Ohájon, az izraeli detektív

Írta: Varga Betti - Rovat: Politika

Batya Gur (1947-2005), akit sokan az izraeli Agatha Christie-ként emlegetnek, noha számos nyelvre lefordították Gyilkosság szombat reggel c. regényét, Izraelen kívül nem örvend széleskörű ismertségnek. Krimisorozatának többi kötete és egyéb írásai viszonylag kevés nyelven olvashatóak, magyarul is csak a sorozat első, már említett kötete jelent meg.

 

 

Gurn webre.jpg 

Batya Gur 

Gur nem csak szépíró, hanem irodalmár is: a Héber Egyetemen szerzett diplomát héber irodalomból és történelemből, az MA fokozatot pedig összehasonlító irodalomból. Néhány évig középiskolában tanított, majd az Egyesült Államokba költözött. Népszerű izraeli detektívregényeit viszonylag későn, 39 évesen kezdte el írni: példaképének a Philipe Marlowe-történetek íróját, Raymond Chandlert tartotta.
1992-ben jelent meg Michael Ohájon nyomozó eseteinek első kötete, a Gyilkosság szombat reggel, mely az olvasók körében sikert aratott, és megfilmesítésére is sor került. A második kötet 1994-es megjelenése után öt évre megszakadt a sorozat Batya Gur hosszú betegsége miatt, végül 1999-ben és 2004-ben megjelent az utolsó két kötet is. Gur publicistaként is alkotott, a Haaretznek írt irodalmi kritikákat és esszéket.

Federico Jiménez Losantos Batya Gurról írott nekrológjában kiemeli, hogy az írónő detektívtörténetei nemcsak a rejtélyes bűnügyek felderítése, a fordulatos, feszültségteli történetek miatt érdekesek, hanem azért is, mert az írónő pontosan megrajzolja azt a társadalmi, földrajzi és politikai környezetet, melyben cselekménye játszódik. Az izraeli olvasók számára Gur szövegei különösen izgalmasnak tűnnek, mivel az írónő szívesen épít olyan pletykákat a történeteibe, melyek az országban széles körben ismertek, az ottani olvasók tehát a főhőshöz, Ohájonhoz hasonlóan szintén nyomozhatnak – csak ők éppenséggel azután, vajon most kiről is mintázta Gur egy-egy karakterét…

konyvborito_batya gur.jpg 

 

Losantos szerint azok, akik Agatha Christie-hez hasonlítják, valószínűleg nem ismerik Gur regényeit. A Gyilkosság szombat reggelt viszont azért is érdemes összevetni Christie Poirot-történeteivel, mert a Gur-regény több helyen ironikusan is megidézi azokat: olyan mondatokat olvashatunk, mint hogy „csak nem tesznek már úgy, mint egy Agatha Christie-regényben, ahol senki sem hagyhatja el a szobát, míg nem ellenőrizték az alibijét.” Batya Gur regénye folyamatosan visszacsatolja magát a műfaji hagyományhoz, a klasszikus krimik sablonosságát, túlzásait ironikusan bemutatva azonban önmagát is a „megbízhatatlan” forrásokhoz köti – ezért akár paródiaként is olvasható. Michael Ohájon alakja élesen elüt Poirot-tól: egy átlagos figura, aki amatőr hibákat vét és rá van utalva a nyomozócsapatra, hajlamos a depresszióra, sokat idegeskedik; szeretője van, miközben volt felesége zsarolja a közös gyerekükkel. Tehetséges történészhallgatóként a rendőrségnél kell elhelyezkednie, hogy válása után fizetni tudja a gyerektartást. A nyomozói munka az urbanizált izraeli Poirot számára pénzkereseti megoldás, nem pedig a klasszikus értelemben vett elkötelezettség, szerelem.

Ohájon ebben a regényben egy pszichoanalitikus társaságban történt gyilkosság után nyomoz. Gur első férje pszichológus volt, jól ismerhette tehát a szakmabeli pletykákat, melyek alapján megrajzolhatta a Gyilkosság szombat reggel karaktereit. A sorozat következő részeiben (például a Gyilkosság egy kibucban c. kötetben) Ohájon szintén izolált közösségben elkövetett bűneseteket old meg, miközben az izraeli társadalom feszültségei mindvégig jelen vannak a történetek hátterében. Az izraeli irodalom egyik jelentős képviselőjét veszítette el Batya Gur halálakor, aki a klasszikus krimit realizmussal, fanyar humorral frissítette fel, és nem utolsósorban: izraeli környezetbe helyezte.

(Batya Gur: Gyilkosság szombat reggel, Mágus Kiadó, Kaposvár, 2004.)

 

[popup][/popup]