Modern zsidó költők: Kadya Molodovsky

Írta: Szombat - 2009-08-19 Rovat: Politika

Kadya Molodovsky 1894-ben született a Fehér-Oroszországi Kartuszkájában. Első versei Kijevben jelentek meg 1920-ban az Eygns című kiadványban, és rövid ideig ennek szerzőgárdájához tartozott a fiatal költőnő. 1922-ben Varsóba költözött, ahol egy szekuláris jiddis iskolában tanított 1935-ig, amikor Amerikába emigrált.

2009. augusztus 20.

Kadya Molodovsky

Gyermekverseket és történeteket írt, s ennek nyitott, naiv hangvételét olykor többi írásában is alkalmazta. Modern vallomásos lírát művelt, különösen női témákban, de erősen kötődött a zsidó népélethez is. A második világháborús élmények, s később Izrael születése is témájául szolgált. New Yorkban a Svive című irodalmi lapot szerkesztette a háború idején, mely a ’60-as években újraéledt. 1975-ben halt meg.

Szék, ágyam fejénél

Derengés. Kékség ereszkedik alá.
De ágyamat meg nem ismerem.
Jó testvéreim valamelyikénél
hajtottam tán álomra fejem.

Szék áll ágyam fejénél.
Kulbak* verseskötete. Egy lámpa.
Csepeg egyik csepp a másik után,
méreg és mosoly egy imakönyv lapjára.

Egy pillanatra elszenderedem.
Repülök valahova. Világom oly könnyed.
Még nem nehezedett rám a fedél,
csak fenyegetőn láncok kötöznek.

Idegen ágy. Szemben ismeretlen fal.
Fény gyúl egy ablakban, majd kialszik.
Középkorú ember keres ott
ajtót, esőkabátot és kalucsnit.

Minden elúszik. Elúszik még
a hitem is, mi erős volt, mint az ég.
Homokként hullik szét az ima dallama,
mintha lapáttal gyerekek vernék szét.

Vásár indul útnak.
Széttört üvegek, sapkák, sötét idő az utója,
elgyengült, poros utak
tolvaj rombolástól meghajolva.

Felhők húzódnak a kékségre,
szélben, szárazságban tündöklő vágyban.
Pirkadatkor egy zsidó vánszorog Briszkbe,
utolsó pillér tölgyből, nehézkes jártában.

Eltakar egy lyukat, és kiakaszt egy táblát:
„Cipőfűzők, fésűk, gyufák és sok más apróság”.
Játszd, harmónikás, még és még –
ugyanazt az egy melódiát.

Minden elúszik. Szépség és fehér ruhák.
Vörös és zöld fény vakít.
Körtánc indul a fejem körül,
s bár szúrós és kemény, áttöri a kínt.

Kegyelmes Isten

Kegyelmes Isten,
válassz ki egy másik népet,
egyelőre.
Belefáradtunk a halálba és a holtakba,
nincs több imánk,
válassz ki egy másik népet,
egyelőre,
népünknek nincs több vére,
hogy áldozatok legyünk.
Házunk sivataggá lett.
Kevés a föld a sírjainknak,
nincs több gyászdalunk,
nincs több sirató
a régi könyvekben.

Kegyelmes Isten,
egy másik országot szentelj meg,
egy másik hegyet.
Minden földet s az összes követ
befedtük már hamuval és szentséggel.
Öregekkel
és fiatalokkal
és csecsemőkkel fizettünk
minden egyes betűjéért tízparancsolatodnak.

Kegyelmes Isten,
húzd fel tüzes szemöldököd,
nézd meg a világ többi népét –
add nekik a próféciákat és a félelmes napokat.
Minden nyelven a te szavad mormolják –
tanítsd meg nekik a jótetteket,
a próbatételeket.

Kegyelmes Isten,
adj nekünk egyszerű ruhákat,
mint a bárányokat őrző pásztoroké,
a kalapács mellett álló kovácsoké,
a mosónőké, a mészárosoké,
vagy még egyszerűbbeké.
És még egy jót tégy velünk,
kegyelmes Isten –
vedd vissza tőlünk a tudás szent glóriáját.

1945