Alternatív karácsony
Veres Mandy riportja december 24-25-én, éjjel
A Pertuba indultunk.
Anno idejártak az ismerőseink. Eszter itt ismerkedett meg gyermeke apjával. Hat évvel ezelőtt. Most besüppedtünk a svéd turisták és amerikai üzletemberek közé. Egyetlen ismerős arc se bámult ránk. Szentimentalizmusból belapátoltunk egy adag káposztát, és a cigányzene elnyújtott hangjaira csalódottan szedtük a sátorfánkat.
A Szódában 11-kor kezdődik a buli, addig a Sarkban lehet melegíteni. Röpke séta a Wesselényi utcától a Klauzál térig. Nincs hó, se hideg igazán. Hangtalan a város és kihalt. December 24-e van, karácsony este.
A Sarkban otthonos cigifüst és gépzene fogad. A félhomályból rég nem látott arcok sejlenek fel. Szia, hogy vagy, ezer éve…
Heten ülnek egy asztal körül. A két zömök fiút a sarkon ikreknek nézem. Persze nem azok, csak barátok. 25-26 évesek, az orvosira és a műszakira járnak. A mondataik is zömökek. A vizsgaidőszak után ma végre lazítanak egy kicsit. Erről szól ez a nap: alvásról és bulizásról. Karácsonyt nem tartanak, csak chanukát. A Szódába indultak – amiről köztudott, hogy a tulajdonos zsidó -, de azt zárva találták, ezért most itt iszogatnak. Más-e ilyenkor mulatni, mint az év egyéb napjain? – kérdezem. A fejüket rázzák. „ Ugyanolyan ez a buli, mint bármelyik másik. Annyiban más, hogy zártkörű a társaság, csak zsidók vannak. Ennek örülök, mert amit el lehet intézni házon belül, azt intézzük el úgy.”
Anna és Gábor együtt érkeztek családi együttlétből. Zavarban vannak, amikor definiálni próbáljuk az ünnepüket, hiszen karácsonyt nem tartanak, és a chanuka sem aznapra esik.
A „fenyőünnep” fogalmába sok minden belefér a karácsonyon kívül is, magyarázza a 36 éves biológusnő. „ Viszek haza fenyőágat, és évente egyszer, ilyenkor eszünk halászlét. A chanukára készített ajándékokat gyakran ezen az estén adjuk át. Ugyanakkor a legszebb 24-e estéimet külföldön töltöttem, eltérő kultúrákban, karácsony vagy chanuka nélkül.” Ma este ők is a Szódába igyekeznek, mert „ez az. a hely, ami biztosan nyitva van”. „Bár ez általában nem szempont a baráti köröm kialakításában, az természetes, hogy ma zsidó társaságban leszek.”
A kocsmáros (valójában a 30 éves kocsmatulajdonos) barátságosan illuminált állapotban válaszolgat kérdéseimre. Délután megnézett egy filmet az unokaöccsével, majd aludt egy keveset. Bár a felesége állít karácsonyfát, ő nem tartja ezt az ünnepet. „Túl sok volt a pörgés, elfáradtam a karácsony futamában. Egy hónapon keresztül loholunk az ajándék után, és küzdünk a szeretetrohamokkal. Nem nagyon hiszek egyetlen megváltónapban.” A kedvenc helyei közül a Sark volt nyitva. Elégedetten ücsörög. „Tulajdonképpen ez az egyetlen szabadnapom az év során, amit így tudok tölteni. Délután négytől meghal a város, csak egy-két helyen van mozgás, s ettől olyan átjárható, emberi léptékű lesz. Leszököm, és a barátaimmal iszogatok. ”
Fotós kolléganőm bökdös, hogy a szélen ülő fiút ismeri: a HaGesher zenekarban játszik, feltétlenül kérdezzem meg. Ő sem tart karácsonyt, chanukát is csak a kapcsolódó bulikon zenélve. Másnap is lesz fellépése a Kuplungban. Unalmasan telik a karácsony este, ha nem olvasgat otthon, akkor megiszik egy sört a barátaival – mondja.
