Helyes irányba terelve

Helyes irányba terelve

Egy titkosrendőri akció dokumentumai

Az elmúlt négy év során Kovács András szociológus, történész és munkatársai szisztematikus kutatá­sokat folytattak a pártállami intéz­mények levéltáraiban, amelyek célja a „zsidó ügyek”-ben keletkezett do­kumentumok feltárása és feldolgo­zása volt. Az alább két dokumentum e munka során került elő.*

BEVEZETÉS

1965. március 17-én a budapesti Kossuth Rádió hírül adta, hogy az iz­raeli parlament megszavazta a diplo­máciai kapcsolatok felvételét a Német Szövetségi Köztársasággal. A döntést hosszú politikai vita és súlyos morális érvekkel vívott közéleti csatározás előzte meg Izraelben. Alig tíz évvel a soá tragédiája után érthető volt. hogy a diplomáciai lépés heves ellenérzése­ket váltott ki. Végül azonban a meg­állapodást ellenző csoportosulás – amelynek fő politikai erejét a Menahem Begin vezette jobboldali Herut, a baloldali szocialista Mapai és az izra­eli kommunista párt különös koalíció­ja adta – vereséget szenvedett a Ben-Gurion, Mose Sarett és Levi Eskol mi­niszterelnökök által kezdeményezett és végigvitt reálpolitikával szemben, amelynek alapvető célja az volt, Izra­elt a nyugati világ részéve tegye. Ez a szándék találkozott a nyugatnémet po­litika hasonló törekvésével: Konrad Adenauer német kancellár már az öt­venes évek elején tisztán látta, hogy Nyugat-Németország csak akkor in­tegrálódhat a nyugati demokráciák rendszerébe, ha vállalja a világhábo­rús zsidóüldözésekért való felelőssé­get, és komoly gesztusokat tesz ezek „jóvátételére”. Ezek közül az Izraellel való diplomáciai kapcsolatok felvétele a legfontosabbak közé tartozott.

Az izraeli-nyugatnémet viszony ja­vulása azonban sehogy sem illett bele a kommunista államok Németország-politikájába. A szovjet tömb országaiban a politikai propaganda a nyugatnémet „új­fasizmus”, „revansizmus” vádjának szajkózásával próbálta ellensúlyozni a nyugatnémet „gazdasági csoda” sikereit és az ország nyugati integrációjának előrehaladását. Abból a célból, hogy az NSZK-t a náci Németország tulajdon­képpeni utódállamaként tüntethessék fel, a kommunista propaganda gyakran ki­játszotta a „zsidó kártyát”. Ma már tudjuk, hogy a hatvanas években az NSZK-ban történt és nagy hangerővel tálalt „fa­siszta” akciók – antiszemita falfeliratok, sírgyalázások – mögött sokszor a kelet­német titkosszolgálat, a Stasi állt. Ami­kor az izraeliek elfogták, majd bíróság elé állították Adolf Eichmannt, a magyar, csehszlovák és lengyel pártvezetők lázasan dolgozták ki egymás után a ter­veket, hogy hogyan lehetne az ügyet a „nyugatnémet neofasizmus leleplezésé­re” kihasználni (lásd erről Kovács And­rás: Magyar zsidó politika a háború vé­gétől a kommunista rendszer bukásáig. In: Múlt és Jövő. 2003. 3. szám 23. old.). Nem csoda, hogy a nyugatnémet – izra­eli diplomáciai kapcsolatok létrejötte rendkívül kellemetlenül érintette a szov­jet tömb pátijait.

A hír hallatán azonnal beindult a kár­mentés Magyarországon is. Még az­nap, amikor a diplomáciai esemény hí­ re nyilvánosságra került, a politikai rendőrség tervei eszelt ki. hogy hogyan lehetne a Soa emlékezetét kihasználva felkorbácsolni a németellenes érzelme­ket, és ezzel Izrael-ellenes érzületeket kelteni a magyar zsidók körében. A ha­tóságok egyben abban is bíztak, hogy az antifasiszta agitációval feszültséget szíthatnak a magyar zsidók és a magyarországi izraeli képviselet között. Az akciót a politikai rendőrség illetéke­sei a zsidó hitközségben dolgozó ügy­nökeiket és egyéb kapcsolataik mozgó­sításával akarták lebonyolítani. Az alábbi két dokumentum ennek az akci­ónak a során született. Az első magát az akció tervét írja le, a második beszá­mol arról, hogy mi valósult meg a ter­vből. Mint látható, az akció csak rész­ben volt sikeres. „A magyar izraelita egyházhoz tartozó tömegek jogos felháborodása” mégsem volt elég heves. A két hónappal később keletkezett be­számolóból kiderült, hogy az ügynö­kök és „társadalmi kapcsolatok” is­merősei nem szívesen álltak kötélnek egy Izrael elleni akcióhoz, a politikai rendőrség pedig nem kívánt konfliktu­sos helyzetbe kerülni, ezért részben visszavonulót fújt. Ez alkalommal csak részben sikerült a „megsértett, semmi­bevett ‘zsidó érzést’ helyes irányba te­relni”. A dokumentum azonban jó pél­da arra, hogy milyen célok érdekében, milyen eszközökkel és mily módon tar­totta ellenőrzése alatt a politikai veze­tés a zsidó felekezetet, és arra is, hogy bizonyos esetekben a csendes ellenál­lás nem volt reménytelen.

