„Zsidó blogger vagyok”
„Zsidó blogger vagyok”
Bitter Brunó („Shadai”) huszonkilenc éves, szociológus végzettségű marketingkutató, webdesigner, blogger. Élt New Yorkban, tanult a Héber és az Utrecht Egyetemen, és évek óta ír különféle internetes naplókba; másfél éve indította el a judapest.org blogot (www.judapest.org), az első teljesen független alternatív zsidó kezdeményezést.
Kicsoda Shadai? És kicsoda Bitter Brunó?
Ha online vagyok, akkor Shadainak hívnak, zsidó blogger vagyok. Közel másfél éve írom bejegyzéseimet többedmagammal ajudapest.org blogon.1 Bejegyzéseim többsége zsidó popkultúráról, posztmodem „identitáspolitikákról”, alternatív és radikális zsidó kezdeményezésekről, izraeli nyilvános és utcai művészetről szólnak. Offline Bitter Brúunó a nevem, marketing- és piackutatással foglalkozom egy kvalitatív kutatásokra specializálódott cégnél. Budapesten élek, az Újlipótváros lokálpatriótájaként – amiről egy másik közösségi blogot vezetek, www.ujhpotvaros.hu címen.
– Sok helyen éltél a világban. Milyen tapasztalatok bizonyultak meghatározónak a blogírás elkezdéséhez?
– A külföldi hatások közül New York, Jeruzsálem és Utrecht is az inspiráció forrásai voltak számomra – ezeken a helyeken éltem hosszabb ideig. Amerikától mindenekelőtt a valódi civil kurázsit, a bátor és autonóm civilséget tanultam el – valószínűleg zsigeri szinten, hiszen ott még kiskamaszként éltem. Manhattan kulturális pezsgése is nyilván hatott rám: a „New York-i underground” szcéna olyan figurái, mint Frank London, Steve Bernstein vagy Lou Reed a blogon is rendszeresen visszaköszönnek a bejegyzésekben. John Zorn „radikális zsidó kultúra” koncepciója kifejezetten nagy hatást gyakorolt rám már tizennégy évesen is. New York szerintem mindig is a kulturális és társadalmi progresszió melegágya volt, ahol speciálisan keverednek egymással a legkülönbözőbb egyének és csoportok kísérletező tevékenységei. Ez példaként lebeg előttem bloggerként is, jó lenne ilyen szellemiségű platformot teremteni. Jeruzsálem aztán a személyes zsidó reneszánszom fontos állomása volt: én itt éltem meg először releváns tapasztalásként a zsidó vallást és hagyományt. De Izraelben roppant izgalmas volt a kortárs zsidó kultúra különös „hibridizációját” is látni, például azt, ahogyan bizonyos távol-keleti spirituális elemek ötvöződnek a zsidó hagyományokkal egyes kibucokban, vagy olyan fesztiválokon, mint a Boombamela. Végül Utrecht: ez a holland egyetemi város az internetes érdeklődésem bölcsője lett. Itt „esett le” nekem az, hogy az akkor még csak pár éve létező világháló nem csupán egy új technológia, hanem egy olyan fejlemény az emberek közötti kommunikációban, amelynek az implikációit aligha lehet lebecsülni.
A blogok hogyan viszonyulnak ehhez a fejleményhez?
– A blogok teljesítik be a web „ígéretét”, az új médium igazi potenciálját: ezek a részvételre épülő oldalak valódi közösségi élményt nyújtanak, felhasználó-központúak, hitelesek, alulról jövő ötleteket, kezdeményezéseket valósítanak meg. A felhasználók aktív részvételéről, „hatalmáról” szól az egész dolog. A tartalmak – technikai értelemben mindenképpen – rendkívül egyszerűen létrehozhatók, nincsenek ugyanis sem technikai, sem bürokratikus akadályok. A tartalmak apró lépésekben, folyamatosan bővülnek, és persze minden rögtön kereshető, megosztható, „mixelhető”. Az elmúlt pár évben rengeteg új, izgalmas technológia született, amely mindezt elősegítette: ilyen például az RSS feed, a címkék, a CSS, az AJAX, a wikik, a podcastek, vagy az olyan online tartalomkezelő rendszerek, mint a WordPress vagy a Blogspot.2 Mi szeretjük ezeket a technológiákat, és nagy részüket használjuk is. Úgy éreztük, hogy a hazai zsidó internetes „tartalomszolgáltatók” nem értik ezeket a változásokat, és úgy gondoltuk, lehet ezt sokkal jobban is csinálni. A mi kiindulási alapunk tehát már ez a fajta igazi „részvételi média” volt, amit manapság blogoszférának vagy „web 2.0”-nak is neveznek. Egyben szerintem azt is bizonyítjuk, hogy minden anyagi és infrastrukturális háttér nélkül is lehet sikeresen működni, hiszen képesek vagyunk felénk irányítani sok olvasó figyelmét.
A judapest.org blogot te indítottad el, de hangsúlyozod, hogy nem egyedül csinálod. Mondanál néhány szót a társaidról?
