóan – a palesztinoknak is legyen normális életvitelük, munkájuk, jövedelmük. A könnyítések ezt a célt szolgálják. Ugyanakkor nem felejthetjük el, hogy az útakadályok és egyéb megszorítások célja nem az önkényeskedés volt, hanem az izraeli lakosság védelme a terrorral szemben. Azzal, hogy enyhítettük az ellenőrzést, nemcsak a békés palesztinok mozgásszabadságát növeltük meg, hanem a terroristákét is, amint ezt sajnos több példa is mutatja.

Amikor Netanjahu miniszterelnök tárgyalásra hívta Abbasz elnököt, ő ezt határozottan elutasította, mert a településeken folytatott építkezések teljes befagyasztását szabta előfeltételnek, amit az izraeli kormány nem fogadhat el. És ez nem egyszerűen Abbasz döntése, itt közrejátszik viszonya a Hamasszal. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a palesztinok két táborra szakadtak. Mahmud Abbasz mérsékelt vezető, akivel remélhetőleg folytatni tudjuk a tárgyalásokat. A Hamasz azonban nem ismeri el Izraelt, nem tartja tiszteletben a korábban megkötött egyezményeket, nem mond le a terrorizmusról és nagyon komoly kihívást jelent Mahmud Abbasz számára is.

Igen, ez a politika. De a mindennapi életben nem enyhült a feszültség? Járnak például izraeliek palesztin városokba bevásárolni?
 Ez tilos, biztonsági okokból.

Néhány hónapja olvastam egy beszámolót a Jerusalem Report-ban, palesztin városokban vásárló izraeli arabokról.
Igen, sokan átjárnak, nemcsak arabok, de ez törvényellenes. A biztonsági helyzet ezt még nem engedi meg. Röviden: néhány útakadály – vagy akár ötven – felszámolása még nem változtatja meg a közhangulatot. Vannak kapcsolatok izraeliek és palesztinok között, de ez nem jut el politikai szintre. Márpedig az utóbbi a meghatározó. Amíg tartott a békefolyamat, amíg voltak politikai kapcsolatok, addig sokkal jobbak voltak az emberek közti viszonyok is.

És miként alakultak Izrael kapcsolatai az EU-val és az egyes európai országokkal? Mik az Ön személyes tapasztalatai? A gázai hadműveletek idején nem érzett feszültséget európai kollégáival?
Nem, egyáltalán nem. Kapcsolataim az európai kollégákkal igen barátiak, mind személyes, mind szakmai szempontból. Ami az Európai Uniót illeti, a vele fönntartott kapcsolatok nagyon fontosak Izrael számára. Közös értékeket vallunk. Az Unió Izrael első kereskedelmi partnere és meghatározó szerepe van a közel-keleti politikában. Ami a nézetkülönbségeket illeti, azon vagyunk, hogy ezeket párbeszéd során rendezzük, ne deklarációkkal, amelyek könnyen tovább ronthatják a helyzetet.(3) A négy-öt évvel korábbihoz képest a helyzet hatalmasat javult. Sokkal intenzívebb a párbeszéd, az együttműködés a legkülönbözőbb területeken. 2008-ban, a gázai hadműveletek idején voltak feszültségek az EU és Izrael között. Főleg a svéd elnökség idején, ami remélhetőleg a 2010-ben kezdődő spanyol elnökség idején megváltozik. A feszültségek enyhítésének módja a tárgyalás, nem a riasztó hangú közlemények vagy a nyilvános bírálat. Ez csak elidegeníti és bizalmatlanná teszi az izraeli közvéleményt az így politizáló országokkal szemben. 

1 Richard Goldstone dél-afrikai bíró által vezetett ENSZ-testület jelentése a 2008. decemberi-2009. januári gázai hadműveletekről. A jelentés Izraelt és a Hamaszt egyaránt háborús bűnökkel vádolta, amit Izrael élesen elutasított.

2 Az EU svéd elnöksége által beterjesztett javaslat, mely szerint az Unió elismeri Kelet-Jeruzsálemet a leendő palesztin állam fővárosának. A javaslatot ebben a formában nem szavazták meg, egy kiegyensúlyozottabb változatot fogadtak el helyette.

3.  A 2. lábjegyzetben említett svéd javaslat tárgyalásának napjaiban valóságos nyilatkozatháború dúlt izraeli és európai (elsősorban svéd) politikusok között.