Kovács András

0-17169/1

BELÜGYMINISZTÉRIUM

SZIGORÚAN TITKOS!

III/II. CsFség.5.a.Alo.

Tárgy: Az Izraeli Követség befolyá­sának csökkentésére –

Engedélyezem:

(Kézzel írva):

Tóth Lajos

(Vigyázni kell, hogy kétkulacsos, vagy áruló gyanús ügynököket ne bízzunk meg, mert az egész akció elveszti a hatásosságát. )

JAVASLAT

Budapest, 1965. március 17-én

Pártunk és kormányunk a közélet demokratizálására irányuló helyes intézkedéseivel visszaélve a Buda­pestre akkreditált Izraeli Követség az utóbbi évek során jelentősen bővitette társadalmi kapcsolatainak körét, és több irányban úgy a ma­gyar izraelita egyház irányában is, erősen fokozta befolyását. A fenti befolyás izrael-barát propagandá­ban. Izrael állama iránti szeretet fokozásában nyilvánult meg.

Az Izraeli Követség növekvő befolyásának csökkentésére ezideig intézkedés nem történt.

Bár az. elmúlt évek során a hitközség néhány kör­zetében a józanul gon­dolkodó kisemberek, és loyális vezetők részéről több alkalommal elége­detlenséget tapasztal­tunk Izrael politikájával kapcsolatban. Pl. elég széleskörű felháborodás fogadta annakidején azt a hirt, hogy Izrael fegy­vereket szállít Nyugat-Németországnak.

Jelenleg Nyugat-Németország és Izrael kor­mánya a két ország kö­zötti szorosabb együtt­működésen fáradozik.

Ma reggel közölte a rá­dió, hogy az izraeli par­lament jóváhagyta a Nyugat-Németországgal való diplomáciai kap­csolatok felvételét. A fenti külpolitikai események nyugta­lanítják a magyar zsidóság egy ré­szét. Már a tegnapi nap folyamán ta­lálkoztunk olyan esetekkel, hogy egyes izraelita vallásu személyek elégedetlenségüknek, felháborodá­suknak adnak kifejezést Izrael kül­politikájával kapcsolatban, amit le­vélben vagy telefonon tudtára adtak az Izraeli Követségnek.

A józanul, loyálisan gondolkodó zsidóság árulásnak tekinti az Izraeli Kormánynak azzal a Németországgal való barátkozását, amely jogutódja a volt hitleri Németországnak, ahol megbújnak és vezető pozíciókat tölte­nek be a náci tömeggyilkosok.

A magyar izraelita egyházhoz tartozó tömegek jogos felháborodását megfe­lelő operatív intézkedésekkel az Izraeli Követség propaganda tevékenységének visszaszorítására, társadalmi kapcsola­tainak csökkentésére fel tudjuk használ­ni, és ezen keresztül a követségnek a tö­megek között végzett propaganda mun­káját hathatósan csökkenthetjük.

Az akció végrehajtásába bekapcsol­juk hálózatunk azon tagjait, akik köz­ismerten loyalis magatartásunk, vala­mint azokat az ügynökeinket, akik megbízhatóak, de már nem képesek ellenséges körökben mély felderítő munka végzésére.1

A Budapesti Izraeli Követség befo­lyásának csökkentésére az alábbiakat hajtjuk végre:

„Sárosi” fn.ügynök feladata:

1./ Körzeti elnökökből, vezetőségi tagokból hat-hét személy megszerve­zése, akik egyénileg levélben tiltakoz­nak a követség felé. Ezen kívül a MI­OK Elnökéhez és az Uj Élet Szerkesztőségéhez fordulnak és kérik a til­takozásukat.

2./Baráti köréhez tartozó körzeti vezetőségi tagok saját környezetükben személy szerint három-négy taggal Írassanak tiltakozó levelet a követség­nek.

3./ Dér István, Máté Miklós, Geyer Artúr főrabbik egyénileg tiltakozza­nak levélben és személyenként négy­öt személyt szervezzenek, akik szintén egyéni, csalá­dos levelekben tiltakoznak a követségnél.