Igen, mi egy valódi közösségi oldal vagyunk, több szerző közös munkája adja a tartalmat. Nem „one man show” jellegű a projekt – szerencsére. Mostanában négy-öt aktív blogger van, az elmúlt másfél évben pedig úgy egy tucat ember írt összesen az oldalra. Néhányukkal régóta kapcsolatban voltam, van, akit gyerekkorom óta ismerek, másokat viszont szinte teljesen a blogon keresztül ismertem meg. A legfiatalabb „judapest-blogger” 22, a legidősebb 31 éves; a csapatunkat nagyjából fele arányban lányok alkotják. Van köztünk anarcho-kapitalista business púnk, lubavicsi japánfilmszakértő, orvosból lett író, könyvelő, életművész-gyakornok és városi bringás pszichológus. Időnként szervezünk közös programokat, van belső levelezési listánk, valamint egy saját „közösségi szerverünk” is. Ez utóbbit egyébként egy lelkes olvasónk felajánlása nyomán kezdhettük el használni.
A vallás mennyire van jelen az életetekben?
– Ebben a tekintetben sem homogén a judapest blogger csapat. Van köztünk „somer sabesz” chabadnyik és antiklerikális libertáriánus egyaránt. Az én bejegyzéseim alapján egy modem ortodox barátom azt mondta rám egyszer, hogy én egy „Fart pour Fart zsidó” vagyok – ez viccesen hangzik, de persze ettől még igaz is. Ezekkel a vallási címkékkel nem tudok igazán mit kezdeni, de szerintem a legtöbb mai fiatal így van ezzel: identitásunk túlságosan is fragmentált ehhez. Ebből a szempontból az egész judapest.org projekt egyfajta kísérlet e töredezett identitások teljes dekonstrukciójára. Ez komolyan hangzik, de valójában nagy móka, amikor előcitáljuk Ron Jeremyt, Ali G-t vagy Matisyahut, és minden mintha a helyére kerülne – ha csak egy pillanatra is.
Milyen jövő áll egy efféle szerveződés előtt, mivé nőheti ki magát a judapest.org?
Érzékelhetően van igény arra, hogy túllépve a „virtualitáson”, kezdjünk el szervezni különböző programokat, például beszélgetéseket, mozizásokat, bulikat, koncerteket. Erre talán már az idén nyáron sor kerülhet, de ezeket is csak egyfajta félspontán szerveződéseknek tudjuk elképzelni, mert nem kívánunk „hivatalos szervezetté” válni. Az elsődleges feladat persze a további együttműködések kialakítása, új emberek bevonzása, ennek az újfajta blogíró-olvasó viszonynak az alakítása kreatív irányokba.
Mit lehet tudni az olvasókról, milyen közösség áll a blog mögött?
Mostanában napi két-háromszáz egyedi látogatója (unique visitor) van a blognak, ami szerintünk egész jó olvasottság, a „nobudget” körülményeket tekintve. Illetve ez „hallgatottság” részben, mert sokan kifejezetten a judapest blográdió miatt jönnek az oldalra, ahol valóban olyan zenék szólnak, amilyeneket máshol nem nagyon találni itthon (izraeli rap, hászid reggae, New Nork-i jazz underground). Az olvasók között vannak zsidók és nem zsidók, és más hazai zsidó oldalakhoz viszonyítva szerintem sokkal több az olyan olvasó, akik nem kapcsolódnak semmilyen hivatalos zsidó szervezethez. Tőlük elég sok levelet is kapunk a legkülönbözőbb kérdésekkel. Az olvasók nagyobb része persze a „blogoszférából” érkezik, ebből fakadóan fiatalok, akiknek már az internet az elsődleges és legfontosabb médiuma. Már gondoltam egyébként arra, hogy ha már médiakutatással foglalkozom „civilben”, lehet, hogy kéne egy jó kis olvasószociológiai felmérést készíteni a blogról.
– Ha jól tudom, egyes külföldi blogok megélnek pusztán a hirdetésekből.
Ez valóban igaz, egy ideje pár zsidó témájú blog is elérte azt a „kritikus olvasói tömeget”, ahol már életképes egy hirdetéseken alapuló üzleti modell. Az általunk példaként tisztelt Jewschool.com vagy Jewlicious.com például már itt tart – de ezeket a „megablogokat” már csak a nyelvi penetráció miatt sem lehet összevetni mondjuk a mi oldalunkkal.
Ezeké az önszerveződő közösségeké a jövő?
Szerintem igen! Látható, hogy az alulról építkező, civil kurázsin és civil lelkesedésen alapuló kezdeményezések és szerveződések sikeresek – a zsidó szcénában és a tágabb társadalmi környezetben is. Cím: http://www.judapest.org
Az interjúkat Csáki Márton készítette
A Merriam-Webster szerint a blog szó 2004-ben az év szava lett (erre kerestek rá legtöbben az oldalukon). 2005-ben a nyomtatott szótárukba is felvették a kifejezést: BLOG főnév, a weblog rövidítése (1999): olyan honlap, amely online személyes újságot tartalmaz az írója által közrebocsátott véleményekkel, hozzászólásokkal és hiperlinkekkel. További információk:http://hu.wikipedia.ora/wiki/Weblog, http://mediablog.hvg.hu.
2 Ezekről a technológiákról lásd: http://hu.wikipedia.org/wiki/weblog.
Címkék:2006-06