Fél tizenkettőre leapadt a társaság, lassan átszivárogtak a Szódába. Mi már alig férünk be. A ruhatár önkiszolgálós és bizalmi. A piros műbőr fotelekből semmi se látszik, fürtökben lógnak a fiatalok. Test a testhez préselődik. Akit nem ismerek, az is ismerős. Az alsó szinten van a táncparkett. Egy pár vonaglik balra, jobb oldalt egy dögös csaj szólózik. Egyre többen táncolnak. Feltűnően fiatal a dj (vagy csak én jártam régen szórakozóhelyen), „közönségbarát elektronikus tánczenét” játszik, immáron négy éve. A szombat este általában az övé, a mai se nagyon más. mint a többi, mondja. „Aki nem veszi annyira komolyan a karácsonyt, legyen az zsidó vagy nem zsidó, az lejött ide. A mi generációnk már jóval megengedőbb, nyíltabb generáció, és a karácsony nem az otthon ülést jelenti. Lehet együtt is örülni, együtt is karácsonyozni, akár még idegenekkel is. Nézz körül! ”
Szépek a lányok, és nyomulnak a pasik. A bárpultot meg se célzom, annyira tekintélyes a sor. A pultos négy keze sem elég. Fogy a szesz és az oxigén. A ruhatár felé botorkálunk.
Dóra most érkezett. A papája vitte haza a karácsonyi vacsoráról, de útközben meggondolta magát és beugrott bulizni. Katolikus, de nem tartja a vallást. Nincs igazán karácsonyi hangulata sem. Nem bírom megállni, hogy meg ne kérdezzem, milyen katolikusként ennyi zsidó között? Zavarba ejti a kérdésem. „Miért gondolod, hogy itt annyi zsidó lenne? Nekem ez nem tűnt fel. Amúgy meg – folytatja egyre flottabbul -, én sokat mozgok zsidókkal. Franciaországban egy zsidónegyedben lakom.”
Két bakfis könyököl a ruhatár pultjára. A maguk 19 évével és elszántságával „alapoznak”. Tavaly hajnali négyig táncoltak, most is hátravan még a mulatság java. Miért nem karácsonyoznak otthon? Mert nincs kivel. És nincs mit. A sokéves családi tradíció megszűnt, az ünnep kiüresedett. A formális ajándékozás után itt töltik meg tartalommal az estét. Bár úgy érzik, az ismeretségi körükben még úttörők, mégis – legalább a maguk számára – hagyományt kívánnak teremteni.
Lépnék ki az ajtón, de egy szőke lányon megakad a szemem. A fülében hatalmas piros tollak lógnak, és ezüst cháj betű díszeleg az orrában. Trendi zsidó csaj – gondolom.
„Nem vagyok zsidó” – kezdi a beszélgetést a 32 éves Lili. Akkor miért hordasz chájt az orrodban? „Egyfajta szolidaritásból, és egy furcsa zsidótudatból, noha elvileg református vagyok – mondja mosolyogva. – Sose tartottam ugyan a karácsonyt, de 24-i buliban most járok először. Szeretek zsidók között lenni. Kóstolgatom ezt a közeget, hogy mennyire fogad be, hogy nem ér-e megkülönböztetés, akár csak a hajam színe miatt. Évek óta járok zsidó rendezvényekre. Úgy érzem, mintha a népem lenne ez. Szeretnék betérni. Miért? Mert itt hiteles az összetartás, a szeretet. Tetszik, hogy a zsidóság az eszével próbál kombinálni, és semmiféle agresszív módot nem választ arra, hogy lenyomja a világot és leigázzon népeket.”
A bejárattól jobbra tömörülnek a kint rekedtek. Ide irányítanak minket is, ahogy kilépünk, a másik oldalon ugyanis vizet zúdítanak a lakók arra, akit érnek. Talán a zaj bántja őket, talán a jókedv. Talán.
Címkék:2006-02