4./ „Sárosi” fn. ügynök családi és közvetlen roko­ni, baráti köréből kb. hat személy egyénileg tilta­kozzon a követségnél le­vélben, valamint a MIOK Elnökét is kérjék fel tilta­kozásuk kifejtésére.

5./Fisch Henrik főrabbi nyolc-tiz hívével írasson a követségnek hasonló tilta­kozó levelet.

6./ Hartmann János Chevra igazgató környe­zetéből négy-öt személlyel írasson hasonló levelet a követségnek.

7./ „Sárosi” fn. ügynök felesége, valamint Hart­mann János felesége, akik funkcionáriusok a hitköz­ség női tagozatánál, ha­sonló célból szervezzenek hat-nyolc személyt.

8./ A loyális rabbik a szószéket felhasználva fe­jezzék ki felháborodásukat a hívek előtt.

9./Az esetleges körzeti gyűléseken szervezzék meg, hogy egy-két hivő szólaljon fel, melynek során felhábo­rodásuknak adnak kifejezést Izrael po­litikájával kapcsolatban.

„Xavér” fn. ügynök feladata:

1./ Bírja rá bátyját, aki országos főrabbi, hogy levélben fejezze ki fel­háborodását a követségnél.

2./ Ezen kívül szervezzen még há­rom-négy személyt hasonló akcióra.

3./„Xavér” személyesen is fejezze ki felháborodását a követségi diplo­matáknál.

„Tanító” fn. tk. feladata:

1./ Saját maga tiltakozzon levélben a követségnél, valamint területéhez tartozó két vidéki városban szervez­zen hasonló célból hat-hat személyt, akik levélben tiltakoznak a követség­nél, valamint a MIOK Elnökének és az Uj Élet Szerkesztőségének is írnak felhívást a tiltakozásra.

„Sipos” fn.tk. feladata:

1./ A hozzá küldött levelekből érte­sül a tiltakozási hullámról, és saját maga is mint felső vezető kifejezi fel­háborodását a követségnél.

2./Zsidó értelmiségi kapcsolatai kö­zül szervezzen négy-öt személyt ha­sonló célból.

3./ Adjon hangot a közfelháboro­dásnak az Uj Élet hasábjain.

„Pesti Péter” fn. ügynök:

1./ Az Uj Élet címére érkező leve­lekből értesül a felháborodásról és cikket ir az újságban. Majd három­négy személyt szervezzen egyéni le­vélakció végrehajtására.

2./Beszél Kecskeméti György fe­lelős szerkesztővel, és felkéri, hogy mint szakszervezeti vezető a szakszer­vezeti tagok között is szervezzen tilta­kozó levélírást. :nyolc-tiz szentély.:/

Rabbisági Tanács:

A következő rabbisági ülésen napi­rendre kell tűzni a fenti ügyet és tilta­kozó határozatot hozni, melynek egy- egy példányát a rabbiság megküld a MIOK Vezetőségének, a követségnek, az izraeli főrabbinak, valamint az Uj Élet Szerkesztőségének.

Nácizmus Üldözötteinek Bizottsá­ga:

Itt Dékány István r.szds. elvtárs megbízható kapcsolatain keresztül szintén szervez tiltakozó levélakciót, több személyen keresztül.

A fentieken kívül „Sárosi”, „Xa­vér”, „Pesti Péter” fn. ügynökeink, va­lamint „Sipos” és „Tanító” fn. társa­dalmi kapcsolatok egyénileg írnak iz­raeli és nyugati kapcsolataiknak, melyben kifejezik felháborodásukat. Megbízható baráti és rokoni kapcsola­taik szintén Írjanak külföldre.

A fenti akció a most következő na­pokra történő időzítése azért jó, mert itt van a kedvező lélektani pillanat, és a kellő spontanitás is biztosítva van. Tehát nem kell alkalmazni különböző politikai, abminisztrativ rendszabá­lyokat, szocialista jelszavakat, csak a megsértett, semmibevett „zsidó-ér­zéséből kell kiindulnunk, azt helyes irányba terelve, és ezzel csökkenthet­jük az Izraeli Követség befolyási kö­rét.

Az akció megkezdésével süritjük a hálózati személyeinkkel való találko­zásokat, különböző rendszabályain­kon2 keresztül fokozzuk az ellen­őrzést, hogy kellő mederben tartsuk az akció menetét, és biztosítsuk annak si­kerét.

A fentiek alapján kérjük az akció végrehajtásának engedélyezését.

Lukács István r. szds.

Mélykúti Ferenc r. őrgy.

alosztályvezető

Katona László r. őrgy.

osztályvezető

K: 1 pld-ban

G: Vné

Nytsz:5-12/ 291 /65.

*

BELÜGYMINISZTÉRIUM

SZIGORÚAN TITKOS!

III/II. Csfség. 5. a. A. 10.

Tárgy: Az Izraeli Követség befolyá­sának csökkentésére végrehajtott akci­óról.

