A teheneket legeltető milliomos

A libanoni határtól alig másfél kilométer távolságban fekvő Szasza kibuc minden egyes tagja dollár-milliomos lett. Az úgy történt, hogy a kibuc nem tudott megélni csupán a mezőgazdaságból és ezért több évvel ezelőtt egy ipari létesítményt is létesített. A gyárban lövedék-ellenálló mellényeket és katonai járművek akna ellen védelmező páncélozást gyártottak…
 

 

 

A kibuc vidéke

A gyárban lövedék-ellenálló mellényeket és katonai járművek akna ellen védelmező páncélozást gyártottak, elsősorban az izraeli hadsereg részére – de idővel olyan sikeresen fejlesztették ki termékeiket, hogy exportálhattak is belőlük. Néhány hónappal ezelőtt pedig megkötötték a nagy üzletet – páncélozást és páncélozott mellényeket fog a szaszai Plasan gyár szállítani az amerikai hadseregnek 230 millió dollár értékben. És persze, ez csak az első szerződés. Ha az amerikaiak meg lesznek elégedve az áruval – és miért ne lennének megelégedve? – további szerződések várhatók. És nem csak az amerikai hadsereggel. Az alig 200 tagot számláló Szasza így gazdagodott meg a gazdasági világválság kellős közepén.
   
De még ennél is érdekesebb, hogy a hirtelen miliomosokká lett kibuc-tagok fejét nem szédítette el a hirtelen gazdagság. A kibuc – tudvalevőleg – egy kollektív gazdaság, amelyben a termelőeszközök közös tulajdonbam vannak és teljes a tagok közötti egyenlőség. Vannak kibucok, amelyekben megszűnt az egyenlőség, a tagok differenciált fizetést kapnak munkájukért, saját pénzükön vásárolnak és fizetnek ellátásukért. De Szaszában nem változott semmi. Épp úgy esznek a közös ebédlőben, épp úgy végzik a munkájukat mint eddig, épp úgy szervezik közösen a szórakoztató műsorokat, épp úgy fogadják közösen a szombatot. „A legszebb az, hogy  a Plasan mérnökei és tervezői – akiknek mindezt köszönhetjük – nem mondják, hogy nekik ezért több vagy más jár, továbbra is a kollektíva egyenlő tagjai, mint eddig”, mondja a 34-éves Dana Simoni, aki Olaszországból ékezett Izraelbe és csatlakozot Szaszához, mert megtetszett neki a közösségi életmód. A 82-éves Slomo Waldtól megkérdezték, hogy meggazdagodása után is kedve van-e felkelni minden reggel ötkor és legeltetni a teheneket. „A teheneknek nem kell tudniuk, hogy egy milliomos legelteti őket”, válaszolta Slomo. „A munka fontosabb mint a pénz. Munka nélkül nem élet az ember élete. Pénz nálkül lehet élni, habár igaz, hogy könnyebb élni, ha van pénz a háznál”.
   
Van pénz a háznál, de az egyszerű kibuc-tag Szaszában ezt csak ritkán érzi meg magánéletében. A kibuc egy új lakónegyedet kezdett építeni fiatal házasoknak, akik eddig igen szűkös körülmények között éltek. Két új kocsit vettek – semmi luxust, Toyotát – mert a tagoknak nincs saját tulajdonukban kocsijuk, a szükség szerint „osztják be” a használatukat és ezentúl könnyebb lesz kielégíteni a szükségleteket. Hát így élnek, így érzik magukat jól Izrael leggazdagabb kibuc-tagjai.