JELENTÉS

Budapest, 1965. május hó 17-én

1965. május 17-én akció-javaslatot készítettünk az Izraeli Követség befo­lyásának részbeni csökkentésére. Az akció alapjául a nyugat-német izraeli együttműködés fokozódását, valamint a magyar zsidóság egy részében az ez­zel kapcsolatosan élő nyugtalanságot vettük.

Röviden: az akció főbb vonásai az alábbiak voltak:

1./ Levél-akció a követség és ma­gyar izraelita egyház vezető szervei felé.

2./Szószéki prédikációk a zsinagó­gákban.

3./ Egy jól megszerkesztett politi­kai cikk az „Uj Élet” cimü izraelita lapban.

Az akciót csak részben sikerült vég­rehajtanunk. A levelek küldésével kapcsolatban egy megbízható kapcso­latunkon keresztül puhatolóztunk a Nácizmus Üldözöttéi Bizottságnál. A Bi.zottság vezetői elutasító magatar­tást tanúsítottak a felvetett ötlettel kapcsolatban és kijelentették, hogy Iz­rael és Nyugat-Németország közötti együttműködés kizárólag Izrael belügye és nekünk magyar zsidóknak semmi közünk ehhez a kérdéshez, és egyébként is el vannak foglalva az elévülés elleni harccal.

A nyugatnémet-izraeli viszonnyal foglalkozó cikk megjelentetése meg­bízható társadalmi kapcsolaton ke­resztül fel lett vetve az Állami Egy­házügyi Hivatalban is, ahol nem tud­tak határozott választ adni, hogy he­lyes, vagy helytelen megjelentetni egy ilyen jellegű cikket.

A fenti negatívumokra való tekintet­tel elvetettük a levélakciót.

A zsinagógái szószéki prédikációk vonalán értünk el bizonyos eredmé­nyeket, Budapest leglátogatottabb és legnagyobb zsinagógájában /:Dohány utcai zsinagóga:/ valamint egy nagyobb vidéki zsinagógában történt eli­télő hangnemben foglalkozás az izrae­li-nyugatnémet kapcsolatokról.

Ezen kívül „Furcsa parolázás” cím­mel egy politikailag jól megszerkesz­tett és jól időzített cikk jelent meg az „Uj Élet” cimü izraelita lapban egye­temben több politikailag helyes, Nyu­gat-Németország politikája ellen irá­nyuló cikkel.

A magyar izraeliták hazafias, loyális része jól fogadta a fenti megnyilvá­nulásokat, egyetértett velük és elitélte Izraelt.

Többoldalú hálózati jelentések sze­rint a magyar izraeliták kb. 50%-a po­zitívan nyilvánult meg az akcióval kapcsolatban. A másik 50% kb. fele­fele alapon közömbösséget tanúsított, illetve ellenségesen fogadta azt,.

Ezt külön alátámasztja még egy mé­lyebben fekvő ügynökünk jelentése is, aki beszámolt arról, hogy a magyar iz­raelita hitközség nyugat-barát reakci­ós szárnya – Steiner Marcell MIOK alelnökkel és Dr. Scheiber Sándor rab­biszemináriumi igazgatóval az élen – károsnak tartja a fenti cikket Izraelre nézve.

Különösen jól illusztrálja az akció pozitív eredményét az Izraeli követség Dávid lián és Nachmann Ran nevű diplomatáinak ezzel kapcsolatos meg­nyilvánulása, akik felzaklatott állapot­ban szidták a cikket, a cikk íróját, és kijelentették: „….ez a cikk elfordítot­ta a zsidókat Izraeltől és nekünk na­gyon sokat ártott”.

Tehát a fentiek alapján megállapít­hatjuk, hogy az így – még hiányosan is – végrehajtott akció helyes és ered­ményes volt.

Mélykúti Ferenc r. szds.

(Kézzel aláírt):L. Lukács

(Kézzel aláírt): L. Katona r.őrgy.

K: 1 pld-ban

Kapja. Obj.dossz.

G:Vné

Ntsz:5-12/ 665 /65.

Jegyzetek

* A dokumentumok lelőhelye: Állambizton­sági Szolgálatok Történeti Levéltára; dosszié: O-17196/1; lapszám: 280-287. A dokumentumokat betűhív átírásban közöl­jük.

1 Más jelentésekből kiderül, hogy a hitköz­ség felső vezetésében és a rabbikarban lévő ügynökökről viszonylag széles körben élt a gyanú, hogy a politikai vezetésnek vagy a politikai rendőrségnek dolgoznak, ezért a megfigyelésre kiszemeltek bizal­matlanok voltak velük szemben.

2 A megfigyelési dokumentumokban a le­vélellenőrzést, a telefon- és lakáslehallga­tást nevezik „rendszabályának.